A Pannon Egyetem (PE) Mérnöki Kara, a Hidrofilt Kft. és az önkormányzat példaértékû együttmûködéseként közösen hozta létre a kanizsai kampuszon a Soós Ernõ Víztechnológiai Kutatóközpontot. Az együttmûködés elsõ lépéseként rendezték mag az I. Soós Ernõ Tudományos Konferenciát Víz- és szennyvízkezelés az iparban címmel, melyen aláírták az együttmûködési megállapodást a kutatóközpont létrehozásáról és mûködtetésérõl.

– Egy szervezetben három dolognak kell egy helyen jelen lenni, az oktatásnak, a kutatásnak és az innovációnak úgy, hogy ez a három terület egymást erõsítse. A projektekhez tudományos háttérre van szükség, a megfelelõ mûködéshez pedig szakemberekre, akik a képzésbõl kerülnek ki – kezdte dr. Friedler Ferenc, a PE rektora. Hozzátette, a kutatóközpont mind a három területet szolgálja, ezzel pedig egy hosszú távú fejlesztés indul el.

Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ kiemelte, egy Kanizsa léptékû városnak szüksége van a felsõoktatásra, ahhoz, hogy tovább tudjon lépni és meg tudja mutatni a saját erejét. Egy biztos alapot sikerül megerõsíteni ezzel a központtal, melybõl nagyon sokat tud hasznosítani a PE, a cégek és a város is, hiszen annak jó hírnevét viszi.
– A vízgazdálkodás területén óriási szaktudással rendelkezik Nagykanizsa, oktatói és kutatói hátteret tud adni az Pannon Egyetem, amely alapján talán nem tûnik megvalósítatlan álomnak, hogy Nagykanizsa lesz a vízkezeléssel kapcsolatos iparág egyik jeles képviselõje a nemzetgazdaságban – emelte ki Cseresnyés Péter. Hozzátette, az országban és Közép - Európában elõször városunkban, a kanizsai kampuszon indult víz- és rendszerüzemeltetõ szakmérnök képzés.
Ezt követõen Dénes Sándor polgármester, azt hangsúlyozta, hogy a víz a 21. század aranya lesz. A vizet nagyon meg kell becsülnünk, a vízért mindenkinek össze kell fogni. A központnak pedig óriási szerep juthat majd, nem csak hazánkban, hanem remélhetõleg a határon túl is.
– Lépésrõl-lépésre, szorgalmasan dolgozva jutottunk el arra a szintre, ahol elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy vajon elegendõ-e nekünk a belsõ piac vagy esetleg nagyobb kihívások után is nézhetünk. Ehhez szükség van az összefogásra, a megfelelõ képzettségû és nyelvtudással rendelkezõ szakemberekre, valamint a „kommersz átlagból” kilépõ kutatási eredményekre, újdonságokra – ezt már Borsos Ferenc, a Hidrofilt Kft. ügyvezetõ igazgatója mondta. Hozzátette, ennek köszönhetõen a résztvevõk érvényesülni tudnak hazánkban és nem kényszerülnek arra, hogy elhagyják az országot.
Dr. Szalai István, a PE Mérnöki Kar dékánja kiemelte, kutatást csak nemzetközi kapcsolatok keretében lehet végezni. A lécet magasra tették, olyan központot hoztak létre, mely nemzetközi szinten is megállja a helyét
Dr. Katona András, a PE kancellárja a vízszolgáltatáshoz való személyes kötõdését emelte ki, majd azt hangsúlyozta a magyarországi felsõoktatási intézményekben kezelt hét nagy stratégiai projekt közül hármat a PE-en bonyolítanak. Ezek közül a legfontosabb a víztechnológia.
Ezt követõen az együttmûködés elsõ lépéseként megszervezett konferencián aláírta az együttmûködési megállapodást a Soós Ernõ Víztechnológiai Kutatóközpont létrehozásáról és mûködtetésérõl dr. Friedler Ferenc, Cseresnyés Péter és Borsos Ferenc. Az együttmûködés célja, hogy a víztisztítás, a vízkezelés területén nemzetközi szintû kutatásokat folytassanak, ezáltal a PE, a Hidrofilt Kft. és Nagykanizsa a magyarországi-, illetve nemzetközi központjává váljon.
A konferencián a Pannónia Felsõoktatásért Díjat Cseresnyés Péter vehette át, aki az indoklás szerint polgármesterként elévülhetetlen érdemeket szerzett a PE hálózatos mûködésének megterítésében. Széles körû kapcsolatrendszerét felhasználta arra, hogy az egyetem és annak kanizsai kampusza Zala és Somogy megyében, illetve a szomszédos horvát és szlovén területeken ismertté és elfogadottá, nemzetközi pályázati kategóriában megkerülhetetlenné váljon.
A rendezvényen Borsos Ferenc bejelentette, megalapítják a Soós Ernõ Ifjúsági Kutatói Díjat, mely a Magyarországi vízkezelés, víztisztítás területén fellelhetõ tudás feltérképezését segíti elõ.
A nap folytatásaként a plenáris elõadások következtek több szekcióban.

V.M.

További képek a galériában.

A víztechnológiai kutatóközpont a kiváló kutató-fejlesztõ szakember, Soós Ernõ tiszteletére Soós Víztechnológiai Kutatóközpontnak neveztek el.

A kutató-fejlesztõ szakember 1944-ben született Becsehelyen. A mai Pannon Egyetemen szerzett diplomát vegyészmérnökként 1968-ban, tizenkét évvel késõbb pedig környezetvédelmi szakmérnökként végzett. Ezt követõen termelõ üzemekben helyezkedett el, de mindenütt kitûnt innovatív gondolkodásával. Az adott cégek fejlesztési munkáját rendszerint vezetõként irányította, és számos szabadalom kötõdik a nevéhez.
Értékrendjében elsõ helyen állt a tudomány, a ráció tisztelete. Feladatainak elvégzésében mindig a legmagasabb szintû tudományos igényesség és alaposság jellemezte. Széleskörû mûveltségével, szinte polihisztori tudásával, stabil értékrendjével, optimista világlátásával, inspiráló személyiségével mély benyomást tett mindazokra, akik együtt dolgoztak vele.
1968-tól kutató mérnökként dolgozott az Olaj és Gázipari Kutató Laborban Budapesten és Nagykanizsán. Nevéhez köthetõ a Ribbon Üveggyár építése. Négy évig munkálkodott a Tungsram Rt.-nél tervezés projektvezetõként. Soós Ernõ aktív közremûködésével állították fel elsõként Magyarországon az új lámpaüveggyárat. Késõbb ennek az üzemnek a vezetõje lett. 1974. és 1987. között a kanizsai Hidroplasztik Kft.-nél tervezési és fejlesztési osztályvezetõ lett. Életének egyik legfontosabb, legaktívabb részét itt töltötte a vízkezelési szakterületen, amit hivatásának tekintett. Ottani munkásságának köszönhetõen jött létre az a fejlesztõ üzem, amely ma is példaként szolgál. Egy önálló üzemrész létesült, emeleti szintjén a korát meghaladó modern laboratóriummal, földszintjén próba berendezéseket gyártó üzemmel és próbateremmel. Az üzemrészben több mint 30 fõ dolgozott fejlesztési munkákon.
Ezt követõen 2004-ig, nyugdíjazásáig a General Electric Nagykanizsai Fényforrás Gyárban volt gyári fõvegyész, majd a kompakt fénycsõgyártás fejlesztési projekt vezetõje, késõbb pedig a mûszaki fõmérnöke lett. Nevéhez köthetõ a kompakt fénycsõgyártás indítása, az indukciós lámpa kifejlesztése, gyártása, az Angliában zajló elektróda nélküli fényforrás gyártmányfejlesztési program vezetése, az izzólámpa- és autólámpagyártás intenzív technológia fejlesztése, a transzferek, a 6 Sigma módszerek bevezetése és alkalmazása.
2004-tõl szinte élete utolsó napjáig, 2012 szeptemberéig dolgozott a Hidrofilt Kft.-nél kutatás-fejlesztési vezetõként és mûszaki tanácsadóként. Segítségével a Hidrofilt Kft. olyan technológiai fejlesztésekre, alkalmazástechnikai ismeretekre tehetett szert, amelyek lehetõvé tették, hogy vízkezelésben piacvezetõvé válhasson Magyarországon, illetve Közép-Kelet-Európában.
A kutató-fejlesztõ szakember nevéhez több szabadalom is köthetõ, többek között a savas szennyvizek közömbösítésére létrehozott berendezés, az ellenáramú ioncserélõ berendezés frakcionált töltettel, a hidromotoros folyadék szivattyú, a növénytermesztési tápanyagok és növényvédõ szerek oldatainak és diszperzióinak készítésére és öntözésre alkalmas víz elõállítására vonatkozó eljárásé, valamint a vizek vastalanítására és/vagy mangántalanítására vonatkozó mûvelet.
Tagja volt a Gépipari és Tudományos Egyesületnek, a Szilikátipari Tudományos Egyesületnek és a Közremûködött a Kanizsa Felsõoktatásáért Alapítvány munkájában is tevékeny részt vállalt.
Elõször 1988-ban publikált angol nyelven Practical application of ion-exchanging water purification techniques címmel, majd 2003-ban Birkner Zoltánnal közös publikációja látott napvilágot Genura - A világ elsõ tényleges elektronikus lámpája címmel a Technikatörténeti Szemlében.
Kiemelkedõ munkásságért 1984-ben Miniszteri Kitüntetést, 1986-ban Kiváló feltaláló arany fokozat kitüntetés (Ipari Minisztérium) és 1996-ban 100 éves a Tungsram érdemérmet vehette át. (A Wikipedia nyomán)

Kanizsa