Még éppen hogy csak ellobbantak a költõ január 1-jei születésnapját ünneplõ mécsesek a Petõfi szobor talapzatán, a szervezõ Nagykanizsai Polgári Egyesület (NPE) már a következõ feladata után nézett. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára készülve a Halis könyvtár kávézójában rendezi meg a hortobágyi kényszermunka táborokba elhurcoltak sorsát felvillantó kamara kiállítását. Az egy hónapig látogatható tárlatot január 28-án, szerdán 17 órakor Balogh László, városunk Humán Bizottságának elnöke ajánlja az érdeklõdõk figyelmébe.

Köztük annak a szép számú középiskolásnak, aki ekkor jut hozzá az NPE Facebook oldalán a kiállításhoz kapcsolódó vetélkedõ feladatlapjához. Az eredményhirdetésre a február 25-i, a várossal közös megemlékezésen kerül majd sor.

„Péntek volt és 23 / Hajnal volt és negyed három / Felriadtunk rendõr szóra / Pakolni kell a nagy útra.” – 1950-ben ezzel kezdõdött közel tízezer ember hároméves kálváriája. Kelet felé vitték õket a marhavagonok, rettegtek, Szibéria lesz a végállomás. „Megkönnyebbülésükre” Hortobágyon megállt a vonat, s miközben tíz körmükkel kaparták föl a juhhodály alját, ahol nyugovóra (?) térhettek, kint õreik széttépték és elégették a rabok igazolványát. Megszûntek állampolgári jogaik. „Magukkal fogjuk megzsírozni a földet!” – gúnyolódott táborparancsnokuk. Víz helyett sarat húztak a kútból, azt ülepítették. Bûnük? Rossz helyre születtek, határsávba; vagy kellett valakinek a házuk, földecskéjük. A kommunisták harácsolásának esett áldozatul évtizedek szorgos munkájának eredménye. A szülõföldjükrõl kiszakítottak nem véletlenül kerültek erre a vidékre. Éghajlata a legszélsõségesebb, lakói gyökeresen más mezõgazdasági kultúrával rendelkezõk. Itt kísérletezett egy szörnyállam a természet átalakításával is – ismerjük, milyen végkimenettel… Bár a hatalom célja a kitelepítettek és a helybeliek egymás ellen fordítása volt, ehelyett egymás megértése következett be és életre szóló barátságok születtek. A zárt táborok lakói pedig láthatatlan szállal összekötõdõ nagy családdá váltak. A semmibõl, vagy majdnem semmibõl táplálékot, ruhát varázsló édesanyákra, az erõs és igaz értékeket felmutató idõsekre ma is hálával gondolnak vissza az akkor még gyermek- vagy tizenéves korban elhurcoltak. Sztálin váratlan halála ugyan lassú szabadulást jelentett nekik, ugyanakkor még harmincöt év másodrendû állampolgárságot is. Az egyre kevesebb túlélõ fájdalommal látta ’90 után is a történészi ferdítéseket. Hogy ennek vége legyen, az NPE ezért igyekszik tenni, immár nyolcadik ilyen kiállításával és vetélkedõjével.
- „A magukat magyarnak valló kommunisták által a magyarságnak okozott sebek a legfájdalmasabb magyar sebek közé tartoznak” – szögezte le a táborok feloszlatásának 60. évfordulóján Kövér László házelnök.

Kanizsa