Pergõ ritmusok, fülbemászó dallamok, igényes elõadás – igazán nehéz lenne megfejteni, mi is az Orff Ütõegyüttes sikerének titka. Tegyük még hozzá, hogy immár két évtizede nem lehet rájönni erre a „talányra”. Hiszen egyszerûen csak „szeretni” és élvezni lehet azt a muzsikát, amit Bücs Angéla csapata „üt” ki a hangszerekbõl.

Tény: az élet folyton folyvást változik, semmi sem tart örökké. Kivétel ez alól – mint ahogy magasabb „szellemiségek” is megmondták – a zene, ami sosem kopik ki a mindennapjainkból. Vannak ugyan tiszavirág életû muzikális trendek, stílusok, illetve formációk, melyek rövid dallam-ámokfutás után tovatûnnek, viszont ha a melódia, és persze az elõadói beleköltöztek a lelkünkbe, onnét sosem illannak el. Talán ezt érezhetik mindazok, akik az elmúlt évek folyamán szem- és fültanúi voltak egy (vagy sokkal több) Orff Ütõegyüttes koncertnek. Az, hogy a csapat tudja, mi kell a „népnek”, teljesen biztos, ugyanis megalakulásuk óta színháztermek „százaiban”, különbözõ rendezvények garmadájában adtak nagysikerû koncerteket. Mint legutóbb hazai pályán, a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központban, ahol héthatárra szóló gálával ünnepelte a majd’ 60 fõs ütõs, zenei família fennállásának húsz esztendejét. A pódiumon muzsikával, azon túl pedig szavakkal és sztorikkal elevenítette fel Bücs Angéla, az együttes vezetõje 20 esztendejük legjelentõsebb momentumait. Mint látni fogják, bõven volt mit…
– Mondhatni, „minden” 1994-ben indult útjára, amikor Erdélybõl Nagykanizsára költöztem. Ebben az évben kezdtem el tanítani a Zeneiskolában, zongoratanárként. Bár ez megelõzõen, még a „felvételin” Baráth Zoltán igazgató úr megkérdezte, van-e másodhangszerem… S, hát volt: méghozzá a xilofon. Ezt úgy nyugtázta az intézmény vezetõje, hogy jó lesz még valamire. Majd, nem sokkal késõbb Budapestre küldött továbbképzésre, hogy megismerkedjem az Orff-mód- szerrel, ami „leegyszerûsítve” egy egyedülálló pedagógiai módszer: a tánc, a beszéd, a muzsika és a mozgás együttes alkalmazása a zenei oktatásban. A tanultakat szerettem volna „kipróbálni” a gyakorlatban: a szolfézscsoportomban pedig partnerre leltem. Fogtuk hát a korábban „hányódó” faxilofonokat, és „játszani” kezdtünk, oly módon, miként Carl Orff kidolgozta. Majd egy iskolai koncert alkalmával kiléptünk a gyakorló-termünk falai mögül, ráadásul jelmezben, „kínainak” maszkírozva: voltaképpen ekkor született meg „hivatalosan” az Orff Ütõegyüttes.
Nem sokkal késõbb már a maroknyi csapat létszáma tucatnyira duzzadt, s hát több embernek, több kéznek több hangszer szükségeltetett. Amik kezdetben még xilofonok voltak, késõbb pedig már – ahogy Bücs Angéla mondta – „mozaikos”ütõegyüttes lett a zenekar: zongorával, dobbal, marimbával, vibrafonnal, glockenspiellel egészült ki hangszerállományuk.
– Ha közhellyel akarnék élni, a „nagy áttörést” ütõegyüttesünknek egy nyári tábor hozta el. A borsfai zenei vakáción mutattuk meg, hogy is muzsikálunk, „ütõsökkel”, ütõs-módon. Ekkor szeretett bele sok fiatal az ütõs hangszerekbe, és kis zenei magunk elkezdte „kinõni” magát.
– Ehhez persze az is hozzájárulhatott, hogy könnyen érthetõ és igazán szerethetõ dallamokat játszottunk, és játszunk azóta is. A magyar muzsika állandó, szerves részét képezi repertoárunknak, a tradicionális zenék, latin dallamok szintén hallhatóak koncertjeinken.
Apropó, koncertek. Mint már utaltunk rá, felsorolhatatlanul sok fellépése van/volt az Orff Ütõegyüttesnek: ország- és Európa-szerte. De nem csak koncertek százaival büszkélkedhet a csapat, hanem nagyon rangos elismerésekkel is.
– A Kreatív díj, 2000 óta folyamatos arany minõsítés a Helikon Fesztiválon, a Príma Primissima díj egyaránt sokat jelent nekünk. De ezek a kitüntetések sem pusztán a „mieink”: azoké is, akik sokat segítenek nekünk, mindenben. Baráth Zoltán, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Mûvészeti Iskola igazgatója, az intézmény több pedagógusa, az együttes tagjainak családja egyemberként mellettünk áll, a kezdetektõl. A díjak így az övéik is.
– Ha meg kellene számolnom, hány fõs a mi zenei családunk, bizony nem lenne könnyû dolgom, hiszen annyian tartozunk össze. Már maga az Orff Ütõegyüttes is hétgenerációs: a legkisebbektõl az idõsebb korosztályig több „évjárat” fellelhetõ a több mint félszáz fõs családunkban. Összetartozás, zene, siker, a közönség szeretete és sok munka – ez visz minket tovább az úton. Reményeink szerint még jó pár húsz esztendeig…
Szabó Zsófi