Kézilabdában, kosárlabdában, úszásban, fociban és atlétikában is szép sikereket ért el. Edzõként és felkészítõ tanárként is maradandót alkotott.

Nagykanizsán született 1944. október 29-én. Csodálatos gyerekkora volt: úszott a Principálisban, korcsolyázott a Gépgyár mögött, síelt a Szent-Györgyvári hegyen és szánkózott a Kisfaludy utcában. A városi úttörõ válogatott focikapusa volt Pécsett, kézilabdás Székesfehérváron, négytusás a Margit-szigeten az Úttörõ Stadionban. Nyolcadikosként megnyerte a városi általános iskolás távolugró versenyt, aztán a megyeit, majd az országost. Így indult az atlétikai pályafutása.

Több mint száz Zala megyei bajnoki címet szerzett az évtizedek alatt futó, ugró és dobó számokban, összetett versenyeken. A Nagykanizsai Dózsa atlétáival elõkelõ helyen álltak az országos rangsorban, de volt a Gazdász kézilabda csapatának legjobb góllövõje is. A Testnevelési Fõiskolára a legmagasabb pontszámmal hármat vettek fel, köztük Õt. Fõiskolás bajnokságot nyert hármasugrásban és kosárlabdában. Tízpróba magyar bajnokságon ötödik lett, a kosárlabda NB-I-ben játszott. A Fõiskola elvégzése után, édesanyja helyére, a dr. Mezõ Ferenc Gimnáziumba nevezték ki.
Edzette az atlétákat az Olajbányászban, országos bajnokságot is nyertek magas csapatban. Kosaras középiskolás lányokkal is volt országos döntõkben. 1979-ben a Vasút nõi NB-I-es csapatának edzõjévé nevezték ki, 1982-ben hét év után újra NB II-be jutott a férfiakkal, ahol játékos-edzõ volt, majd az Olajbányász férfi kosarasok edzõje lett. A KIOSZ kispályás focicsapatával három bajnokságot, és Téli Kupát is nyert, egyszer gólkirály is lett.
A következõ húsz évben veterán atlétikában több mint száz magyar bajnokságot nyert, öt világbajnokságon (Melbourne, Turku, Miyazaki, Buffalo, Durban) és négy Európa- Bajnokságon (Verona, Budapest, Athén, Cesenatico) indult, és szerzet 4. és 5. helyezéseket, 110m-es gátfutásban, távolugrásban és hármasugrásban.
- Amit csináltam, sosem éreztem munkának, az mindig szórakozás volt a mai napig is. Nem is lettem felnõtt, tiszta versenyszellemben nõttem fel és nem is értem ezt a mai világot. Csodálkozva, sajnálkozva, felülrõl nézem és csak nevetek rajta. – összegezte pályafutását Béres Sándor

Kis János

Fotó: 1961, Eisenstadt: Zala megye ifjúsági válogatott Eisenstadt mérkõzésen