A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erõsítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idézõ tárgyi és szellemi értékeinket.
Városunk iskoláiban, közmûvelõdési intézményeiben már e nap elõestéjén elkezdõdtek a megemlékezések. A VOKE Kodály Zoltán Mûvelõdési Házban Kámánné Szép Terézia igazgató üdvözlõ szavait követõen Dénes Sándor polgármester mondott ünnepi köszöntõt. A 192 esztendeje íródott nemzeti Himnuszunkra emlékezve beszédében a városvezetõ e szimbolikus ünnepünkrõl többek között azt emelte ki, azért fontos mindannyiunknak, mert ez hazánk egyik alapvetõ szellemi és lelki pillérének a születésnapja, mellyel egyben a modern magyarságunk is megszületett.
 

„Hiszen a közös fohászunk létrejötte mellett a magyar nemzet és a múltját, hagyományát komolyan vevõ és azt ápoló közösség kivirágzását is e naphoz kapcsolódóan köszöntjük. Nem feledhetjük, hogy amikor Csekén Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt, a magyar kultúra és gondolkodás talán legerõsebb és legjelentõsebb hatású mûvét alkotta meg. Mely mindmáig kifejezi a világhoz, a hazához és a közösséghez kötõdõ identitásunk és érzéseink lényegét.”
A megemlékezésen közremûködött a „Mamik” Hagyományõrzõ Dalkör, a Pántlika Néptánc Csoport, a Kodály Zoltán énekkar, valamint dr. Vass Veronika versmondó.

A Nagykanizsai Honvéd Kaszinóban e napon irodalmi esttel és könyvbemutatóval ünnepelték a magyar kultúra napját. A közönséget Schmidt István Radnóti-díjas rendezõ köszöntötte. Pál Péter Radnóti-díjas versmondó, lendvai költõ kötetét dr. Bence Lajos költõ, újságíró mutatta be. Közremûködtek: Baj Bianka, Ferenc Grega, Pál Laura és Szõke Krisztina.

A Honvéd Kaszinóba még egy rendezvényre hívják a kanizsaiakat a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Január 23-án 15 órakor vette kezdetét „Kanizsai utca” címmel a nagykanizsai kórusok hagyományteremtõ találkozója. Fellépésével – a Honvéd Kaszinó Énekkara, a Honvéd Kaszinó Hölgyklub Énekkara, a Kiskanizsai Polgári Olvasókör Árvácska Dalköre, a Tungsram Nyugdíjas Klub Énekkara, a Viola Népdalkör, a VOKE Kodály Zoltán Mûvelõdési Ház Kodály Zoltán Énekkara és a VOKE „Mamik” Hagyományõrzõ Dalkör –, nyújtott kellemes kikapcsolódást. Közremûködött a Bojtár Népzenei Együttes és Farkas Milán harmonikás.

A Halis István Városi Könyvtár az intézmény szolgáltatásait bemutató kiállítással csatlakozott a kultúra-napi programokhoz. A február 21-ig látható tárlatot január 22-én délelõtt 11 órakor Czupi Gyula igazgató nyitotta meg. E kiállítással indították el a 160 éve született Halis István életmûvének bemutatását.

A Thúry György Múzeum a képzõmûvészeti gyûjteményébõl összeállított idõszaki kiállítással lepte meg közönségét. A vendégeket Dénes Sándor polgármester és Száraz Csilla múzeumigazgató köszöntötte a Magyar Plakát Házban.
A többek között Z. Soós István, Sass-Brunner Erzsébet, Schéner Mihály, Kustár Zsuzsa, Hikády Erzsébet, Szemenyei Ferenc, Balogh Gyula, Fónyi Géza és Erdõs László alkotásait felvonultaó tárlat megnyitóján megjelent Z. Soós István fia, Barnabás is.
Köszöntõ beszédében Dénes Sándor polgármester kiemelte: egy olyan különleges tárlaton vagyunk ma, amely a Thúry György Múzeum képzõmûvészeti gyûjteményének alkotásaiból állt össze, azért, hogy méltó módon emlékezhessünk a 192 esztendeje íródott nemzeti Himnuszunkra. Arra a költeményre, amely mindannyiunk lelkében ott él, és Istenhez szóló fohászával megteremti azt az alapot, amelyre felépítettük, és újra és újra felépítjük közösségünket, városunkat és nemzetünket. – Azt mondhatjuk – folytatta az ünnepi szónok, hogy a Himnusz a magyar emberek számára, számunkra, egyenértékû a kultúra fogalmával, mert magában foglalja azokat az értékeket és iránymutatást, amely nélkül a vad természet foglyai volnánk. Hiszen a kultúra az, ami ismerõssé teszi az ember számára idegent, ami arra serkent minket, hogy ápoljuk és gondozzuk környezetünket, hogy mûveljük magunkat és a közösségünket, és ezen keresztül meglássuk saját arcunk jellegzetességeit és személyes, egyéni vonásait.
Egy kiváló pedagógus megfogalmazását idézve a városvezetõ rámutatott: – a kultúra lényegében nem más, mint a természet vad erõinek megszelídítése. Vagyis kultúra mindaz, amit az emberi szellem a természet – akár az emberi természet – zabolázatlan, vad erõinek megszelídítésével alkot, létrehoz.
Az emberi ösztönöket, a lélek mélyérõl feltörõ õsi érzelmeket is megszelídíthetjük, hogy kifejezzük és megörökítsük a szépségeket, amikor képeket festünk, szobrokat faragunk, verset írunk, vagy zenét komponálunk.
Minden emberre, minden közösségre jellemzõ, hogy miképpen szelídíti meg a természetet, s hogyan hagyományozza ezt át nemzedékrõl nemzedékre. Ezek a hagyományok kötik össze, tartják egybe és teremtik újjá a közösségeket, így városunk polgárait is. E kiállítás pedig egy gyûjteményen keresztül bepillantást enged nekünk, hogy e nemzedékrõl nemzedékre való áthagyományozásról képet kapjunk, és érezzük a felelõsséget a jövõvel, a jövõnkkel kapcsolatosan – zárta köszöntõjét Dénes Sándor polgármester.
A magyar vidéki táj és élet színei a 20. században – címû tárlat egyediségét és különlegességét kiemelve, Lehota M. János esztéta ajánlotta a megjelentek figyelmébe az alkotásokat. Közremûködött a Farkas Ferenc Zeneiskola és Aranymetszés Mûvészeti Iskola szaxofonos triója.

A Kanizsai Kulturális Központ a Medgyaszay Házban tartotta kultúra-napi rendezvényét. Az ünnepi gálamûsort Ortrun Czinki festõmûvész A kultúra virágai címû kiállításának megnyitója elõzte meg. Az alkotót és mûveit Stamler Lajos mûvésztanár mutatta be a szépszámú érdeklõdõnek. Az estet Németh Ferenc hegedûmûvész, és Orsós Ferenc versmondó elõadása színesítette.
A kiállítás megnyitót követõen nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét az ünnepi gálamûsor.
Beszédében Dénes Sándor polgármester hangsúlyozta: nemzeti Himnuszunkra méltó módon – városunk kiemelkedõ mûvészeivel, mûvészeti és alkotói együtteseivel –, kívánunk emlékezni, mert a Himnusz születésnapját és ezzel együtt a nemzeti öntudatunk és a modern magyar kultúra ébredését is ünnepeljük. – Ezért szimbolikus, hogy 1989, tehát a rendszerváltás óta része e nap közéletünk jeles eseményeinek, jelképezve nemzetünk lelki megújulását. Hiszen tudjuk, a kultúra azt jelenti egy közösségnek, mint amit a gyökérzet jelent a fák, a növények számára. Egyrészrõl a legfontosabb kapaszkodó, amely biztosítja a stabilitást, amelyhez vissza lehet nyúlni, ha körülöttünk a viharos változások tépázzák értékeinket. Ugyanakkor a kultúránk adta biztonság azt is lehetõvé teszi, hogy kísérletezhetünk, újíthatunk, vállalhatunk a jövõnkért kockázatokat, mert mindig vissza tudunk térni a mi közös kultúránk ölelõ karjaiba. Hiszen mindez olyan helyet is jelent, ahol otthonra találhatunk, mert évezredes múltú gyökérzetbõl itt e földön, e tájékon nõttek és virágoztak ki a mi értékeink és hagyományaink.
– A mai napon, a Magyar Kultúra Napján tehát önnön értékeinket, hagyományainkat és történelmünket, táncainkat, dalainkat és anyanyelvünket emeljük magasba, tudván, hogy ezek nélkül hontalanul bolyonganánk a világban – hívta fel a hallgatósága figyelmét a szónok. Mert a saját kultúránk jelenti számunkra azt az eligazodási pontot, amely összeköt minket, és ez jelenti azt a sajátosságot is, ami alapján kijelenthetjük, hogy egyediek vagyunk a Föld népei között.
E mai nap tehát a közös büszkeségünk napja, amikor városunk kultúrájának építõ és teremtõ személyiségei együttesen mutatják meg, hogy él és virul Nagykanizsa, hogy nemcsak gazdag múltja, de dús jelene és jövõje is van – zárta gondolatait Dénes Sándor.
Az est ünnepi hangulatát Nagykanizsa Város Vegyeskara és a Kanizsa Rozmaring Táncegyüttes mûsora, valamint versmondásával Partics Krisztián tette teljessé.

B.E.
 

További fotók a galériában.