A Mura a Dráva leghosszabb mellékfolyója, amelyen négy ország osztozik. Alsó folyása – negyvenöt kilométer hosszon – vízi határszakasz Magyarország és Horvátország között. A „folyó, mely nem elválaszt, hanem összeköt” – szokták emlegetni horvát-magyar közös rendezvényeken, találkozókon – olvasható a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság honlapján.

2014. évben ez a megállapítás többszörösen is igaznak bizonyult:
Az év során a Zala Mentõcsoport – a Dravis3 project keretében – két alkalommal vett részt nemzetközi katasztrófavédelmi gyakorlaton, ahol a horvát társszervekkel és önkéntesekkel, a Somogy- és Baranya megyei bajtársakkal karöltve, közös erõvel segítettek egy feltételezett katasztrófa leküzdésében, a lakosság életének, anyagi javainak megóvásában. A gyakorlat egyik helyszíne Légrádnál került kialakításra, a Mura – Dráva összefolyásánál.

Szeptember közepén nem a két országot „kötötte össze” ez az olykor oly szeszélyes folyó, hanem megyénk lakosságát. Nem feltételezett volt a veszélyeztetés, hanem valós, az eddig mért legnagyobb árhullám vonult végig megyénk dél-nyugati határán. Nem csak a Mura-menti települések lakossága, hanem az egész megye megmozdult, a teherautók alig gyõzték a homokot hordani. Mindenki kivette részét a munkából. A térségben még nem látott összefogásnak köszönhetõen sikerült visszaverni a természet támadását. A természettel és az idõvel vívott harcban a hivatásos erõk és a lakosság mellett jelentõs részt vállaltak megyénk önkéntes mentõszervezeteinek tagjai. Letenye Járás Mura Mentõcsoportjának komoly felkészítés jelentett a szeptemberi árvíz az idén októberben esedékes Nemzeti Minõsítéshez.
Nem szabad megfeledkezni a „láthatatlan” segítõkrõl sem, azokról a munkáltatókról, akik lehetõvé tették, hogy megyénk önkéntesei jelen tudjanak lenni a gáton. Köszönet illeti õket is.

2014-ben Zala megyében megismétlõdött az, ami 2013-ban országosan, a dunai árvíznél tapasztalhattunk. Az összefogás, az önkéntes csapatok önként vállalt szolgálata megsokszorozza egy település, egy járás, egy megye, az ország védelmét. Mindenkinek jól felfogott érdeke kell, hogy legyen az önkéntesek lelkesedésének fenntartása, mert igazából a lelkesedés az, ami az erõt, a védelmet adja – írja az összegzésben Cselényi Attila tûzoltó százados.

Fotó: Szabados Gergely, tûzoltó százados

Kanizsa