Lezárult a 2015-ös év vadvirágáról szóló szavazás. Nyertek a fehér szegfûk.

Az igen szoros versenyben a fehér ("tollas") szegfûk (Dianthus Sect. Plumaria) (245 szavazat) szerezték meg az elsõ helyet, a medvehagyma (Allium ursinum) (235 szavazat) és a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) (201 szavazat) elõtt.

Ennek eredményeként az idei évben öt egymáshoz igen hasonló megjelenésû taxon [a kései szegfû (Dianthus serotinus), a balti szegfû (D. arenarius), az István király-szegfû (D. plumarius subsp. regis-stephani), a Lumnitzer-szegfû (D. p. subsp. lumnitzeri) és a korai szegfû (D. p. subsp. praecox)] lesz hazánkban az Év vadvirága.


Medvehagyma (Allium ursinum)
 

A medvehagyma a dunántúli hegy- és dombvidéki üde erdõk tavasz végi ékessége. Az ország más vidékeinken nem vagy csak elvétve fordul elõ. Geofiton faj, mely virágzáskor 10–40 cm magasra nõ. Levelei többé-kevésbé tõállók, nyelesek, lándzsás-elliptikus lemezûek (ék vállúak és hegyesedõk). Csillagforma, hat leplû fehér virágai 2,5–6 cm átmérõjû, 6–20 tagú ernyõszerû virágzatban állnak. Termése három rekeszû tok. Árnyas oldalakban, patakvölgyekben ma még nagy kiterjedésû, szõnyegszerû állományaira is ráakadhatunk. Az utóbbi évek kétség kívül egyik legfelkapottabb gyógynövénye. A kertbe telepítés, leveleinek rendszeres és tömeges gyûjtése egyes állományait ma már veszélyezteti.Rokonaitól is könnyen megkülönböztethetõ nem védett faj. Levele némiképp hasonlít a mérgezõ májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) levelére.

Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)

Könnyen felismerhetõ, olykor méteres magasságot is elérõ, de általában csak 30–80 cm magas bokrosodó örökzöld. Levélszerû, kemény, szúrós hegyû képletei valójában módosult szárrészek (ún. fillokládium). Kora tavasszal megjelenõ halványzöld vagy zöldes-bíboros virágai aprók, nem feltûnõek; 1 cm-es, gömbös, élénkpiros termési viszont kifejezetten mutatóssá teszik. Atlanti-mediterrán elterjedésû faj, mely hazánkban a Dunántúl száraz és üde erdeiben fordul elõ a Velencei-hegységtõl a Keszthelyi-hegységen át a Zalai-dombvidékig, illetve déli irányban a Villányi-hegységig.
Élõhelyeinek megszûnése, beszûkülése (pl. tarvágásos erdõmûvelés) és leromlása mellett populációit a gyûjtés is többfelé veszélyezteti. Tartós, örökzöld hajtásai sajnos még manapság is gyakran kerülnek csokrokba, szárazvirág kompozíciókba. Egyike elsõ védett növényeinknek, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Fehér szegfûk (Dianthus sectio Plumaria)

Nagyon hasonló megjelenésû fehér szegfû taxon (faj, alfaj) hazánkban öt – kései szegfû (Dianthus serotinus), balti szegfû (D. arenarius), István király-szegfû (D. plumarius subsp. regis-stephani), Lumnitzer-szegfû (D. p. subsp. lumnitzeri) és korai szegfû (D. p. subsp. praecox) – fordul elõ (bár a legújabb vizsgálatok szerint a plumarius alfajok elkülönítése nem látszik indokoltnak). Elõbbi kettõ homokpusztákon fordul elõ, míg az utóbbiak sziklagyepekben élnek. Leggyakoribb közülük a pannon bennszülött kései szegfû. Közös jellemzõjük a gyepes, többé-kevésbé párnás megjelenés (különösen idõs tövek esetén), a karcsú hajtások csúcsán növõ egy vagy több, rojtos szirmú, viszonylag nagy és illatos fehér (ritkán halvány rózsaszín) virág. Leveleik átellenesen állók, merevek, szálasak. A homokon élõ fajok rendszerint magasabbak, hajtásaik fél méteresre is nõhetnek.
Veszélyeztetõ tényezõként elsõsorban élõhelyeik megszûnése, beszûkülése, leromlása emelhetõ ki. Özönnövény fásszárúak térhódítása, sziklagyepek kopárfásítása, homokterületek fenyõvel, akáccal történõ beültetése populációik visszaszorulását, kipusztulását eredményezi.
Mind az öt taxon védett: a balti és kései szegfû természetvédelmi értéke 5 000 Ft, a fokozottan védett plumarius alfajok természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A Lumnitzer- és István király-szegfû szerepel a Natura 2000 jelölõ növényfajok listáján is.

greenfo.hu - Kanizsa