Városunk adventi koszorújának utolsó gyertyáját Dénes Sándor polgármester gyújtotta meg. A meghitt ünnepségen részt vett Cseresnyés Péter, a térség országgyûlési képviselõje, valamint Karádi Ferenc és Tóth Nándor alpolgármester.
Az Erzsébet téri zenepavilonnál megjelent karácsonyváró kanizsaiakat egy egyszerûségében szép Márai Sándor idézettel köszöntötte a városvezetõ. „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen…Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata… Mert az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás, az élet rangja, felsõbb értelme. Készülj föl reá tehát, testben és lélekben.”

Készüljünk együtt az ünnepre, az életünk hétköznapjaitól eltérõ idõszakra, mely megváltoztat mindannyiunkat – szólította meg hallgatóságát a polgármester. Hiszen advent van – folytatta, a várakozás, a rendhagyás heteinek és napjainak legizgalmasabb periódusa. Ilyenkor a családok és a gyermekek már alig várják a békés, szeretetteljes együttlétet, a karácsonyfa illatát, az otthon melegét és az ajándékozás örömét. A szeretet, a család és a közös együttlét öröme – ezek azok a fogalmak, amelyek mint a legfontosabb emberi és közösségi értékeink, advent idején a méltó helyükre kerülnek. Mert ilyenkor elhisszük, hogy a világ lehet emberarcú, ugyanis mi magunk is felemelkedünk egy kicsit, jobban odafigyelve egymásra. Hiszen ez a szent idõszak egy olyan átváltozást jelent, mely bennünk zajlik le, hogy készen álljunk arra, hogy egymás szemébe nézve valóban átéljük a közösség ünnepét, a családi békesség nyugalmát, a Megváltó megszületését.
Ez a szép adventi koszorú is ezt a tartalmat jeleníti meg, hiszen egy szimbólum, mely összeköt bennünket. A négy gyertya azt jelképezi, hogy ebben a városban egyek lehetünk, mert összeköt minket a közös múlt, a hagyomány és annak reménye, hogy a holnap szebb és boldogabb lesz. A koszorú azt is jelképezi, hogy valamennyien kanizsaiak vagyunk, itt van az otthonunk, és képesek vagyunk tisztelni és megbecsülni egymást. De az adventi koszorú egy darabnyi élet és a fény szimbóluma is. Advent négy vasárnapjának estéjén eloltjuk a külsõ fényeket, hogy minden alkalommal, eggyel több gyertya világítson. Mert minél nagyobb a sötétség, annál jobban látszik a fény. Ezért kívánom mindannyiunknak, hogy amikor ma, advent utolsó vasárnapján meggyújtjuk a szeretet gyertyáját, magunkban is gyújtsunk egy kis fényt, õrizzük azt, és igyekezzünk mások számára is örömöt szerezni. Így készüljünk közösen az ünnepre.
Végezetül a polgármester azt kívánta, életünk legnehezebb pillanataiban se aludjon ki lelkünkben a remény gyertyalángja.

B.E.