Ma van a boldogság világnapja, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) hívott életre még 2012 nyarán. A Boldogság Nemzetközi Napja alkalmából a Coca-Cola felkérésére egy hazai közvéleménykutató cég feltérképezte, mennyire és mitõl is vagyunk boldogok, és hogyan lehetünk még boldogabbak. A reprezentatív boldogságfelmérésbõl többek között az is kiderült, hogy 67%-on áll a magyar lakosság szubjektív boldogságszintje.

A 18 és 50 éves korosztály körében készült friss kutatás eredményei összességében arra engednek következtetni, hogy akik rendelkeznek a megfelelõ anyagi létbiztonsággal, azok a boldogság forrását már nem az anyagi javak további növelésében látják, hanem az emberi kapcsolatokban és a minõségi szabadidõben. Akiknek jelenleg nincs meg a szubjektív anyagi biztonságérzetük, elsõsorban jövedelemnövekedéstõl várják a boldogságot.

A nõk boldogabbak hazánkban
A felmérés alapján hazánkban a nõk boldogabbnak érzik magukat az ellenkezõ nem képviselõinél. Míg a férfiak harmada (35%), addig a nõk csaknem fele (48%) érzi magát inkább boldognak, mint boldogtalannak.

A „gyengébbik nem” képviselõi nagyobb arányban vallják, hogy megtalálják a dolgokban rejlõ szépségeket, képesek koncentráltan és elkötelezetten feladatot megoldani, tudnak idõt szakítani arra, amire akarnak. Õk azok, akik az életet szépnek tartják, gyakrabban élnek át örömöt, boldogságot, és több pozitív érzést táplálnak mások felé.
A férfiak nagyobb arányban panaszolják, hogy nincsenek vidám emlékeik, illetve hogy céltalan az életük. Érdekes, hogy a férfiak és nõk között nincs különbség a tekintetben, hogy mennyire találják vonzónak a külsejüket.

Jövedelem- és földrajzi különbségek a boldogság megítélésében
A magasabb jövedelmû aktív (aktív=jövedelemmel rendelkezõ) válaszadók szignifikánsan nagyobb arányban értenek egyet a pozitív kijelentésekkel, mint az alacsonyabb jövedelmûek. Az inaktívak (inaktív=jövedelemmel nem rendelkezõ) sokkal borúlátóbban látják a jövõjüket, a külsejüket, a lehetõségeiket, a döntési kompetenciájukat, valamint önbecsülésük is jóval alacsonyabb, mint az aktív társaiké.

Az alacsonyabb iskolai végzettségûeknél nagyobb azok aránya, akik úgy gondolják, hogy nem azt teszik, amit szeretnének. A felmérésbõl nem derül ki, hogy ennek hátterében a kellõ motiváció, esetleg a lehetõségek hiánya vagy egyéb ok áll, de úgy tûnik, sokan úgy érzik, hogy a valóság és a vágyaik között nagy a távolság.
Különbség mutatkozik a fõvárosban és a vidéken élõk boldogságérzete között is. A budapestiek pozitívabbnak mutatkoznak az események pozitív befolyásolásában, és könnyebben megtalálják a dolgok szórakoztató oldalát mint a kelet- illetve nyugat-magyarországiak. A Kelet-Magyarországon élõk kevésbé optimisták a jövõt illetõen, míg a Nyugat-Magyarországon lakók legfõbb pozitív jellemzõje, hogy azt érzik, több idõt tudnak szakítani arra, amire akarnak.

67% - a szubjektív boldogságszintünk
A felmérés során arra is fény derült, hogy a magyar lakosság boldogságszintje átlagosan 67%. A kutatás során a válaszadóknak egy 1-100%-os skálán - ahol 1% jelenti, hogy az illetõ boldogtalan, 100% pedig hogy nagyon boldog – kellett jeleznie, hogy mennyire érzi magát boldognak.
Megállapítható, hogy az iskolai végzettség szintje meghatározó: a fõiskolát, egyetemet végzettek átlagosan 70%-ot, míg az érettségizettek átlagosan 64%-ot adtak meg. Szintén nagy az eltérés az aktív és inaktív válaszadók szubjektív boldogságszintje között: míg elõbbiek átlagosan 71%-ot, addig utóbbiak átlagosan 58%-ot vallottak.

A környezetünk boldogsága
A válaszadók többsége pozitívan ítéli meg a kérdést: a megkérdezettek csaknem kétharmada inkább boldognak látja a környezetét, s csupán körülbelül harmaduk ítéli inkább boldogtalannak õket. Az inaktívak közel 40%-a boldogtalannak gondolja a hozzá közel álló személyeket, míg az aktívaknál ez az arány csupán 28%.
A jövedelem szintjének növekedésével nõ a környezetüket inkább boldognak észlelõk aránya. Elmondható, hogy a boldogság és a környezet szoros kapcsolatban állnak egymással: ugyan az ok-okozati összefüggés iránya nem derül ki a kutatásból, de megállapítható, hogy a saját boldogságérzet és a környezet boldogságának megítélése, annak észlelése kölcsönösséget mutat: önmagunk boldognak észlelése valószínûsíti a környezetünk boldogságának észlelését.

Mitõl lennénk boldogabbak?
Az összesített Oxfordi (objektív) boldogságátlag alapján megállapítható, hogy akik alapvetõen boldogabbak, azok több szabadidõt, míg akik nem kifejezetten boldogok, több pénzt szeretnének, attól várva a boldogságszintjük emelkedését. A válaszadók körülbelül harmada (36%) úgy gondolja, hogy boldogságát az növelné, ha több pénze lenne, míg csaknem ugyanennyien (32%) a szabadidõs lehetõségek bõvülésérõl vélekednek így. Ez utóbbit a fiatalabbak 38%-a jelölte meg, míg az idõsebbek csupán negyede.
A családdal, rokonokkal, ismerõsökkel töltött több idõ a válaszadók ötödénél okozna érezhetõ javulást, míg az egészséget csupán 13% jelölte meg. A Budapesten és Nyugat-Magyarországon élõk jóval nagyobb arányban jelölték meg az egészséget (20% illetve 18%), mint a kelet-magyarországiak (7%).

(Az Oxford standard nemzetközi boldogságkérdõívbõl és három kiegészítõ saját kérdésbõl álló kutatás célcsoportja a 18-50 éves korosztály, a minta a nemre és korra reprezentatív a 2011-es KSH adatok alapján. A Szinapszis Kft. által készített online kérdõíves felmérésben 400 magyar, budapesti és vidéki lakos vett részt. Az interjúalanyok 51%-a volt férfi, 49%-a nõ.)

Kanizsa