A kommunista hatalom rossz szemmel nézte, ha egy pap a fiatalokkal foglalkozott. János atyának is ez volt az egyik bûne. Hittanosai, ministránsai elmondták, hogy milyen aktív munkát végzett körükben, nemcsak hittanórát tartott számukra, hanem játszott és sportolt is velük. Ezért az állami egyházügyi megbízott Kovács Sándor megyéspüspökkel el akarta helyeztetni az ifjú papot – tudhatjuk meg a www.szombathely.egyhazmegye.hu honlapról.

Miután ezt Kovács Sándor Brenner János tudomására hozta, megkérdezte tõle, mi a szándéka. Õ röviden ennyit válaszolt: Nem félek, szívesen maradok. A püspök kiállt a káplán mellett és úgy döntött, továbbra is Rábakethelyen marad. Az állami egyházügyi megbízott erre ezt felelte: Jó, akkor lássák a következményeit!

Máig sem tisztázott körülmények között 1957. december 15-én éjjel sürgõs betegellátás ürügyén kicsalták plébániai lakásából. A templomban nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérõjével, aki kihívta a plébániáról, a dombtetõn keresztül vezetõ gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással, 32 késszúrással megölték.

A tisztalelkû lelkipásztor vértanúhaláláról hosszú évtizedekig nem volt szabad beszélni. Az ‘56-os forradalom után országszerte hét papot öltek meg. Az emberek véleménye szerint a titkosrendõrség és az ÁEH a püspököket és a buzgón dolgozó papokat akarta megfélemlíteni.

A szombathelyi egyházmegye 1999. október 3-án hivatalosan is elindította Brenner János boldoggá avatási ügyét.

P.J.