A nagykanizsai Kõrösi-Péterfy-iskola Péterfy Sándor Tagintézményének "Tehetségnap" címû történéssorozata alkalmából a Sport - Sikerek, Életmód elnevezésû program apropóján néhány nap erejéig a sport kerülhetett (ismét) a központba az intézmény falai között.
Így kedden délelõtt a roppant népes diáksereg elõtt elsõként dr. Lubics Szilvia amatõr hosszútávfutó és utramaratonista, Siti Beáta, nemzetközi hírû kézilabdázó, számos nagy klub- és válogatott siker részese, valamint Vlaszák Géza, a ZTE FC, az Újpest és az MTK többszörös válogatott kapusa tarthatott nagysikerû elõadást. Lubics Szilvia, a Spartathlon ultramaratoni többszörös nõi gyõztese jelenleg is városunkban él, míg Siti Bea és Vlaszák Géza az iskola egykori tanulóiként tértek vissza a Péterfybe. Õk ketten ráadásul annak idején még osztálytársak is voltak, s ahogy Rezsek Gyõzõ, az egykori testnevelõtanáruk fogalmazott, tanítványai nem csupán tehetségesek, de egyben osztálytársaikkal szemben szerények is voltak, ami ráadásul még jó tanulással, szorgalommal is párosult.

Amikor Siti Bea magához ragadta a mikrofont, a gyerkõcök talán kicsit még megilletõdöttek voltak, belelendülve azonban érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket kapott. Vlaszák Géza esetében viszont már minden gát feloldódott, hiszen ha pályafutása ismertetése után a jelenleg kapusedzõ futballista 15 perc alatt nem kapott ötven kérdést, akkor egyet sem...
Rezsek Gyõzõ (képünkön középen Siti Bea és Vlaszák Géza társaságában) a fiatal nebulóknak külön hangsúlyozta, egykori tanítványai a sport címszava alatt sem voltak csak a saját águkra koncentrálók, mivel nem csupán a kézilabda és a futball világában mozogtak otthonosan, de az atlétika és a többpróba versenyeken is a maximumra törekedtek. Természetesen a megmutatkozó tehetség mellett a szintfelmérõ felvételin a gyerekeknél azt is vizsgálták, ki mennyire fegyelmezett, mennyire figyel és mennyire érti meg az adott feladatot. A tehetségek a további iskolai elõmenetelük alkalmával is ki tudták szûrni, mi a fontos és a kevésbé fontos dolog és tudták azt, hogy a kitûzött célig egyáltalán mit is kell tudniuk.
- De hogy az általuk ûzött labdás csapatsportágaknál maradjunk, az ilyen sportolóknak addig igenis önzõnek kell lenniük, amíg a csapatnak, illetve csapattársaiknak fogalmazzunk így: nem rontanak - folytatta a testnevelõ, aki nyolc évig dolgozott együtt a késõbbi válogatottakkal. - No, és ami az ilyen sportágaknál nagyon fontos: ha gólhelyzet van, azt be kell fejezni, magáról valaki a felelõsséget nem veheti le azzal, hogy passzol, vagy még jobb helyzetet próbál keresni. Mi tanárok pedig olyanok voltunk, hogy attól követeltünk igazán, akit tudása miatt tiszteltünk. És igenis megróhattunk valakit azért, ha nem a legjobb lehetõséget kereste, hiába lett végül gól a helyzetbõl. Külön odafigyeltünk a tehetségek állóképességére is, mértük rendszeresen, hiszen anélkül, hiába edzettek már klubszinten is, a sportban sokáig jutni nem lehet. A siker pedig akkor következhetett, ha valaki önmagában ugyanúgy bízott, mint a felkészítõ felnõttben is.

P.L.