Volt-e Sztálinnak magánélete (olvasói levél)

Március 5-én lesz 56 éve, hogy meghalt Sztálin generalisszimusz, a zsarnok. Még ma is beszélnek, írnak róla, nekem is van egy történetem. Az ötvenes évek közepén, jóval azután, hogy Hruscsov elmondta azt a bizonyos beszédét a legfelsõbb pártvezetés elõtt, amikor leleplezte Sztálin viselt dolgait, utaztam a vonaton, a SZU-ban, Munkács és Lemberg (Lvov) között. Ketten voltunk a hálókocsi fülkében, egy nálam jóval idõsebb vasutas és jómagam. Hosszú út volt még elõttünk (Moszkvába utaztunk mindketten), a Kárpátokban az emelkedõn felfelé lassan cammogott a vonat, s hogy elüssük az idõt, beszélgettünk. Útitársam orosz nemzetiségû volt, én magyar.

Hogy, hogynem valahogyan Sztálinra terelõdött a beszélgetés. Õ született moszkvai volt, így sokkal jobban volt informálva dolgokról, mint én. Politikáról is szót váltottunk, ami abban az idõben még nem volt szokás ismeretlen emberek között, hiszen inkább sportról, meg közömbös dolgokról illett (lehetett) beszélgetni. Világéletemben kíváncsiskodó ember voltam, és mindig is érdekelt milyen lehetett egy olyan zsarnoknak a magánélete, mint Sztálin volt. Mesélte nekem útitársam, hogy Moszkvában azt suttogják az emberek, hogy Sztálinnak több hasonmása (dublõre) volt, és olyan helyre, ahová félt elmenni, rendszeresen valamelyik dublõrét küldte el. Azt is mesélte, hogy ha néha-néha elhagyta a jól õrzött Kremlt, abban az esetben több, teljesen egyforma, fekete, lefüggönyözött gépkocsit láttak kijönni a vörös sasfészek valamelyik kijáratán. Soha nem lehetett tudni, melyik kocsiban volt a diktátor. Elmondta még, hogy jóval Sztálin halála után találkozott egy unokatestvérével, aki nagyon szép és csinos volt, s a harmincas évek második felében a moszkvai Bolsolyban (Nagyszínház) táncolt, és még akkor is félve, suttogva mesélte el neki a balerina a következõket: Az egyik sikeres elõadás után bement az öltözõjébe két, sötét öltönyt viselõ úr (illetve elvtárs) és felszólították, hogy feltûnés nélkül kövesse õket. Beültek vele a kijáratnál várakozó, sötét színû, lefüggönyözött gépkocsiba. Elvitték valahová, bevezették egy nagyon elegánsan berendezett, minden kényelemmel ellátott szobába. Mielõtt magára hagyták volna, csak annyit mondtak neki: „Saját érdekében, viselkedjen okosan!”... és ottmaradt egyedül a szobában. Majd nemsokára nyílt az ajtó, és a balerina legnagyobb meglepetésére belépett Joszif Viszárionovics Sztálin. Hogy mi történt ezek után a hálószobában, azt az olvasó fantáziájára bízom. A történetnek az a vége, hogy hajnaltájban ugyanaz a két úriember, egy ugyanolyan gépkocsival, hazavitte lakására hõsnõnket, azzal a jóindulatú figyelmeztetéssel, hogy: „A dologról, saját érdekében, nem szabad beszélni, soha senkinek...!” Ezért írtam le, és mondom el most, ezt a történetet helyette, mindenkinek.

2009-03-06 10:25:38

További hírek:

JEGYZET ROVAT >>>