Az áldás nemcsak a terített asztalon levõ finomságoknak szólt, de a szombati Teadélután egész folyamán idõst, fiatalt egyaránt megérintettek a szívbõl – vagy még közelebbrõl, de távoli messzeségbõl - jövõ érzések.

Tulman Gézáné, a kiskanizsa Sarlós Boldogasszony Katolikus Karitasz vezetõje üdvözlõ szavai és várható adventi programjaik ismertetõje után dr. Páhy János plébános szólt az egybegyûltekhez. Boldogan tapasztalta és tette szóvá, hogy mennyien eljöttek a szíveslátással, szép szóval, barátsággal és nem utolsó sorban ajándék-kulturális mûsorral bensõségessé tett Teadélutánra.
A Pipitér Ovi gyermekei az óvónénikkel kedves dalokkal, kis mûsorral léptek fel, Horváth Sára gyönyörû verset mondott, a kis harmadikos Liliomszálak, valamint Neumajer Sárika népdalokat énekeltek, utóbbi mesélt is, majd a program „sztárvendége” Tulman Géza varázsolta el ismét a vendégeget szívhez szóló slágerekkel. A célközönség gyakorta együtt dúdolt vagy éppen ütemesen tapsolva „besegített” a régebbi, ismert dalok elõadásába.

Dr. Páhy János szavai szerint a ma idõsei, pár esztendõ múlva már nem számítanak öregnek, hiszen akit régebben 60 évesen idõsnek mondtak, ma már fiatalosnak számít, a ma 70-esek helyett nem sokára már a 80 évesek esetében gondolunk csak az öregkorra.
Az aktivisták és jótékonykodók, valamint a Közösség jóvoltából sok szendvics, süti fogyott – és még több kedves szó, dal, barátságos „üzenet” jutott el lélektõl lélekig.
 

L.I.