Múlt év novemberében írta ki a Jövõ Bizottsága azt a pályázatot, amelynek eredményhirdetésére január 27-én került sor a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán.

Lapunkban már olvashattak a civil kezdeményezésrõl, melynek célja Nagykanizsa város fejlesztése, gyakorlatilag az itteni emberek életének jobbá tétele, velük karöltve, támaszkodva javaslataikra.A kiírásban két kategória szerepelt: Ötletek a nagykanizsai turizmusfejlesztéshez címmel egy 4-5 oldalas tanulmány arról, hogyan lehetne városunk idegenforgalomban betöltött szerepén javítani. Imázskampány megnevezéssel egy 30 perces reklámfilmet várt a Bizottság, mely Nagykanizsát, s annak marketing-elképzelésit attraktív módon mutatja be bizonyos célcsoportok számára (helyi lakosok, turisták, befektetõk).

Ez utóbbit tekintve a Bizottság úgy döntött, nem ad ki díjat. Dr. Polay József elnök elmondása szerint azért, mert e terület valóban meglehetõsen nehéz, és a beérkezett kisfilmek még nem elég kiforrottak. Meglátása szerint van bennük értékelhetõ rész, s reméli, mindhárman tovább foglalkoznak anyagukkal, s a késõbbiekben visszatérhetnek majd a dologra.
Az idegenforgalmi témakörben 26 pályázat érkezett be, a legkülönfélébb javaslatokkal tarkítva. Szinte mindegyik pályázó megemlítette, hogy a megvalósításban is nagyon szívesen részt vesznek majd, ha szükség lesz rájuk. Nagyon színes a paletta, a fiatal korosztálytól kezdve az idõsekig mindenki találna magának elfoglaltságot. A pályázók nem egy esetben visszanyúltak Kanizsa régmúlt történelméhez, a török korhoz, a várhoz, s ültették ezeket mai környezetbe, de a modern kor vívmányai is megjelentek, úgy mint a kalandparkok, a termálfürdõ, a MotoGP. Dr. Polay József biztatott mindenkit, hogy nem lehetnek mindannyian elsõk, de elõfordulhat, hogy azok is, akik nem lettek dobogósok, olyan gondolatokat vetettek fel, amelyek elõbb megvalósulnak.
Birkner Zoltán, a PEN oktatási igazgatója, valamint a díjátadó házigazdája örömét fejezte ki, hogy ilyen szép számmal érkeztek pályamunkák, mert ez mutatja, hogy Kanizsa lakosságát igenis foglalkoztatja a város fejlesztésének mikéntje. Elmondta még azt is, hogy a Pannon Egyetemnek – mint a város felsõoktatási intézményének – kötelessége támogatni azokat a megmozdulásokat, amelyek Nagykanizsa jövõjéért, jobbá tételéért dolgoznak. Az adottságokat tekintve ugyanis nem itt kellene tartania ennek a városnak, ahol most tart. Tehát van mit tenni!
Dr. Polay József hozzátette még, hogy ehhez a projekthez négy dolog kell: fanatikus kanizsaiak, akik ezért harcolnak; Nagykanizsa lakossága, amely a kezdeményezés mögé áll; tõkeerõs beruházók; Nagykanizsa MJV Önkormányzata, amely segíti ezt a tevékenységet.

Az idegenforgalmi kategória elsõ három helyezettje díjat, a többiek emléklapot vihettek haza.

Az elsõ helyezett, Keléné Molnár Melinda Gertrud januárban diplomázott a PEN Idegenforgalom és szálloda szakán, három kisgyermek édesanyja, s a kanizsai vár volt a szakdolgozatának témája is. Új Kanizsa Vár, az „élõ” középkori vár címû pályázatában ennek rövidített változatát, egyfajta kivonatát olvashatjuk, melyben kitér arra, ami a sajtóban is már hónapok óta visszhangzik, mégpedig, hogy nem szabad engedni, hogy az emberek az M7-es autópályán csak úgy elszáguldjanak Nagykanizsa mellett, s éppen ezért szükség van olyan látványosságokra, programokra, amelyek idevonzzák a turistákat. Melinda ezért azt gondolta ki, hogy újra fel kellene építeni az 1702-ben I. Lipót által lerombolt kanizsai várat, mely magyar és török épületeivel – többek között várkápolna, skanzen, piactér, dzsámi, minaret, medresze, bazársor – nagy hírû látványosság lehetne. S azért „élõ”, mert középkori történelmet bemutató programok segítségével - lovagi torna, bajvívás, hastánc, várfalépítés, középkori lakoma - jobban megismerhetõvé válna a távoli történelem. Az interaktív múzeum segítségével pedig a gyerekek megtapinthatnák, ezáltal közelebbrõl is megismerhetnék a korabeli (nem eredeti, másolat) mûtárgyakat. A várkastély szállodával növelni lehetne a nagykanizsai vendégéjszakák számát, s a vár ezeken kívül még sokféle szolgáltatást nyújtana az idelátogatóknak. Melinda a szakdolgozatában két helyszínt vizsgált meg, az egyik a Kiskanizsa határában húzódó egykori várterület, amely ma már az ipari jellege miatt kevésbé lenne alkalmas. A másik viszont nagyon is helytálló lenne, hiszen a Csónakázó-tó jelenleg kihasználatlan, így alapjában adott a szép környezet. Mindez óriási költséggel járna, de Melinda úgy véli, óriási összefogással, lobbizással, és a megfelelõ nagybefektetõ megtalálásával sikerülhet újra felépíteni a várat.

Peszleg Attila Három ötlet Nagykanizsa turizmusfejlesztéséhez – Út a város virágkorához címû munkájával második helyezést ért el a Bizottság dobogóján. A mindössze 23 éves fiatalember a Pannon Egyetem Veszprémi Kampuszának Idegenforgalom és szálloda szakán végzett, s elmondása szerint mindig is lokálpatriótának érezte magát, így nagyon megörült, amikor szülei által értesült a pályázatról. Nem lombozták le azok a kritikák sem, amikor sokan azt mondták neki, hogy úgysem érdekel senkit, amit mond. És lám! Mint a cím is mutatja – három ötletet vetett fel, amelyek szerinte nagy mértékben növelnék Kanizsa jó hírét, emelnék turisztikája fényét. Az egyik a törökfürdõ, melynek alapja a termálvíz. Így össze lehet kötni az egészséget és a kultúrát. Attila úgy véli, nem érdemes egy „második Zalakarost” kreálni, hiszen semmi értelme nem lenne ugyanazt a szolgáltatást nyújtani, így hangulatában más, de mégis az egészségre épülõ wellness-szolgáltatásról van szó. A másik elképzelés a fiatalokat és a sportkedvelõket érinti leginkább: egy kaland-park a pécsi Mecsextrém mintájára, ahol különbözõ sportolási lehetõség várná az érdeklõdõket. Harmadik gondolata a város õsi kereskedelmi szerepéhez kapcsolódik. Nagykanizsa az elmúlt 200-300 évben központi szerepet töltött be a kereskedelemben, s ez az utóbbi ötven évben bizony nagyon ellanyhult. Ennek ismételt elõsegítése érdekében egy vásárközpontot kellene létrehozni, ahol hatalmas vásárokat lehetne rendezni, bemutatkozhatnának a különbözõ iparágak, a kereskedelem, a szolgáltatások képviselõi, újdonságokat, új szabadalmakat mutathatnának be. Európai hírû rendezvény lehetne belõle – mint a BNV-bõl is. Attila is reméli a befektetõk megtalálását, hiszen ez elengedhetetlen a sikerhez. Egyébként õ egy igazán nemes gesztust is tett: a második helyezettnek járó 30.000 forint értékû vásárlási utalványt felajánlotta volt iskolájának, a Bolyai János Általános Iskolának


Harmadikként Cserti Csilla és Mihovics Zoltán „értek célba”, akik Isten hozott Nagykanizsán! – avagy ötletek a nagykanizsai turizmusfejlesztéshez címû munkájukban két részre osztották az általuk kigondoltakat: a realitások talaján kis forrásból létrehozható projekteket a nagyobb finanszírozásúak követték, amelyekhez bizony sok befektetõi, illetve pályázati pénz szükséges, de nem lehetetlen véghezvinni õket. Véleményük szerint apró lépésekkel könnyebb rövid idõ alatt turizmust létrehozni, városimázst építeni mint egy naggyal. Kérdésünkre, hogy miért adták be a pályázatot, ezt felelték: minden olyan építõ jellegû program, amelyik a város fejlõdését szolgálja, rendkívül szimpatikus számukra, elkötelezettek saját városuk iránt. A Polgármesteri Hivatal Pályázati Irodájában dolgoznak annak létrehozása óta, s így nagy rálátásuk volt, s van arra, hogy milyen törekvések jellemezték az elõzõ, s jellemzik a mostani városvezetést a turisztika irányába, s most adódott egy lehetõség, hogy elmondhassák a véleményüket. Kiemelték a Vasember-kultuszhoz köthetõ lehetõségeket: többek között az Ironman triatlon versenyt, országos kovácstalálkozót, históriás napokat, történelmi fesztivált. A Csónakázó-tó kihasználatlanságára hivatkozva õk is tettek javaslatokat: a turistaútvonalak felélesztése Nordic Walking pálya néven térképpel, eszközök bérbeadásával; kalandváros, látványos vízi sportok… A Kanizsa Vár termálfürdõ már a költségesebb megoldások közül való, csakúgy mint a Mini-Magyarország, ahol a különbözõ magyar városoknak a híres épületeit lehetne bemutatni. Csilla szerint itt jön képbe Kanizsa határváros-szerepe, miszerint ide belépve a külföldiek átfogó képet kaphatnának az ország turisztikai látványosságairól. A gondolat a Mini-Európa alapján született meg, amely Európa számos városában már megtalálható, s amely a kontinens látványosságait rejti. A megvalósítást Zoltán szerint az idegenforgalmi adóból, pályázatokból, és befektetõk útján lehetne finanszírozni. Ez utóbbi javaslat véghezvitelébe, a Mini-Magyarország projektbe beszállhatnának a nevezetes épületeket eredetiben birtokló települések is, hiszen nekik is érdekük, hogy a mini után a nagyot is megtekintsék a turisták.

A lehetõségek korlátlanul kopogtatnak az ajtón, csak be kell õket engedni…

A beadott anyagok hamarosan elérhetõk lesznek a Jövõ Bizottságának honlapján, a www.jovobizottsaga.hu weboldalon.
S.E.