Kezei alatt megszelídülnek a billentyûk, amikbõl eztán hol lágy, hol tüzes dallamok szabadulnak fel, ”Salome táncaként” bûvölve a hallgatóságot. Kollonay Zoltán virtuóz módon bánik imádott hangszerével, amitõl még születése napján sem hajlandó megválni. Merthogy hamarosan monstre, egész estét betöltõ zenei rendezvénnyel ünnepli 50. életévét. A Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ színháztermében december 17- én szerdán, 19 órai kezdettel Kollonay Zoltán – 50 fellépõ társaságában - ismét rendhagyó koncert ad.

Nemcsak szûk pátriánk, hanem az ország és Európa több pontján ismert, elismert mûvésztõl nem is lehet mást várni, minthogy úgy ünnepelje éveinek jelentõs mérföldkövét, ahogy az elmúlt idõszakban tette: méghozzá „munkával.” Bár, mint a vele készített beszélgetésbõl önök is látni fogják, nem dologként, kötelezõ feladatként tekint zongoramûvészi, tanári, zeneszerzõi teendõire, hanem élete értelmeként, hobbijaként, ami éppenséggel a hivatása is.
- Nagyon szerencsés ember vagyok. Évtizedek óta azt csinálom, ami boldoggá tesz, és ami nélkül nem tudok élni. Úgy érzem, az alkotás és a zene világában azt csinálhatok, amit csak akarok. Pedig alig ötévesen még csak úgy püföltem a hangszert – mesélte Kollonay Zoltán.
- Ugyanakkor már azt is éreztem, hogy szinte elbûvöl, megrészegít az a misztikusnak tûnõ nyelv, a zene nyelve, ami a hangszerbõl felcsendül.
A görög és magyar származású mûvészre nagy hatással volt a zenei kifejezés lehetõsége, így magától értetõdõ volt, muzikális pályára lép a késõbbiekben.
- Sokáig hétköznapi nyelven szólva ismerkedtem a hangszerrel. A középiskolás évek viszont „rabszolgamunkával” teltek – jegyezte meg nevetve a mûvész. Rögvest hozzátéve: mindez folyamatos gyakorlást, áldozatos munkát, tanulást jelentett. Amíg diáktársai nyaraltak, kirándultak, õ kényszerrobotra ítélte magát. Ugyanakkor mindezt – saját bevallása szerint – kimondottan élvezte.
- Különbözõ versenyekre készültem, és a felvételire is. Az út természetesen zenei felsõfokú tanulmányok irányába vezetett.
Kollonay Zoltán sok más mellett a budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát, de tanult a bécsi Zeneakadémián is. Tanárként már hosszú-hosszú idõk óta dolgozik. Négy esztendeje a nagykanizsai Farkas Ferenc Zene-és Aranymetszés Alapfokú Mûvészeti Iskola tanári karának oszlopos tagja, illetve hat tanári különdíj nyertese.
- Lehet, hogy elsõsorban mûvész vagyok, de a tanítás ugyanakkora boldogságot ad, mint a zeneszeretõ gyerekekkel való munka. Minden áldott nap egyszerûen leírhatatlan élmény, amikor sikerül valamit átadni nekik a tudásomból, a lényembõl, és õk ezt magukénak érzik s önállóan alkalmazzák. A gyerekeket barátilag kezelem, úgy tanítom õket, s oly módon beszélgetek velük, mintha felnõttek lennének. Büszke vagyok arra, hogy diákjaim közül többen már zenei pályára is léptek, van, aki ma már híres zongoramûvész és ismert elõadó.
Pedagógusi, mûvészi „elfoglaltságai” mellett a zeneszerzésre is nagy hangsúlyt fektet Kollonay Zoltán.
- Nem mondanám magam termékeny zeneszerzõnek, hiszen olyan sok mûvem még nem került napvilágra. Arra ugyanis figyelek, hogy csak akkor komponáljak, ha van mondanivalóm, és azokkal a szerzeményekkel ismertessem meg a nagyérdemût. Szeretném, ha darabjaimat – kortól, társadalmi állapottól függetlenül – mindenki megértené és elfogadná. Öröm az embereknek játszanom. Legyen szó egy kis faluban élõ idõs nénirõl, vagy épp egy nagy koncertem közönségérõl. A formabontó stílust kedvelem, ami nem hétköznapi, megszokott. Elõszeretettel képezek darabjaimban hidat a görög és a könnyûzenei stílusok közt. Valamint sok esetben más mûvészeti formákkal, akár az irodalommal, akár a képzõmûvészettel, de még a digitális világgal is szívesen kapcsolom össze a muzsikát – az izgalmasabb élmény miatt. Remélem, hogy végeredményként mindig valami újszerû születik, amiben én is benne vagyok egy kicsit.
A mûvész számos nagy, és ismert helyen koncertezett az elmúlt évek során, de neki ugyanolyan fontos, illetõleg sokat jelent az is, ha egy kis templomban lép fel.
- Azt szoktam mondani, azzal kapcsolatban, amikor színpadra lépek: kezeim közt formálódik a zene. Olyan, mintha egy varázskulccsal kinyitnám ennek, valamint a mûvészetnek a világát. E glóbuszban pedig bármit megtehetek, otthon érzem magam benne. Az emberek, akik pedig minderre nyitottak, velem együtt utazhatnak el ebbe a misztikus dimenzióba.
Vélhetõen sok százan indulnak hamarosan Kollonay Zoltánnal zenei körútra, hiszen ahol koncertet ad, ott a közönséget mindig magával ragadja a Kollonay-féle jelenség. Így lesz ez december 17-én is, a nagyszabású születésnapi koncerten.
- Mindenki úgy ünnepli a születésnapját, ahogy szeretné. Nekem nehéz lenne elképzelni a zene, a barátaim, és a zsöllyékben ülõ közönségem nélkül az ünneplést. Õk szintén az életem részei. Velem együtt ötvenen, elõadók és profi mûvészek lépnek színpadra az est során: kórusok, zenekarok, énekesek, zenészek és táncosok. Alkotásaim is felcsendülnek majd: „A Vizek Zenéje, a Dejavu, de még a Görög és az Ír koncertekbõl is egy-egy részlet. Mindenkit nagy szeretettel várok, ünnepeljen velem együtt.
Ha kívánhatnék valamit a születésnapom alkalmából, elsõsorban arra azt szeretném, még több emberrel ismertethessem és szerettethessem meg a szerzeményeimet, a „Kollonay-féle” zenét. S régóta dédelgetett álmom az is, hogy az Akropolisz-lábánál, a Dionüsszosz-színházban léphessek fel. Én mindig tettem a vágyaimért, nemcsak beszéltem róluk. Ennek folytán bízom benne, hogy ez is valóra válik…
Fotó: Csepreghy Attila

Szabó Zsófi