Gyertyagyújtással emlékezett a doni harcokban elhunyt áldozatokra a Gerencsér József által elnökölt Hadirokkantak Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének Nagykanizsai Civil Társasága a temetõben lévõ Doni emlékmûnél.

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg kilenc könnyû hadosztállyal, egy páncélos hadosztállyal és egy repülõkülönítménnyel vett részt a hadmûveletben, s a 3. hadtest 9. hadosztályában, a 17. és 47. gyalogezredben voltak a zalai katonák és tüzérek.

Õket elsõként mozgósították és küldték ki a frontra, de utolsóként törtek ki és térhettek haza. Éppen a 9. hadosztály szenvedte el a legnagyobb veszteséget, a katonák közel 80 százaléka odaveszett.
Harcz Lajos, a Honvéd Hagyományõrzõ Egyesület egykori elnöke a 2004. január 20-ai lapszámunkban így emlékezett a doni áttörésre: „1943. január 12-én 9 óra tájban 35-40 fokos hidegen indított erõs támadást az ellenség Sztorozsevoje-Uriv hídfõbõl kiindulva. A magyar, gyenge, súlyképzés nélküli védõvonal nem jelentett komoly akadályt a támadóknak. A testileg-lelkileg legyengült magyar katonák igyekeztek becsülettel ellenállni a tüzérséggel, harckocsikkal, repülõkkel támogatott támadóknak. Sajnos ez csak ideig-óráig sikerült. Leküzdve, megsemmisítve gyenge technikánkat, áttörték a vonalat, s ezzel óriási veszteséget okoztak. A magyar arcvonal északi szakaszán a nagykanizsai 17. gyalogezred katonái a végsõkig kitartottak a Rudkino térségében lévõ védõállásaikban, biztosítva a Voronyezst kiürítõ német csapatokat, és az utóvédek utóvédjeként csak január 27-én vonultak vissza. ”
A szövetség nagykanizsai tagjai május 9-én, a Hõsök Napján találkoznak legközelebb.

B.E.