A 7-es számú választókörzet a keleti városrészben található: a Hevesi utca, a Kazanlak körút, a Munkás, valamint a Rózsa utcák által határolt területrõl van szó. Huszonkét lakóközösséget foglal magába, akik többnyire négyemeletes házakban laknak, s mintegy háromezerre tehetõ a választásra jogosultak száma. A körzet lakói Szõlõsi Márta önkormányzati képviselõt kereshetik fel fogadóóráján, de a tapasztalatok szerint elég kevesen élnek a lehetõséggel. Idõnként – akár három év múltán is – azonban elõkerül a névjegykártya és máris beindul az információcsere a lakótelepi panaszok orvoslása érdekében.

– Tulajdonképpen úgy alakult, hogy amióta a kanizsai politikai életbe belefolytam, elõször inkább háttérmunkásként – ha fogalmazhatok így – gyakorlatilag megszoktam, hogy ebben a szférában aránylag kevés nõ van – mondja bevezetésként a képviselõ. – Tehát igazából sem elõnyt sem hátrányt nem jelentett ez idáig számomra az, hogy egyedül vagyok nõ a képviselõtestületben.

– Milyen kihívásoknak kell eleget tenni a körzet képviselõjeként?
– A lakóközösségek mellett a körzetemhez tartoznak olyan közintézmények is, mint a Hevesi Sándor Általános Iskola, illetve az óvodák, de képviselõként valamelyest magaménak érzem a Rózsa úti bölcsõdét is, még akkor is, ha pár méterrel a körzethatárnál odébb található. Már csak azért is, mert a szociális és egészségügyi bizottság tagjaként hozzám is tartoznak a bölcsõdék, tehát igyekszem ezen intézmények gondjait is figyelemmel kísérni és lehetõség szerint természetesen segíteni mûködésüket, hogy õk is elõbbre tudjanak lépni.
– Az intézményeknél milyen megoldásra váró feladatok vannak az idei évben?
– Gyakorlatilag a Hevesi-iskola, a Fiókkönyvtár és a Rózsa úti bölcsõde tartozik hozzám. Az iskolavezetéssel meg a bölcsõde vezetõségével is nagyon jó a kapcsolatom és jól tudom, hogy milyen problémákkal küzdenek. Amikor a polgármester úr részérõl kérés érkezett hozzánk, hogy az idei költségvetés megtervezéséhez jelezzük azokat a problémákat, amelyek a mi városrészünkben megoldásra várnak, akkor ezekkel az intézményekkel kezdtem a felsorolást. A Hevesi-iskolában komoly gondot jelent például, hogy vannak olyan ablakok, amelyeket be kellett szegezni az életveszély elhárítása érdekében. Úgy vélem, hogy a huszonegyedik században azért – ha bármilyen csekély pénz áll is rendelkezésre – az életveszélyt talán nem ily módon kellene elhárítani egy oktatási intézményben. Ez ügyben fontos lenne lépni, továbbá vannak ott sportpályák is, amelyek lassan már használhatatlanok. Szerintem egyáltalán nem extra kérés, hogy ezeknek a sportpályáknak legalább egy részét felújítsuk annak érdekében, hogy a gyerekek balesetveszély nélkül tudjanak ott sportolni akár testnevelés órán, vagy akár tanórán kívül. A bölcsõdéknél is komoly gondok vannak: említhetném a tetõbeázásokat, továbbá ott is vannak olyan részek, amelyek felújításra szorulnak. Sok olyan felszerelési tárgy hiányzik, amelyekre egyébként tényleg szükség lenne. Esztétikai jellegû probléma – és nem is kerülne olyan sok pénzbe –, hogy például el kellene tüntetni a falfirkát a Rózsa úti bölcsõde bejárati oldaláról, mert elcsúfítja a környezetet. Ezeket az igényeket beadtam a költségvetés tervezéséhez és nagyon remélem, hogy jónéhány dolog meg is valósul belõlük. Igyekszem a kevés lakossági kéréssel hozzám fordulók problémáit is megoldani, de igazából az intézmények esetében tudtam ez idáig a leghatékonyabban segíteni. Hadd említsek egy másik példát: ugye a Halis István Városi Könyvtár fiókkönyvtára a Hevesi szolgáltató házban mûködik. Úgy gondolom, hogy a hivatal hozzáállása is példaértékû volt, amikor 2006 végén jeleztem a könyvtár kérésére, hogy komoly tetõbeázással küzdenek és veszélybe került sok ezer kötet, mivel a polcokon levõ könyvek is vizesedni kezdtek a beázások miatt. Néhány hét leforgása alatt rendezõdött ez a probléma annak ellenére, hogy a Hevesi szolgáltató háznak csak egy része van önkormányzati tulajdonban, vagyis igazából meg kellett szervezni azt, hogy a többi tulajdonos is részt vegyen a tetõbeázás okozta gondok elhárításában. A szükséges út-és járdafelújítások mellett komoly problémának látom azt, hogy a parkolóhelyek egyrészt szûkösek, másrészt például a Hevesi ABC mögötti parkoló is teljes felújításra szorul. Komoly pénzekre lenne szükség ezekhez a felújításokhoz is, de tudjuk, hogy a jelenlegi helyzetben csak lassan lehet, és a többi képviselõtársammal megpróbáljuk tudomásul venni, hogy mindenre sajnos nem jut elegendõ pénzforrás.
– Tavasszal mennyire „zöldülhet ki” a lakótelep?
– Ebben sikerült valamelyest elõrelépni, bár azt is hozzá kell tenni, hogy nem az én kezdeményezésemre indult el, hanem a Kanizsai Polgári Egyesületnek volt három évvel ezelõtt egy hagyományteremtõ céllal indított – és azóta is sikeresen mûködõ – akciója, miszerint tavasszal lehetõséget adnak arra, hogy az épületek közötti területeken, továbbá a házak elõtti alig néhány négyzetméternyi területen virágosítással próbálják meg otthonosabbá és szebbé tenni környezetüket az ott élõk. Ugyanakkor feltétlenül szeretnénk megoldást találni a Munkás utca 1. és 3., illetve a Kazanlak körút 3-5. által határolt területen korábban létesült játszótér ügyében. Ez a játszótér valamikor húsz évvel ezelõtt bizonyára nagyon szépen nézett ki, de most már annyira rossz állapotban van, hogy balesetveszélyes. Tudom, hogy a Via Kanizsa komoly elõrelépést tett azáltal, hogy az összes kanizsai játszótér állagát felmérte, de nem tudom, hogy ennek a játszótérnek mi lesz a sorsa. Mindenesetre feltétlenül tenni kell valamit: én szeretném, ha továbbra is játszótér maradhatna és ezzel az igénnyel kapcsolatban többen meg is kerestek. Ha a városvezetés esetleg mégis úgy dönt, hogy nem játszótér lesz ezen a területen, akkor viszont egy szép kis parkot lehetne itt kialakítani.
– Hogyan tartja a kapcsolatot a városrész lakóival?
– Tekintettel arra, hogy már az elõzõ ciklus elõtti kampányban is részt vettem mint önkormányzati képviselõjelölt, már akkor is tapasztaltam, hogy elég nehéz megszólítani az embereket. Nem könynyû odaférkõzni hozzájuk és akár csak egy néhány perces beszélgetést kezdeményezni a városi ügyekkel kapcsolatosan. Azóta is töröm a fejem azon, hogy miként lehetne egy kicsit felpezsdíteni a közösségi életet, vagyis lehetõséget adni egymásnak arra, hogy valóban olyan érdemi információcsere történjen a lakosság és a képviselõ között, ami az õ érdekeiket érvényesítve összességében az egész város elõrejutását tudná szolgálni. Igazából még nem találtam rá megoldást, de azt látom, hogy a keleti városrészben egyelõre nem igazán jól bevált kapcsolattartási forma ez az egy fogadóóra havonta. Egyébként nekem is havi rendszerességgel vannak fogadóóráim, de a keleti városrész más képviselõihez hasonlóan nekem is komoly gondot okoz, hogy idõnként senki az égvilágon nem jelenik meg ezen a fogadóórán, pedig úgy gondolom, hogy ennél azért több gondjuk van az itt élõknek. Az viszont jó ötletnek bizonyult – amit aztán meg is valósítottunk az önkormányzati választást megelõzõen –, hogy a névjegykártyáinkat eljuttattuk a polgárokhoz. Most is van olyan személy, akivel életemben nem beszéltem, és lassan már három éve van annak, hogy a postaládájában megtalálta a névjegykártyámat, és most hívott fel telefonon kisebb-nagyobb problémáival, amelyeken persze próbálok segíteni, de igazán az lenne örvendetes, ha az eddigiekhez képest kicsit közelebb tudnék kerülni a választókörzetem lakosságához.
Gelencsér Gábor