Házhoz megy a Zenede címmel, egy ismeretterjesztõ road-show helyszíne volt hétfõn a nagykanizsai Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ. A három elõadást általános- és középiskolás diákoknak, míg az esti mûsort a felnõtteknek szánták a szervezõk. Ez a zenés utazás a XX. század tánczenéjének történetét volt hivatott bemutatni.

A program egy igazi ütõs számmal indított, a The Blues Brothers film (alapmû) egyik betétdalával a Sweet Home Chicago-val. Bordás József dob-mûvész a Magyar Jazz Szövetség elnökségi tagja nem árult zsákbamacskát amikor felvázolta, mirõl is lesz szó a következõ egy-másfél órában. Ez pedig nem más, mint a múlt század tánczenéjének története. A merész vállalkozás egy olyan ûrt próbál meg betölteni, ami elméleti hátteret, kiegészítést kíván nyújtani a Nemzeti Alaptantervhez.
Ez a kísérlet jellegébõl fakadóan csak jelzõkarók, útbaigazító táblák megjelenítésére vállalkozhat a könnyûzene világában, meglehetõsen szubjektív megközelítésben. A jazz korszakkal induló visszatekintést, történelmi és hangszertörténeti ismertetések színesítették, felidézve a rhythm and blues világát, az afrikai ritmusok és az európai zenei kultúra szintézisébõl létrehozott új stílust. A vallási hátterû spirituálék és gospelek illusztrálását Abebe Dániel BEBE a Black II Black énekese adta meg. A sztorizásra épülõ mûsorban egymást követték az új zenei stílusok, na és persze a hozzájuk tartozó táncok, amiket Kovács Kitti és Fonyó Sebastian mutatott be. A video-képes elõadás egyik erénye, hogy mérföldkõként rögzítette, hogy a swing zenét követõen a jazz új stílusai immár nem kötõdnek a tánczenéhez legalábbis a világ nagy részén. A tánczene világában új színfoltként tûntek fel a Dél- és Közép-amerikai táncok és ritmusok. Ezekbõl is ízelítõt kaphattunk a koncerten. Aztán következett az '50-es évek rock and roll és a beatkorszak örökzöldjeibõl egy-egy korszakos zenedarab: Elvis Presleytõl a Jailhouse rock és a Hungáriától a Csókkirály. A Beatlestõl a Hard Day's Night, míg a Rolling Stonestõl a Satisfaction. A hazai együttesektõl az Illés és az Omega egy-egy száma képviselte a kor slágervilágát. Aztán egy ugrással ismét Amerika következett, Ray Charles, az Earth Wind and Fire, James Brown, Michael Jackson, majd a disco-korszak hazai és nemzetközi ikonjainak népszerû számai.
Szólni kell az alkalmi együttes két tagjáról a Montreux díjas Balogh Roland (gitár) és Balogh Zoltán (billentyûs) korrekt és színvonalas játékáról.
A mûsor végét jelzõ összegzésbõl kiderült, hogy számos világhíres darab és sztár maradt ki a válogatásból, de ennyi idõbe talán nem is lehetett többet besûríteni. A rendezvény hiányérzetet hagyott maga után, ami még inkább ráirányítja a figyelmet a már-már klasszikussá érett jazz és könnyûzenei stílusok alaposabb megismertetésére.

H.Gy.

További képek a galériában.