Szombaton este László Attila Liszt Ferenc-díjas gitárost látta vendégül a Kanizsa Big Band. A Plakátházban megtartott, telt házas koncert a Vodafon szponzorálásával került megrendezésre. A meglepetéseket oly gyakran tartogató házigazdák ez alkalomra is frissítettek mûsorukon, a zenekar új tagokkal is bõvült. Ezúttal is sikerült a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola zenekarának a nézõk elismerõ vastapsát kivívnia. A remek hangulatú koncert után a meghívott szólistával beszélgettünk.

- Ön a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem tanára, az intézmény Big Bandjének vezetõje. Tiszténél fogva gyakran játszik fiatalokkal. Így történt ez ma is. Milyen érzés fiatalokkal játszani, muzsikálás közben megszólal önben a tanár?
- Ma este egy különleges produkcióban volt részünk, hiszen a Kanizsa Big Banddel még nem játszottam. Ennek ellenére nagyon jó hangulatú koncertet adtunk. Úgy látom, hogy nagyon egészséges légkör van ebben a csapatban. Kõfalvi Csaba dobos nálunk tanult és játszott is a Big Bandünkben. Egy kellemes meglepetésben is volt részem, ugyanis Murka László bõgõssel pedig Kaposváron az általános iskolában osztálytársak voltunk. Ez ugyan személyes ügy, de jólesett több mint negyven év elteltével találkozni. Úgy látom Vámos Béla nagyon jól kézben tartja az együttest. Nagy élmény volt játszani ezekkel a fiatal, tehetséges és lelkes zenészekkel. A kérdés második felét illetõen, én már huszonegy éve vezetem az egyetem Big Bandjét. Próbákon, fellépéseken a kreativitásukat, lendületüket látva, szinte megfiatalodik az ember.
- Nagykanizsán láthattuk könnyûzenei produkcióban, többek között Charlie koncertjein. Sok gyakorlással jár idestova három évtizede két mûfajban is a toppon maradni?
- Én eredendõen, még Kaposváron rock-zenész voltam. Jimmy Hendrix és Eric Clapton zenéjén nõttem fel. A könnyû mûfajt illetõen, - bár nem is olyan könnyû - egyfajta visszatérésként élem meg. A jazz zenélés menetközben alakult az életemben. A sorsom nagyon sok tehetséggel hozott össze. Több mint két évtizedes barátság fûz Oláh Kálmánhoz és Lattmann Bélához. Így deresedõ halántékkal jólesõ érzést egymás és együttes produkcióinknak részese lenni. Természetesen sok munka és kitartás van a produkciók mögött, de ez az életem.
- A Liszt Ferenc díj mellett van egy Szabó Gábor díj is a tarsolyában. Mit érzett, amikor a világhírû magyar gitárosról elnevezett díjban részesült?
- Nagyon nagy megtiszteltetést, mivel ez a Jazz Szövetség életmû díja, amelyet titkos szavazással ítélnek oda évrõl évre. Aki erre a mûfajra teszi fel az életét, az a kreativitást választja. Egyben választja és vállalja a sikermûfajok mellett a mellõzöttséget. Jó esetben kap egy nagyon jó közösséget a hasonló gondolkodásúakkal. Olyas valamire gondolok, mint a festészet, vagy a költészet. Talán azzal az eltéréssel, hogy a mi mûvészetünk nem magányosan születik, vászonra és papírra vetve, hanem több élettel megtelve a színpadon.
- Több mint tizenöt lemeze jelent meg. Ahány lemez annyi hangulat és érzelmi világ. Stílusukat tekintve mind eltérõek. Az utolsó korong több mint három éves. Van e valami újdonság születõben?
- Igen. El kell azonban mondanom, hogy az ilyen riportokban általában a zenészek a legszerényebb módon nyilatkoznak, miközben hagyják kiderülni zsenialitásukat. Minél szerényebb, annál nagyobb a kontraszt. Én elárulom, jólesõ érzés, hogy így különválasztják lemezeim zenei világát. Szándékom volt így alakítani. Annak idején láttam egy kiállítást Paul Klee festõmûvész mûveibõl. Megdöbbentõ volt, hogy minden képe önmagában is tökéletes alkotás volt, de mégis olyan érzése volt az embernek, mintha minden képet más festett volna. Úgy tûnt, hogy minden képhez külön választotta meg a stílust, a technikát, a színvilágot. Ez nagyon nagy hatással volt rám, követendõ példának tartottam. Így aztán nem térek el a hagyományaimtól a következõ lemezemen sem, amelynek munkálatait, utolsó simításait a napokban végeztük el. Annyi eltérés azonban lesz, hogy a Bábel címû lemezemen kompozícióként is eltérõ stílusban, hangulatban szólalnak meg szerzeményeim. Igyekeztem a lemezen közremûködõ zenészek egyéniségére írni a produkciókat. Nagy többségében kamara összeállításokban, duókban, triókban lesznek hallhatók szerzeményeim, általában dob nélkül. Sokszínû produkció várható annak kockázatával és remélhetõ sikerével.
- Sok sikert kívánok annak reményében, hogy városunkban is láthatjuk, hallhatjuk ezt az izgalmasnak ígérkezõ zenei anyagot.
- Köszönöm, én is szívbõl kívánom, hogy így legyen.
Czene Csaba