A címben feltett keserû kérdésre felel immár 8. alkalommal a Nagykanizsai Polgári Egyesület mely a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára készülve idén a hortobágyi kényszermunkatáborba elhurcoltak sorsát mutatja be kamarakiállítással, s rendez belõle középiskolás vetélkedõt. A Halis István Városi Könyvtár kávézójában február 25-ig látogatható tárlatot Balogh László, városunk Humán Bizottságának elnöke nyitotta meg:

- A túlélõk visszaemlékezése ez a kiállítás. Szándékosan nem annyira vizuálisan operál: mára sokszor kiderül, hogy a képi kultúra képes elsorvasztani a képzelõerõt. Ezért egy könyvtár különösen alkalmas hely arra, hogy az olvasásra, a kimondott szóra alapozzunk. Még akkor is, ha Illyés Gyula Bartók-jából tudjuk, hogy nincs szó arra, amit átéltek a hortobágyiak… Köszönet is ez a kiállítás a hortobágyiaknak, nem csak a kibírt 40 hónapért, de az utána való 40 év sorsüldözésért is, hogy elszenvedték: lehet, hogy helyettünk is a fájdalmat, de emberi méltósággal tették ezt. Igaz, tudomásom szerint Budapesten csak 2010-ben lett emlékmûve a hortobágyiaknak. Nagykanizsán a vasútállomáson már van egy emléktábla, de a nemrég elhunyt Takács Jánosnak, a Hortobágyi Kényszermunkatáborba Elhurcoltak Egyesületének alapító elnökének is az volt a kívánsága, hogy legyen méltó emlékmûve városunkban e szomorúságnak, mert Kanizsa, sajnos, fontos helyszíne volt ennek az elhurcolásnak. Reméljük és akarjuk, hogy a közeljövõben legyen ilyen mementó is … ! De mit ér egy emlékmû, ha nincsenek emlékezõk?! Egy ilyen kiállítás célja lehet ez is, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy ember embernek, magyar magyarnak, sajnos, néha lehet ellensége. S nekünk elég pocsék bolsevikok jutottak. Erre kell emlékeztetni – fõleg a fiatalokat, hogy hasonló hibába ne lépjünk. Sajnos, még sok-sok emlékezõ témánk van …! Márai Sándortól is tudhatjuk a polgári magatartást: „Soha ne félj kimondani azt, amirõl egész lelkeddel tudod, hogy igaz.” Hortobágy a magyar GULAG volt, a sztálini magyar Szibéria. Ez a hontalanítás nem egyszerû deportálás (kitelepítés) volt: Zala megyét különösen sújtotta. Zalából 1185 fõt érintett az országos közel 10 ezerbõl. Kell beszélni róla, mert a mai társadalom, fõként a fiatalság keveset tud az 1950-53 közötti szovjet mintájú terrorról. A kanizsai kötõdésû Nagy Gáspártól is tudjuk: „emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni”! Az emlékezet tartson meg Bennünket, s ne eltöröljön! Nincs erkölcsi relativizmus, nincs bagatellizálás, s van igazság …! Nem lehet egyszerre az áldozat és a gyilkos pártjára is állni… De tételmondat: „nem a bûnöst kell gyûlölni, hanem a bûnt kell gyûlölni”! Így is lehet szeretetbõl élni… Összefoglalva: 12 kényszermunkatábor mûködött az 1950-es évek elején a mai Hortobágyi Nemzeti Park területén. Közel 10 000 „osztályidegent” telepítettek családostul a munkatáborokba, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták õket. A hivatalos propaganda „telepesekrõl” beszélt. Az elhurcolás valódi célja azonban a középosztály és a kulákok megtörése volt. Beszélgessünk a túlélõkkel, amíg még megtehetjük …! Múltunk e tragikus szelete ne maradjon kibeszéletlen!A kommunizmus áldozatainak ne csak a belsõ békétlenség, a titkos önmarcangolás jusson. Igenis beszélni kell a „bolsikról”, „komcsikról” és az õ mentalitásukról – tanulságként és, hogy soha többé ne legyen történelemhamisítás. Akiket a kommunista rendszer megvert, megalázott: nekik is jár az elégtétel, legalább szóban… - így méltó és emberséges és igazságos! A bolsevik észjárás kísértete ma is közöttünk van, ne hagyjuk, hogy befolyásoljon!
Balogh László ekkor tette elérhetõvé a középiskolás vetélkedõ feladatlapját a Nagykanizsa Polgári Egyesület Facebook oldalán. A megnyitón részt vevõ diákok már le is töltötték, ezután spontán majd’ egy órás beszélgetés alakult ki az „öregek” és a középiskolások között. Sokadszor kiderült: nagyon hiányzik a nemzedékek közötti beszélgetés. A február 25-i 17 órási zárórendezvényre – melyen a vetélkedõ eredményhirdetésre is sor kerül – dr. Saád József ny. egyetemi docens érkezik a könyvtárba. Õ a nap folyamán a sajnos egyre kevesebb köztünk élõ hortobágyival oral history (elbeszélt történelem) jellegû interjúkat is készít, melyet a Kanizsa TV rögzít, majd szerkesztetten adásba ad.

Kanizsa

További képek a galériában.