Hmm, adott a lehetõség – elmenni gokartozni. Igaz, nem egy szimpla körre, s még csak nem is egy, szimplán gumisorokkal szegélyezett helyre, hanem egyenesen a hétszeres Formula 1-es világbajnok Michel Schumacher gokart centrumába, a Kölnhöz közeli Sindorfba. A kis település szinte egybeépült a száguldó világsztár szülõhelyével, Kerpennel, mindenesetre az élmény fenomenális. Ha úgy vesszük, rögtön Schumi édesapja fogadja a látogatót Audi Q7-ébõl kiszállván, s gyakorlatilag az egész „körözõ-központot” uralja a ferraris (na jó, meg a reklám-cigi) piros-fehér színkollekciója. A portán persze rögtön a szerencsét próbáló orra alá nyomják a papírost, mely arról határoz, hogy mindenki a saját felelõsségére nyomhatja a gázpedált – akár 75 km/óráig…

A bukósisak méretének kiválasztása után a tûzálló fejvédõt imitáló ruhanemût is megkapja kobakjára az alkalmi versenyzõ, aztán irány a pálya… A kis jószágok már bedörrentve, rajtuk mindenhol a tisztaság az úr, s a pályabíró egyszer csak elengedi a menetet. A gyakorlottak elõnyben, hiszen rögtön kiismerik, melyik kanyart lehet szûkebben venni, mennyit bírnak a gumik, milyen a tapadás, hol fognak a fékek. A nagy kergetõzésbe belefeledkezve aztán jön az elsõ kicsúszás, rá a segítség és irány tovább. Akik mondjuk Audi S5-tel parkoltak le kint, õk is itt élik ki sebességmániájukat, s alkalomadtán kiderül, az országutakon, autópályákon villognak autócsodáikkal, de vezetéstechnikában akad náluk jobb sofõr. Utána persze szent a barátság, a legjobbaké a gratuláció, meg jön a részletes elemzés a centrum rendszerének segítségével. Mert bizony az „ideiglenes” versenyzõk majd minden adatát rögzítik a szenzorok, s ez azért is tesz jó szolgálatot, mert egyesek rögtön ismét sorba állnak az újabb futamért – mondván, javítani akarok. Aki pedig inkább már csak nézelõdni szeretne? Ha szerencséje van, összefuthat a Schumacher-testvérek közül Ralffal, aki készséges, s máris egy autogrammal gazdagodik az érdeklõdõ.
A hely tehát valóban világbajnoki, akárcsak az 1. FC Köln Müngersdorfer-stadionja, pontosabban mai szóhasználattal RheinEnergie Stadionja. A kölni arénát a 2006-os labdarúgó világbajnokságra teljesen újjávarázsolták, bár a nevétõl (a marketing és reklám ellenére) nincs elragadtatva a nép, nekik csak a „müngersdorfi” marad. Az esemény egy átlagos bajnoki az Arminia Bielefeld ellen, de a két középcsapat „vesztfáliai derbijét” így is megcsodálta majd’ 50 ezer ember. Pontosabban, csodálni nem sok mindent lehetett a pályán történtekbõl, de a hangulat az tényleg pártalan volt. S itt valóban nem a Bayern Münchenrõl, a Manchester Unitedrõl, vagy éppen az FC Barcelonáról van szó – játéktudásban –, hanem egy ismét feljutott csapatról, a Kölnrõl… Amikor 50 ezer ember rákezd a gárda indulójára, az egész létesítmény piros-fehér sálerdõbe burkolózik, na akkor gondolja azt a „mezei” dolgokhoz szokott látogató, ilyen közegben kit érdekel, hogy esetleg nem csillagos ötös a mérkõzés színvonala. Ja, a végeredmény? Az egyébként 1-1 lett. Igaz, ez a Rajna vidékieknél teljesen mindegy – két hét, és ismét ötvenezren lesznek a lelátón…
Polgár László