"A mi generációnk az életét tette fel erre a mûfajra"

Négy évtized változó zenei világát elevenítette fel Balázs Fecó a HSMK színpadán. A népszerû zeneszerzõ, billentyûs a fiatal tehetségekbõl álló Parrag zenekar kitûnõ kíséretével, húsz év után ismét hatalmas sikert aratott városunkban. A többszöri ráadásjátszás után a Liszt-díjas zenészt arra kértem, ismertesse meg olvasóinkat a mai zenei blokk öszszeállításának szempontjairól.

– A ma esti produkcióban azok a korszakok lettek kiemelve, amelyek igazából megérintettek, a régi Neotontól napjainkig. A Kell, hogy várj címû dal felvételekor tizenhét éves voltam. A közbeesõ világ, ahogy változott, úgy változott a zeném, a mondanivalóm is. Közben próbáltam, próbáltunk idõszerûek lenni. A hetvenes években a Taurus együttessel vált slágerré A kõfalak leomlanak címû dalom, mikor egy ország kõfalakkal volt kettévágva. Mi hittük, tudtuk, hogy a kõfalak leomlanak. Az „illetékesek” sajnos nem ismerték fel a zenekar népszerûségét, így Radics Bélával, Som Lajossal és Brunner Gyõzõvel elváltak útjaink. Tíz évvel késõbb a Korál együttessel már lazább volt a hanglemezgyári fogadtatás. Ekkor rögzítettük a Taurus hagyatékát. A lemez kétszázötvenezer példányban kelt el. Elgondolkodtató, hogy ma mibõl adnak el ennyit, ha van ilyen egyáltalán.

– Változik a világ, ahogy az évszakok is?
– Nem csak a zenében. A mi generációnk az életét tette fel erre a mûfajra. Az elmúlt negyven évben az általunk meghonosított mûfaj fokozatosan beépült az egyéb társmûvészetekbe, ott új gyökeret vert. Mondhatom ezzel azt is, hogy új mûvészeti ág lett. A negyven év alatt szétszéledt a világ, széles skálájúak lettek a mûfajok. Az életérzés, amit mi képviseltünk átment üzleti iparágba. Gyakran énektudás, zenei képzés nélkül üzletemberek választanak ki arcokat, sztárolják a médiában. Aztán persze kiveszik a pénzüket belõlük, majd a legnagyobb természetességgel választanak másokat.
– Koncertjeit több korosztály látogatja. Így volt ez ma is. Mi az oka?
– Több generációs dalaim vannak. Ezek mind dallamban, mind szövegben õszinték, vállalhatók, emellett sokszínûek. Idõtállóak, ami természetesen örömmel tölt el. Érintve az elõzõ kérdést, nem tudom, ha a mi generációnk elmegy, lesz-e majd hazai rockzene. Ha lesz, milyen szintû lesz. Ugyanis a mai világ a bulvárról, a vacsoracsatákról, celebekrõl szól.
– Az elmúlt negyven évben születtek olyan dalok, melyek világslágerek is lehettek volna más környezetben. Nincs önben emiatt keserûség?
– Soha nem vágytam más országba, bár lehetõségem bõven lett volna rá fiatalon. Az emlékeim, a gyökereim, minden ideköt. Csak itt, magyar nyelven értelmezik a dalaimat. Persze a megmérettetés varázsa mindig izgatott. Felesleges azon keseregni, hogy ide születtünk.
Cz.Cs.

2009-02-16 08:32:51

További hírek:

KULTÚRA ROVAT >>>