Tugya Beáta archeozoológus szeptembertõl a Thúry György Múzeum munkatársa. Történész muzeológus munkakörben dolgozik városunk intézményében, de feladatköre ennék sokrétûbb.

Tugya Beáta a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Záhonyban töltötte a gyermekkora jelentõs részét. Zalába négy éve Budapestrõl jött.
– Szeretek itt élni, de annak örülök, hogy több helyen, eltérõ méretû településeken laktam már, így össze tudom hasonlítani, hogy milyen falun, megyeszékhelyen és milyen a fõvárosban tartózkodni. Nagykanizsát szeretem, méretben is élhetõ város, van történelmi háttere, kedvelhetõ település – mondta elöljáróban Tugya Beáta.
Az archeozoológus Szegedre járt egyetemre, ahol történelem szakos bölcsész és középiskolai tanárként diplomázott. Az egyetemi évei alatt áthallgatott az ELTE-re archeozoológia témakörben.
– Az, hogy áthallgathattam a budapesti egyetemre, egy szerencsés találkozásnak köszönhetõ, ugyanis Szegeden tartott elõadást Dr. Bartosiewicz László. A professzor által elmondottak felkeltették az érdeklõdésemet. Bár már korábban is dolgoztam ásatásokon és érdekeltek a csontok, nem tudtam hol lehet ebben a témakörben tanulni – emlékezett vissza. A tanár úr, látva érdeklõdését felajánlotta neki, ha vállalja, hogy hetente kétszer felutazik Budapestre, akkor tanítja. Ezzel párhuzamosan elkezdte a Földtudományi Doktori Iskolát, ahol régészeti geológia szakirányon belül az archeozoológia a témaköre. A három éves PhD képzést azóta elvégezte, csak a szigorlat, a disszertáció megírása és a védés van hátra.
– Ecser 6-Maglód 1. késõ rézkori lelõhely (Baden-kultúra) több tízezer darabos állatcsont-anyagát dolgoztam fel, benne a szarvasmarha áldozatokat is. Összehasonlítom az eredményeket eltérõ földrajzi környezetben fekvõ, szintén ehhez a kultúrához tartozó lelõhelyekkel, azt vizsgálva, hogy az állattartás és vadászat tekintetében egységesnek gondolt Baden-kultúra nem is volt olyan egységes.– részletezte Beáta.
Kiemelte, ha az ország különbözõ földrajzi pontjait nézzük állattartás tekintetében akkor vannak különbségek, hiszen az emberek alkalmazkodtak ahhoz a környezethez, ahol élnek. A Balaton melletti településen a halászat, a disznótartás jelentõsebb, mint egy alföldi területen.
Azt mondja, a gödörbõl elõkerült állatcsontokat általában a dokumentációval együtt egy ládában, vagy dobozban kapják meg. Ekkor kezdõdik a munkájuk. Minden csontot megvizsgálnak, hogy milyen állatnak, mely csontját tartják a kezükben.
– A vizsgálat elég hosszadalmas munka, hiszen van olyan leletegyüttes, mely a csontok mennyiségét tekintve akár 15-20 ezer darabos is lehet. Az, hogy egész állatok kerülnek elõ, ritka. Azokkal találkozunk, amelyeket az emberek megettek utána bedobálták a szemétgödörbe – monda az archeozoológus.
A Beáta múzeumi munkakörében szerepel a régészeti állatcsont anyagok feldolgozása, a leltározás, a gyûjtemények revíziója, a kiállítások rendezése és vezetése, valamint a TÁMOP-os foglalkozásoknak a vezetése.
– Korábban tanítottam is, így azt szeretem a leginkább a múzeumi munkában, hogy sokrétû a feladat – részletezte feladatkörét. Hozzátette, úgy érzi jó helyre került és szeretne minél jobban helytállni.

V.M.