Pénteken este a Nagykanizsai Tavaszi Mûvészeti Fesztivál nyitórendezvényén a Ghymes együttes adott nagysikerû koncertet. Az érzelmekben gazdag szövegkörnyezet az együttestõl megszokott temperamentumos ritmus és dallamvilággal párosult, így érthetõ módon teremtett kitûnõ hangulatot a Szarka fivérek csapata, az elmúlt év végén bemutatott Álombálom címû új album zenei anyagával és néhány korábbi dal felidézésével.

A ráadásjátszásokkal mintegy másfél órás feledhetetlen koncert után Szarka Tamást, a zenekar énekesét, hegedûsét, zene és szövegíróját az új lemez anyagának ihletésérõl,  címválasztásáról kérdeztük.

- Huszonöt éves a zenekar. Tartalmas másfél évtizedet zártunk. A cím álmaim bálját, vagyis az elmúlt idõszakunkat fedi. Ezt a szójátékot, szóösszevonást a dalok komponálása közben találtam ki. Ilyen egyszerû.

- Ma este a régi dalokat új köntösbe öltöztették. Egy kis idõutazáson vehettünk részt. Az új dalok különbözõ történelmi idõszakok, néha különbözõ kontinensek közötti utazásokról tanúskodtak. A zenekar stílusát, hogy sikerült mégis megtartani?
- A régi dalok véleményem szerint közel sincsenek annyira új köntösben, mint amelyet elbírnának. Nincs szó markáns átfogalmazásról, megváltoztatásról. Egy új zenekari taggal - a ma este velünk elõször fellépõ Nagy Szabolcs billentyûssel  - gazdagabb lett a hangzásvilágunk. Az új "belépõk" tudásukkal, saját szólóikkal óhatatlanul is adnak valami pluszt még úgy is, hogy nem igazán törekszünk rá. A kontinensek közötti zenei utazás a tavaly bemutatott, nagy érdeklõdést kiváltó Benyovszky Móric életérõl szóló zenés, táncos produkciónkból ered. Ebben a darabban hangzott el az a madagaszkári hangzásvilágot tükrözõ dal, amelyet ma is játszottunk. Ez a színpadi látványokban is bõvelkedõ zenei anyag lemezen is hallható. A darab kezdetén Közép-Európából indultunk el, majd Franciaországot érintve eljutottunk a nagy orosz télbe, végül Afrika partjait érintve Madagaszkárra. Folyamatosan nyomon követtük azt a zenei ízvilágot, amelyben Benyovszky Móric élt. Azt a zenei nyelvezetet használtuk, azon fogalmaztuk meg, hogy mit érzett Benyovszky mikor partot ért. A mostanság divatos musicalektõl eltérõen mi korhû zenei elemeket használtunk. Nem oltottuk be a mintegy háromszáz közremûködõt felvonultató produkciónkat rock-zenei elemekkel.
- Helyesen definiálják a stílusukat a népzene és a világzene ötvözetének?
- Semmiképp nem tekinthetõ népzenének. Kétségtelen azonban, hogy népzene alapú írott zene, írott versekkel. A világzenének sem sajátja, hogy írott zene lenne. A világzene fogalmát két üzletember találta ki, hogy jó olcsón eladhassák az egyébként kitûnõ afrikai zenészeket Franciaországban. Ennek kiteljesedése után nagyon jó címe lett mind az autentikus, mind a feldolgozott népzenéknek. Így aztán már a szigorúan ortodox, autentikus népzenéket is divat világzenének nevezni. A mi számainkat döntõ többségében mi magunk írjuk. Ennek ellenére nem haragszunk érte, ha azt mondják ránk, hogy világzenét játszunk. Valamilyen fiók mindig kell. Mi azonban ezt alapvetõen úgy hívjuk, hogy Ghymes-muzsika.
- Mikor külön-külön szólóban játszanak, akkor milyen zenérõl van szó?
- Én és Gyula is játszunk szólóban, sõt lemezeink is születtek így. E lemezek egy részét azonban szinte lehetetlen élõben eljátszani. Én szólóban nagyon ritkán vállalok fellépést. A legújabb irányt nem a szólókarrierünk határozza meg. A legújabb irány az, amit eddig is játszottunk, és remélhetõleg még sokáig játszunk.