Szekeres Emil festõmûvész kiállításával vette kezdetét az idei Tavaszi Mûvészeti Fesztivál Nagykanizsán. A tartalmas mûvészeti és kulturális eseménysorozatot Dénes Sándor Nagykanizsa polgármestere nyitotta meg a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központban.

A kiállítást Lengyák István mûvész-tanár a Magyar Kultúra Lovagja méltatta, Gölles Martin lírai zongorajátéka pedig a ráhangolódást segítette.

Az emberek hajlamosak arra, hogy több száz kilométert utazzanak különleges élmények, csodák felfedezésére, miközben a csodák itt vannak közelünkben vagy éppen bennünk. Ez jutott eszembe Szekeres Emil Nagykanizsán élõ festõmûvész kiállításának megnyitóján. A nyolcvan éves mûvész nemrég Kaposváron bemutatott életmû kiállításának legkiválóbb alkotásaiból válogatta össze mostani kiállításának anyagát.                                                                                                                                                                                                    

Bátran kijelenthetjük, hogy a reveláció számba menõ tárlaton sok eddig „eltitkolt” régi-új festményre csodálkozhatott rá a mûvészetbarát közönség. A szürreális természetképek egy szemlélõdõ ember vallomásai idilli, sokszor feszültséggel, drámával teli világunkról. Mindez a zeneiséget sugárzó, lírai, színvilágában kolorit képi világ még a feszültséget sem erõs, harsány színekkel, sokkal inkább a kompozíció szerkesztésével közvetíti felénk. A sokszor filozofikus üzeneteket hordozó alkotások gazdag asszociációkra adnak lehetõséget. Ilyenkor versek, zenék idézõdnek fel a festményekre rácsodálkozók számára. Szekeres Emil alkotásai mindenesetre azok közé az alkotások körébe tartoznak, amelyekkel jó együtt élni, titkait naponta megfejteni, újraértelmezni.

H.Gy.