Idén csapattá alakul a rejtelmes Négylevelû Fa nevet viselõ cserkész õrs. A csapat vezetõje, Bekõ Zoltán és párja, Bekõ Judit munkája révén örvendetes gyarapodásnak indult a nagykanizsai cserkészmozgalom. A közelmúltban megrendezték elsõ csapattáborukat is a miklósfai parkerdõben, ahol igazi nomád körülmények között tölthettek el néhány napot a cserkészek.

A cserkészmozgalom egy olyan önkéntes, vallásos, politikamentes ifjúságnevelõ mozgalom, amely nyitott mindenki számára, származástól, nemtõl, társadalmi és vagyoni helyzettõl, valamint felekezettõl függetlenül.

Célját, alapelveit és nevelési módszereit alapítója, Lord Baden-Powell of Gilwell, a brit hadsereg tábornoka határozta meg: A cserkészet alapvetõ célja, hogy támogassa a fiatalokat testi, lelki, társadalmi és szellemi képességeik teljes kifejlesztésében mind egyénként, mind felelõs állampolgárként és helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeik tagjaiként. A cserkészet kezdetei 1907-ig nyúlnak vissza, amikor Robert Baden-Powell megrendezte az elsõ cserkésztábort az angliai Brownsea Islanden. A mozgalom az úgynevezett „cserkészmódszert” alkalmazza, egy olyan nevelési módszert, amely nagyban épít a szabadban végzett elfoglaltságokra, így a táborozásra, az erdei és vízi életre, túrákra és természetesen a sportra. Napjainkban világszerte 216 országban 38 millió cserkész tevékenykedik. Egyébként éppen 2007. a cserkészet centenáriumi éve. A cserkészet Magyarországon 1910-ben indult el, a Magyar Cserkészszövetséget 1912-ben hozták létre, a fõcserkész egy ideig Teleki Pál miniszterelnök volt. A mozgalmat 1944-ben a nyilasok oszlatták fel, majd 1948-ban a kommunisták az Úttörõszövetségbe olvasztották, s majd csak 1989-ben indulhatott meg újra a cserkészmunka. A fiatalság mára jelentõsen átalakult szemléletének következtében elég lassan, ámde biztosan haladó építkezés eljutott városunkba is, ahol Jakab (most már Bekõ) Judit és Kalocsainé Magdi élesztette fel a cserkészmozgalmat, amely néhány évnyi útkeresés után napjainkban új erõre kapott a cserkészet.

A fiatal cserkészvezetõk tervei közt szerepel, hogy felveszik a kapcsolatot a kanizsai iskolákkal, s igyekeznek minél több cserkészjelöltet toborozni a Négylevelû Fa Õrsbe. A közelmúltban éppen a miklósfai parkerdõbe szerveztek egy tábort a nomád életet vállaló lelkes gyerekeknek
– A kanizsai cserkészet 2002-ben indult a párom, Jakab Judit és Kalocsainé Magdi vezetésével – idézi fel a cserkészcsapat elsõ lépéseit Bekõ Zoltán, cserkész segédtiszt-vezetõ. – Egy évvel késõbb már egy õrsöt is alapítottak, ami 2005-re rajjá növekedett. Idén alakulunk csapattá, s kiválunk anyaszervezetünkbõl, egy fõvárosi csapatból, ugyanis eddig annak voltunk a mellékõrse, azonban ez a távolság miatt már nem igazán tartható. Megalakítjuk a Négylevelû Fa Cserkészcsapatot.
Bekõ Zoltán mesélt a szokatlan név eredetérõl is. Minden õrsnek van egy titkos jelképe, a kanizsaiaké egy olyan fás szárú növény, aminek ha elvágjuk a szárát, a kapott keresztmetszet egy négylevelû lóherére hasonlít. Mutat is egy, a nyakában lógó fadarabkát – az azonban titok, hogy pontosan mi is ez a növény, s honnan származik.
A táborban egyébként kilenc gyermek vett részt, de folyamatosan toboroznak az oktatási intézményekben – nincs könnyû dolguk, ugyanis a gyerekeket nehéz elrángatni a számítógép elõl. Azonban ha egyszer sikerül, a tapasztalatok szerint többségük már élvezi a cserkész-életet. Bekõ Judit szerint azonban még ennél is nehezebb jó, felelõs vezetõket találni. Amíg nincs elég vezetõ, addig – természetesen – nem a létszám növelése a fõ cél. Azonban szerencsére idén két cserkészük is elvégezte az õrsvezetõ-képzõ tábort.
– Igyekszünk minél több fiatalt bevonni a munkánkba, vagy iskolákon, vagy ismerõsökön keresztül – mondja a fiatal csapatparancsnok. – Ha rendszeresen részt vesznek a foglalkozásainkon, megtartják az értékrendünket és helytállnak, fogadalmat tehetnek, s így cserkésszé válnak. A leendõ cserkészeknek elsõsorban arról kell bizonyságot tenni, hogy képesek a természetben, nomád körülmények között élni, az erdõben fellelhetõ anyagokból építkezni, tábortüzet rakni, rendelkeznek elsõsegély-ismeretekkel, megfelelõ ismereteik vannak a magyarságról, a nemzetrõl. Ami még nagyon fontos: mivel a cserkészet a valláson is alapszik, s mint ilyen ökumenikus, elõírás, hogy a fiatalnak gyakorolnia kell a saját vallását. A közhiedelemmel ellentétben tehát nem kizárólagos hitünk a kereszténység, mert biztosan létezik buddhista cserkész is. De száz szónak is egy a vége, a cserkésznek rendelkeznie kell mindazon tulajdonságokkal és tudással, amelyek kereszténnyé és emberré tesznek minket e világon. Valamennyi korosztálynak úgynevezett próbákat kell tenni, a vezetéshez pedig egy alapos, másfél éves képzés szükséges. Így lehet valakibõl õrsvezetõ, cserkész segédtiszt, vagy éppen cserkésztiszt.
– Mit csinál a cserkész, amikor éppen nem cserkészkedik?
– A cserkész mindig cserkész, a hétköznapok során is, ugyanis a törvényeink megkövetelik a vallásunknak megfelelõ értékrend szerinti életvitelt. A cserkésznek gyakorolnia és ismernie kell a saját vallását, ez egyébként a cserkésztörvény egyik pillére is. Amíg valaki fogadalmat tesz, számos szûrõn kell átmennie, tehát cserkésszé valóban csak az arra alkalmasak válhatnak. Alapvetõen nem könnyû napjaink gyermekeivel, mert többségük elkényeztetett, lusta, nem tudnak játszani, nem bírják elviselni, ha veszítenek, gyakran önzõek. Ezért sajnos, sokuknak nem való a cserkészet, de akik bent maradnak, azokra valóban lehet építeni.
A potenciális cserkészjelölteket általában elhívják egy-egy portyára, õrsi foglalkozásokra, ahol a gyerekek valóban megismerkedhetnek a cserkészet lényegével. Bekõ Zoltán azt mondja, az iskolai bemutató órák nem jártak túl sok sikerrel, mert a gyerekek hirtelen fellángoló lelkesedése csak rövid ideig tart, s amint valóban ki kellene mozdulni a számítógép mellõl, általában meggondolják magukat és visszakoznak. Ellenben a gyakorlati tapasztalatokra alapozó „nyílt napok” nagyon sikeresek. S hogy mit kaphatnak a fiatalok a cserkészettõl?
– Igyekszünk olyan elfogadó közösséget adni a gyerekeknek, ahol megtanulnak beilleszkedni, dolgozni és játszani; ugyanis szerintem mai világunkban nagyon fontos, hogy megtanuljunk értelmesen játszani, hogy egy kicsit maradjon gyerek a felnõtt is, mert csak így lehet könnyedén elviselni a mindennapok ridegségét.
Horváth Attila                                   

További hírek:

MAGAZIN ROVAT >>>