Háromszázötven éve, 1664. november 18-án sebezte halálra egy vadkan a költõ és hadvezér Zrínyi Miklóst, a Szigeti veszedelem íróját, a 17. század legnagyobb formátumú magyar politikusát.Nem volt szemtanúja a halálos vadászbalesetnek.

Az 1620. május 1-jén született Zrínyi horvát eredetû fõnemesi családból származott, dédapja volt Zrínyi Miklós, az 1566-ban Szigetvár védelmében elesett törökverõ hõs. Apját korán elvesztette, gyámja, Pázmány Péter esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja neveltette. A családi birtokot megosztotta Péter öccsével – akit 1671-ben a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt lefejeztek –, õ a muraközi, öccse a tengermelléki részt kapta. Ez egyben nyelvi elkülönülést is jelentett, Péter horvát nyelven verselt, õ fordította le horvátra bátyja mûvét, a Zrínyiászt, s ma is a horvát irodalom egyik nagyságaként tartják számon.

Zrínyi Miklós a családi birtok védelmében harcolt a török ellen, majd a harmincéves háborúban tüntette ki magát vitézségével. Jutalma tábornoki, horvát fõkapitányi cím lett, 1648-tól horvát bán volt, csáktornyai udvara politikai és társadalmi központtá vált. A magyarul, horvátul, latinul, németül, olaszul, törökül is tökéletesen beszélõ Zrínyi nemzeti pártot szervezett. Fõ célja a török kiûzése volt, de foglalkoztatta a független magyar királyság gondolata is, ezért a bécsi udvar elgáncsolta nádorrá választását.
 

I. Lipót király 1663-ban megtette magyar fõparancsnoknak, Zrínyi a következõ év elején vezette híres téli hadjáratát. Kihasználva, hogy a törökök télen nem szerettek mozogni, a hadtudományra fittyet hányva messze az ellenséges területre behatolva felégette az eszéki Dráva-hidat, majd áprilisban Kanizsa ostromához kezdett. Hiába magasztalták Európa-szerte, az udvar visszarendelte, júniusban pedig a császári hadak passzivitása miatt a török területen épített Zrínyiújvár is elesett.

Az 1664-es szentgotthárdi diadal utáni szégyenletes, inkább a törökre nézve elõnyös békekötés után a csalódott, a fõvezérségrõl is leváltott Zrínyi a magyar államiság újraépítésérõl szõtt terveket, de a megvalósításra nem maradt ideje: 1664. november 18-án vadászat közben egy vadkan halálra sebezte. Az eseményeket a vadászaton jelen lévõ Bethlen Miklós Önéletírásából ismerjük. A történet szerint a Csáktornya melletti kursaneci erdõben vadászó társaság estefelé hazaindult, amikor egy Póka István nevû vadász azt mondta Zrínyinek: a közelben van még egy általa megsebzett vadkan, amelyet elejthetnének. Zrínyi és néhány társa lóra pattant, majd egyikük nyargalva érkezett vissza, azt kiáltva: „Hamar a hintót, oda az úr!” A társaság már csak a vérzõ Zrínyit találta, aki nem sokkal késõbb meghalt. A balesetnek közvetlen szemtanúja nem volt, a Zrínyivel tartók a tisztásra érve már csak azt látták, hogy Póka a fán kuporog, a vadkan pedig Zrínyit marcangolja. A költõ-hadvezér még fölkelt, és azt mondta: „rútul bánék velem a disznó”. A lábán egy seb volt – errõl Bethlen nem írt –, a nyakán három, az egyik minden izmot és eret elszakított, a vérzést nem tudták elállítani.

A halálesetet akkor és azóta is összeesküvés-elméletek övezik, mert az emberek nem akarták elhinni, hogy a számos csatában gyõztes hõssel egy megvadult állat végezzen. A legelterjedtebb elmélet szerint a hadvezérrel a bécsi udvar vagy a Zrínyiben riválisát látó Montecuccoli által felfogadott Póka lõtte agyon. Annyi bizonyos, hogy a Habsburgoknak kapóra jött Zrínyi halála, akivel a magyar történelem egy válságos pillanatában az évszázad legnagyobb politikusa szállt a sírba.

Zrínyi magát katonának tartotta, „mellékesen” született költeményei mégis a magyar barokk irodalom csúcsát jelentik. Fiatalon szerelmes verseket írt késõbbi feleségéhez. Fõ mûve elsõ irodalmi eposzunk, a dédapjának emléket állító Szigeti veszedelem, amelynek nagy részét 1647–48 telén vetette papírra. Szigetvár védõinek hõsiességén keresztül az aktuális tennivalókra, a török kiûzésére lelkesít, az írást mesteri szerkesztés, barokk stílus jellemzi, de akkoriban igen erõteljes nyelvezete ma már avultnak hat. Prózai írásai közül a leghíresebb az Az török áfium ellen való orvosság címû politikai röpirat (1660–61), amelyben állandó magyar hadsereg felállítását követeli. Zrínyi új politikai, hadtudományi, publicisztikai mûfajokat honosított meg magyarul, kiterjedt levelezésébõl diplomáciai és katonai tevékenysége is megismerhetõ. A maga korában alig olvasták, költészetét a felvilágosodás idején Kazinczy fedezte fel újra, helyét Arany János jelölte ki Zrínyi és Tasso címû tanulmányával.
 

MTI - Kanizsa