A Kõrösi Csoma Sándor Általános Iskola 6. évfolyamos tanulói minden évben megtekintik a mohácsi busójárást. Ebben az évben számunkra is lehetõség nyílt erre – kezdték beszámolójukat Puskár Lili és Tatár, Anna a Kõrösi Csoma Sándor – Péterfy Sándor Általános Iskola Székhelyintézmény tanulói.

„A kirándulásunkat megelõzõ napokon aggódva hallgattuk az „idõjósokat”, milyen idõt jövendölnek vasárnapra. Szerencsére ragyogó napsütésre ébredtünk február 15-én.
Mohács felé haladva hallhattunk a mohácsi csatáról, a török hódoltságról és a busójárás eredetérõl.
Odaérkezvén már hatalmas volt a tömeg. Hozzánk hasonlóan sokan voltak kíváncsiak a farsangi sokác néphagyományra, a busójárásra. Rengetegen sétáltak a bemutatókkal, árusokkal, ételes-italos sátrakkal bõvelkedõ utcákon. Több helyen a Duna-part felé hangos kereplõkkel, kolompokkal igyekvõ,félelmetes álarcot viselõ busók, boszorkányok, sokác-lányok, maskarásokejtettek ámulatba bennünket. Nagy élmény volt számunkra, hogy fotózkodhattunk velük.
A Sokác-révben láttuk a régi hagyományt felelevenítõ, túlsó partról csónakkal átkelõ busókat.Abusófelvonuláson 1200 körüli jelmezes vonult a fõtérre. Mi sorfalat álltunk a menet mentén.
A busók fából faragott kerepelõkkel riogattakbennünket, meghúzogatták a hajunkat,fõleg a lányokét. A szemünkbe húzogatták a sapkánkat, lisztet, tollat, faforgácsot szórtak ránk. Adtak cukorkát is.
Csak jöttek, jöttek a busók...... különféle járgányaikkal, ördögszekerekkel, hatalmas kereplõkkel, kürtökkel, buzogányokkal, ágyúkkal. Mind más és más álarcot, bundát, lábbelit viselt. Óriási élmény volt!
Amikor a telet jelképezõ koporsót a Dunahullámaira bízták a busók, mi is ujjongtunk velük együtt.
Több tízezres tömeggel együtt néztük végig a telet, a hideget, a fagyot és a betegséget megszemélyesítõ kiszebáb máglyán való elégetését, körültáncolását.
Mindnyájan örülünk, hogy részesei lehettünk a tél elûzésének és a mohácsiak messze földön híres és ismert látványos karneváljának.”