Lassan két esztendõ is eltelt azóta, hogy Zénó, a nagykanizsai állatotthon legrégebbi lakója elindult elsõ gazdájához Németországba. Történetérõl itt írtunk.

Az öreg kutyus még egy teljes évet élhetett a csodaszép bajor hegyek között, míg egy késõ esti órán gazdája szeretõ karjaiban örökre elaludt. Azóta a bajor állatvédõk rendszeresen visszajárnak, hiszen nemcsak a menhely vezetõivel, de Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõvel is kitûnõ munkakapcsolatot alakítottak ki. Sabine Thümmig vezetésével, október végén ismét városunkba érkezett a Tierheimleben In Not, mindjárt két gépkocsival. Ugyanis, az állatotthon történetében elõször, egyszerre 17 örökbefogadott kutyust vittek ki Bajorországba. Állatmentõ tevékenységüknek hála, már volt olyan német állatbarát, aki családjával együtt, maga jött el a kiválasztott ebért. Így járt Tamás is, aki szinte kölyökként, 2007 tájékán került be a menhelyre. Hamar a menhely egyik kedvencévé vált, különösen Gallai Zoltán állatgondozó szerette. A világhálón figyelt fel rá az a család, akik Dél-Németországból, a cseh határ közelébõl érkeztek. Amíg elkészültek a szükséges engedélyek és állatútlevél, az új gazdik közel egy teljes napot vele töltöttek, és délután már látszott: megtalálta a helyét. Boldogan ugrálta körül a család nõtagjait, majd, mielõtt beszállt az autóba, hogy elinduljon Germániába, még egyszer visszafordult, és farkcsóválva búcsúzott Gallai Zolitól, aki bizony elérzékenyült a búcsú pillanataiban…
 

Dr. Papp Attila