Ki ne szeretné azt, ha mondjuk felére csökkenhetne a havi gázszámlája, sõt, biztonságban érezhetné magát a szén-monoxid-visszaáramlás veszélyétõl! Ráadásul mindegy, hogy A típusú nyílt égõjû gázkészüléket, tûzhelyt, kisvízmelegítõt, gáz-infrasugárzót, vagy a B típusú kéménybe kötött gázkészüléket, fali vízmelegítõt, fali fûtõkészüléket, kazánt, esetleg zárt égésterû gázkészüléket; külsõ falra helyezett (parapet kéményt) vagy kettõsfalú kéménykürt-tõt használ-e az illetõ.

Azt hiszem, a feltett kérdésre kevesen mondanának nemet. A pénztárcánkat kedvezõen érintõ felvetésre valaki már megtalálta a megoldást, bár úgy tûnik, ezt „valakik” nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni. A 82 éves Sipos József feltaláló hat éve küldi leveleit az ország ez ügyben legfontosabb hivatalaiba: Fogyasztásvédõ Felügyelõséghez Budapestre, a Magyar Kereskedelmi Engedélyeztetési Hivatal Budapesti Mérésügyi és Mûszaki Bizottsági Hatóságához, ahonnan azt a választ kapta, hogy a konvektorok átalakítása – energetikai szempontból megalapozott –, de mivel a gyártó nem járul hozzá, ezért a beadványát tárgytalannak tekintik. Írt Kóka János miniszternek a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumba, a Legfelsõbb Ügyészségre, az Igazságügyi Minisztériumba, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, a rendõrségnek, a FÉG Konvektorgyár Rt-hez, akik jegyzõkönyvet is írtak a Sipos Józsefnél tett látogatásuk tapasztalatairól. A legutolsó levél a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumba és a Legfelsõbb Bíróságra ment el. A válaszlevelekben gratuláltak a 82 éves feltalálónak, sok sikert kívántak neki, de olyan is volt, aki kinevette. Ami újat mondott, azt rögzítették, volt, ahol elismerték, de nem segítettek neki.

Mielõtt néhány mondatban ismertetnénk a feltaláló, hõcsapda-gázkonvektor hõhasznosítását fokozó mûszaki alkotását, mellyel 2005-ben a Visegrádi országok és a Magyar Feltalálók Egyesülete által rendezett EKO 2005 - Innovációs Környezetvédelmi Verseny hazai döntõjén elnyerte a Környezetbarát Találmány kitüntetõ minõsítést, elárulhatjuk, Sipos József nem adta fel elképzelését. A kudarcok ellenére görcsösen ragaszkodik hozzá, hiszen nem csak pénzt, életet is menthet vele a megvalósítása esetén. Aggodalmát igazolja, hogy évente 15-20 ember hal meg szén-monoxid mérgezésben. A vezetékek megvannak, rendelkezésünkre állnak, csak át kell alakítani a gázkészüléket, mert azt véleménye szerint olyan hibával gyártják, ami könnyen és gazdaságosan kiküszöbölhetõ! Ez a lényeg – magyarázza keserûen Sipos József. Az igazát természetesen papíron is tudja bizonyítani.

A FÉG Konvektorgyártó Rt-tõl azt a választ kapta, hogy semmiféle módosításhoz nem járulnak hozzá, még a gázkészülék külsõ köpenyének átalakításához sem, holott a Kerminél felhívták a feltaláló figyelmét arra, hogy a készülék bármely részének átalakítása – ideértve a burkolatot is –, csak a gyártó és a tanúsító intézet együttes hozzájárulásával megengedett. A végén mindegyik hivatal a FÉG-hez dobta a labdát, pedig az emberi életek megmentése és a gázszámla csökkentése indokolttá tenné találmánya megvalósítását.

A legfõbb ügyészhez 2006 márciusában írt levelében azt kérdezte meg, ki felel a halottakért, a szén-monoxid mérgezés következtében elhunyt emberekért? A válaszban ez állt: „Az felel, aki a nyílást eltömte”. Holott egy másik esetben az van leírva, hogy a felelõsség minden esetben a gyártóé! A két hivatalos vélemény ellentmond egymásnak.

De hol kezdõdik a probléma, mit szeretne elérni Sipos József feltaláló? Megpróbáljuk összefoglalni dióhéjban: A készülékeknek és a kazánoknak is kicsi a hõátadó felülete, és emiatt sok gázt kell elégetni. A 250 celsius fokos füstgáz olyan gyors sebességgel megy ki a normál kéményen, hogy elolthatja az égést. Például egy fürdõszobában a gázkazán mûködéséhez, a fûtéshez, óránként 10 köbméter levegõ szükséges. A füstgáz kimeneteléhez azonban 30 köbméter levegõ kell, ami elérheti a szoba térfogatának a háromszorosát is. Így mintegy 26 köbméter levegõ fordul meg óránként a helyiségben. Ha ez a levegõ kimegy, valahonnan be is kell jönnie a helyiségbe, ezért egy téli idõszakban bizony akár meg is fázhat az ember a fürdõszobában.

Hogy mikor és mirõl jutott eszébe Sipos Józsefnek a változtatás gondolata? Azt is mondhatnánk, erre egyszerû a válasz: Négy-öt éves korában nagyapja olyan vaskályhát használt, aminek a füstcsövére úgynevezett dob, vagy szögletes csõ volt beépítve, ami lehûtötte a füstgázt annak érdekében, hogy minél több meleg maradjon a helyiségben. Minderre hat évvel ezelõtt akkor gondolt, amikor egy téli napon berakott a garázsába egy gázkályhát, ami egy hét alatt elfogyasztott egy tizenegy kilós gázpalackot. S mivel sokallta ezt a mennyiséget, felvillant benne, hogy hetven évvel ezelõtt erre a problémára már kidolgoztak az emberek egy megoldást. Tehát beépítette a „hõcsapdát” a készülékébe, s az átalakítást követõen három hétig kitartott a gázpalack a helyiségben. Azóta szeretné hasznosítani az ötletét, a gázasoknál azonban mindent a rendelettel kezdenek. Vajon mit mondhat erre egy egyszerû földi halandó? Hogyha még nincs megfelelõ rendelet, az nem jelenti azt, hogy a meglévõt nem lehet módosítani!

– A másik problémát a tragédia jelentheti – jegyzi meg Sipos József. – A készülék hátsó részén található a nyitott füstcsõ. Hogyha bármi történik a kéményben, mindjárt a helyiségbe jut vissza minden, és ekkor történhet a tragédia. Tehát, ha például eldugul a csõ, az égés nem szûnik meg, a készülékbõl a szén-monoxid a helyiségbe áramlik, és aki ott tartózkodik már rég halott, amikor a gáz még mindig ég.

– Az ön megoldásával, a hõcsapda használata esetén mi történik?

– A hõcsapda feladata az égéstermék lehûtése a helyiség levegõjével (nem hígítással). A 100 celsius fokra hûtött égéstermék elvezetése zárt csõrendszerben történik, így a helyiségbe égéstermék nem kerülhet, az égésterméket elvezetõ rendszerben bármilyen dugulás, vagy zavar keletkezik, a tûztérben a láng egy percen belül kialszik, így a földgáz áramlása megszûnik, mert a termoelektromos égésbiztosító lezár. A készülékhez épített hõhasznosítóval lelassul az áramlás, a helyiség levegõjével hûtve az energiafelhasználás ötven százalékkal csökken. Ezt mérési eredmények is igazolják. A másik nagy hiba, hogy rozsdamentes csövet használnak a füst elvezetésére, aminek rossz a hõvezetése, és ez megint csak energiát pazarol. A 98-as rendelet azt mondja ki, a készüléket vagy részegységet úgy kell gyártani, vagy forgalomba hozni, hogy rendeltetésszerû használat esetén a személyek biztonságát és vagyonbiztonságát ne veszélyeztesse – hangsúlyozta Sipos József. – Hivatalos személyek jelenlétében is kipróbálta az átalakított készülékét. Elhatározta, segít a hozzá forduló ismerõseinek, és választ vár az egészségügyi minisztertõl is. Hogy meddig kell várnia? A választ fogalmazza meg mindenki magában.

Bakonyi Erzsébet