Kaán Károly halálának 75. évfordulója alkalmából megemlékezést tartott az Országos Erdészeti Egyesület Nagykanizsai Helyi Csoportja, illetve a Zalaerdõ Zrt. központja a neves erdõmérnök mellszobránál. Az ünnepség részeként Rosta Gyula vezérigazgató és Varga Attila, az egyesület helyi csoportjának titkára koszorút helyezett el a szobor talapzatánál.

Kaán Károly életútját dr. Baráth László erdõmérnök idézte fel:
– Hetvenöt évvel ezelõtt, 1941. január 28-án, egy borongós, hideg, téli napon pótolhatatlan veszteség érte a magyar erdészetet, egyben a nemzetgazdaságot és a hazai tudományos életet.

Elhunyt Kaán Károly erdõmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Földmûvelésügyi Minisztérium nyugalmazott államtitkára, a XX. század elsõ négy évtizedének legjelentõsebb magyar erdészpolitikusa, az Alföld fásításának lánglelkû apostola, a magyar természetvédelem megteremtõje, s nem utolsó sorban máig egyik legjelentõsebb erdészeti szakírónk – kezdte beszédét Baráth László, majd így folytatta: – Kaán Károly a kiegyezés évében, 1867-ben született városunkban, Nagykanizsán, ezért úgy vélem, nekünk zalai erdészeknek, s a zalai erdészetben dolgozóknak külön is megtisztelõ kötelességünk, hogy emlékét ápoljuk. Miután felidézte Kaán Károly nagy ívû, érdemdús életútjának fõbb állomásait, momentumait, hangsúlyozta: – Kaán Károly már betegen, életének utolsó percéig dolgozott. 1940. január 30-án elõadást kellett volna tartania Budapesten a Természetvédelmi Társulat közönsége elõtt. Elõadásának írásos anyagát azonban nagy megrendülés közepette egy minisztériumi kollégája mondta el, mert Kaán Károly elõtte két nappal, január 28 meghalt. Ebben a valóban utolsó írásában – tervezett elõadásában – a magyar ifjúságban látta a természetvédelem nagy ügyének letéteményesét. Mintegy testamentumként hagyta örökül szavait „Mielõtt pedig befejezvén elõadásomat, reámutatni kívánok arra, hogy amint más nemzetek, mi is csak úgy érhetünk el eredményeket a természetvédelem terén, ha ifjúságunkkal megkedveltetjük a természetet. Ha arra neveljük a fiatalságot, hogy szeresse a természet alkotásait. Ha kifejlesztjük érzékét a természeti táj szépsége iránt és a természeti emlékek megbecsülésére tanítjuk a fiatal nemzedéket.”
Kaán Károly kivételes szakmai kvalitásain és rendíthetetlen hivatástudatán túl, egész nemzetben gondolkodó, elveihez, eszményeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó, igazi hazafi volt, aki minden gondolatával, tettével – nemzetéért érzett felelõsséggel és kötelességtudattal – hazája boldogulását kívánta szolgálni. Munkásságának elévülhetetlen értékeit 2012-ben Magyar Örökség Díjjal ismerték el.
Megemlékezését dr. Mihályi Zoltánnak, az Országos Erdészeti Egyesület egykori titkárának, az Erdészeti Lapok 1940. februári számából idézett mondatával fejezte be az erdõmérnök: „Adja a Magyarok Istene, hogy Kaán Károly dús örökségével mindig a magyar erdõgazdaság javára sáfárkodjanak utódai, Széchenyi intelmének szellemében: „Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jövõ!”

B.E.