A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nagykanizsai szervezetébõl két önkormányzati képviselõ jutott be listás helyrõl a 2006. õszi helyhatósági választásokon, egyikük Bogár Ferenc.

– Míg az egyéni képviselõ egy jól behatárolt városrész érdekeit tartja szem elõtt, önök úgymond az egész városért lobbiznak.

– Így van, a mi feladatunk, hogy a város egészének fejlõdéséért végezzük a munkánkat. Ez viszont sokkal nehezebb, kevésbé értékelhetõ, és nem annyira látványos.

– Miként értékeli az eddig elért városfejlesztési eredményeket?

– Elég vegyes élményeim vannak az elmúlt két évet illetõen: kezdettõl fogva hiányoltam például, hogy a városnak elfogadott program hiányában nincs irányadó zsinórmértéke, és ennek hiányában annak vezetése még most 2009 tavaszán sem tudja pontosan hova akar tulajdonképpen elérni. A négy éves ciklus voltaképpen azzal kezdõdött, hogy a polgármester úr nem tartotta fontosnak saját program készítését, és úgy érzem, hogy ez a program azóta sem készült el. Toldozás-foltozás és ötletelés tapasztalható, nem célirányos tevékenység folyik, és emiatt olyan az egész, mintha egy úton az aszfaltozás helyett csak a kátyúzásokat végeznék el. Mindez ráadásul azzal párosul, hogy a folyamatos, összehangolt és tudatos munka helyett belháború és villongások szabdalják szét a testület munkáját, és ez a "helybenjárás" még inkább kiütközik a közgyûlések közvetítésén, és a sajtóorgánumokban megjelenõ hiradásokban.
– Véleménye szerint merre fejlõdhet tovább a dél-zalai város?
– Ez nagyon jó kérdés: amit eddig nagyon hiányoltam, hogy sem a polgármester úr, sem a Fidesz-frakció nem tartotta fontosnak, hogy leültesse egy közös asztalhoz a közgyûlésben résztvevõ politikai erõk képviselõit, továbbá a város szürke állományát annak érdekében, hogy meghatározzák azt: merre kell mennie, mit kell tennie Nagykanizsának boldogulása érdekében. Belátva a közgyûlési háborúskodások tarthatatlanságát napjainkban már történtek az egyeztetésre kezdeményezések mindkét oldalról, de az ellentétek mára annyira elmélyültek, hogy ezek eredményessége erõsen kétséges. Városfejlesztési elképzelések terén szerencsére két kezdeményezésrõl is számot tudok adni, Az egyik ilyen munka révén a dr. Polay József vezette helyi közgazdasági társaság elkészítette és vitára bocsátotta a jövõkép felvázolásával kapcsolatos projektjét. A másik munka eredményeként a Pannon Egyetem Nagykanizsai Telephelyén a képviselõk bevonásával pedig elkészült egy nagyon tartalmas és koncepciózus tanulmány, amely felvázolja azokat a lehetséges kitörési pontokat, amelyek a város adottságai révén megvalósítási lehetõségként felmerülnek. Tanácsokat ad arra vonatkozóan is, hogy melyik lehet az a három kitörési pont, amelyekre fókuszálva sikeres lehet Nagykanizsa 2010-ben és azután is.
– Önöknek milyen javaslataik voltak az elõbbrelépést illetõen?
– A mi programunk is beépült a tudományegyetem Nagykanizsai Telephelyének a projektjébe. Mi azt tartjuk megvalósítandó feladatnak, hogy Kanizsa egy olyan élhetõ város legyen, ahol jól érzik magukat a lakók, és büszkék lehetnek arra, hogy kanizsaiak. Másodsorban olyannak kell lennie a városnak, amely egy jó családi otthonhoz hasonlóan itthon tartja a lakóit, vagyis munkát és megélhetést biztosít számukra, nemkülönben lehetõséget ad nekik az elõbbre lépésre is. Ezt a három tényezõt együtt kezelve lehet csak sikeres Kanizsa a jövõben.
– Hogyan tartják a kapcsolatot a választópolgárokkal?
– Ez is sokrétû: például a kollégám, Papp Ferenc rendszeresen tart lakossági fórumokat és fogadóórákat, ahol találkozik a választópolgáraival. Jómagam sajátos helyzetben vagyok, mivel Göndör István irodavezetõjeként a képviselõ úrhoz érkezõk problémáival elõször én szembesülök, és ha ezek "úgymond" képviselõi hatáskörben megoldhatók akkor igyekszem ezeket megoldani, vagy segítséget nyújtok azok megoldásához. Mostanra már egyre többen élnek ezzel a lehetõséggel és keresnek meg problémáikkal, gondjaikkal a képviselõi irodában. Ezenkívül például nagyon jó a kapcsolatom a vállalkozókkal: az elmúlt ciklusban a vállalkozók klubjának elnökhelyettese voltam, együtt indultunk a 2002-es önkormányzati választásokon is, vagyis nagyon sok ismerõsöm és barátom van közöttük. Másfél évtizedig jómagam is vállalkozó voltam, tehát át tudom érezni a problémáikat . E napi kapcsolattartás egyik eredménye volt, hogy néhány héttel ezelõtt Göndör István országgyûlési képviselõvel és Kámán László vezérigazgató úrral bejártuk az ipari parkot, azután pedig fórumon találkoztunk a vállalkozók képviselõivel. A fórumon vetõdött fel az igénye annak, hogy önálló képviselõi indítványban kezdeményezzem a közbeszerzési rendeletünk módosítását, melynek eredményeként a város nagy projektjeiben – Erzsébet téri rekontsrukció, Bolyai iskola felújítása – a közbeszerzési pályázatok nyerteseinek kötelezõ legyen a helyi kisvállalkozóknak alvállalkozóként munkát adni. Tehát ne lehessen megcsinálni a jövõben azt, ami eddig divat volt, hogy az úgynevezett "táskás emberek" elvitték a nagy projekteket és azután az ország más részébõl érkezõ vállalkozóknak adták ki alvállalkozóként a munkát. Ez a jövõben kizárólag csak akkor legyen lehetséges, ha az adott munka elvégzésére nincs megfelelõ vállalkozó Kanizsán vagy környékén. Ne legyen a késõbbiekben is gyakorlat az, ami napjainkban dívik, hogy csak az adót hajtjuk be a vállalkozóinktól, ugyanakkor megbízást nem adunk nekik. Remélem, hogy ezen a helyzeten tudunk javítani az önálló képviselõi indítványom révén is. Mindenképpen azon vagyok, hogy azonos feltételek mellett kizárólag kanizsai vállalkozó kaphasson munkát Nagykanizsán, hiszen itteni embereket alkalmaz, itt fizeti az adóját és gyakorlatilag Nagykanizsa jövõjéért dolgozik.
– Milyen kihívásoknak szeretne képviselõként eleget tenni?
– A kanizsai polgárok legnagyobb gondja a közgyûléssel, hogy „tele van a hócipõjük” az ott folyó munkával és stílussal. Ezen kellene javítanunk, amire a mostani felállás szerint sajnos nem sok esélyt látok. A pártok és a képviselõk túlságosan el vannak foglalva egymással és kevés energiájuk marad a város dolgaira. Mindenképpen valamilyen konszenzus kialakítására kell törekednünk annak érdekében, hogy a következõ másfél évben még eredményes munkát tudjunk végezni. Az összefogás, a konszenzus elérése érdekében Papp Ferenc kollégámmal együtt mindent megteszünk, minden olyan kezdeményezést támogatunk pártállástól függetlenül a jövõben is, amely Kanizsa, városunk érdekeit szolgálja. Fontosnak tartjuk továbbá a megfelelõ lobbizást annak érdekében, hogy az Európai Unióban rendelkezésre álló pénzforrásokból minél többet le tudjunk hozni még Nagykanizsára, hiszen köztudott, hogy új projektek indítására jó eséllyel csak ebben a ciklusban van lehetõség. Az oktatás területén felvetõdött annak igénye és szükségessége, hogy meglévõ színvonalas középiskoláink mellé a Veszprémi Egyetem jelenlegi Nagykanizsai Telephelyét két-három kiegészítõ szak befogadásával kampuszi rangra emeljük, de ehhez még idõ és kõkemény lobbizás szükséges. Úgy ítéljük meg ugyanis, hogy egy város szellemi kisugárzásában és egyáltalán a minõségi kulturális életében a fõiskolán oktató és magasan képzett szakembereknek kiemelt szerepe van. Ezért nekünk szociáldemokratáknak az oktatás területén az elképzelésünk az, hogy Zalaegerszeghez hasonlóan sokrétû, magas színvonalú képzési várossá kell tennünk Nagykanizsát. Igaz, hogy mi roszszabb helyzetben vagyunk, egyrészt mert sokkal késõbb lett fõiskolánk, másrészt mert ugye míg Egerszeg a volt Petõfi-laktanya területén egy komplett fõiskolai bázist tudott létrehozni, addig Kanizsa ezt a lehetõséget elszalasztotta laktanyáinak elkótyavetyélése miatt. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a szociáldemokrácia mindig is az empátiáról, a szolidaritásról, a közös tehermegosztásról és az emberek boldogulásának elõsegítésérõl szólt. Szociáldemokrataként mi is szívünkön viseljük a nehézsorsú emberek helyzetét és azon vagyunk, hogy minden embernek legyen értelmes munkája, hogy munkája révén tudja elõteremteni a családja fenntartásához szükséges pénzt, és mindehhez a feltételeket országos szinten a politikai erõk igenis teremtsék meg, mert ez a feladatuk. A lakhatást illetõen pedig a szegregáció, a kirekesztés és az embertelen körülmények ellen vagyunk: örömmel tölt el bennünket, hogy részben a mi segítségünkkel is a Dózsa György utca 73–75. épülettömböt egy–két év alatt sikerül "felszabadítani" és az ott élõ családokat jobb lakhatási körülményekhez tudjuk juttatni. A város fejlõdésével kapcsolatosan pedig azt szeretném, ha azok a projektek megvalósulnának vagy folytatódnának a ciklus végéig, amelyek hamarosan elkezdõdnek, gondolok itt a Fõtér rekonstrukciójára és a szennyvíz–csatorna beruházásra. Azt is szeretnénk, hogy kihasználva a hátralévõ másfél évet – akár a szocialista frakció, illetve Göndör úr segítségével – még több olyan központilag támogatott projekt indulhasson el városunkban, amelyek a következõ ciklusba átívelve szolgálják majd Nagykanizsa fejlõdését.
Gelencsér Gábor