Új szerzetest köszöntött Nagykároly, hiszen Boldog Donati Celesztina emléknapján a Kalazanciusi Nõvérek Kongregációjának tagja lett Tóth Borbála. A városunk Piarista Iskolájában nemrég még tanító fiatal novícia a beöltözési szentmisén a próféta szavaival válaszolt: "hívtál, itt vagyok." Egykori igazgatója, Vereb Zsolt, a mosonmagyaróvári iskola igazgatója mondta a szentbeszédet:

"Mi haszna a sónak, ha ízét veszti? A lámpást sem azért gyújtják, hogy véka alá tegyék. A hegyre épült város sem rejthetõ el. Ugyanígy, egy szerzetesnek is, mint a sónak, ízesnek kell lennie, mint a gyertyának, világítania kell a sötétben, és nem rejthetõ el. Az európai kereszténység mintha elvesztette volna ezt a jel szerepét. Egyfelõl elkényelmesedett, elaltatta a lelkiismeretét, relativizálta a jót, másfelõl pedig megfélemlítetté vált, mert a társadalomban uralkodó liberális eszméket képviselõk állandó tûz alatt tartják. Ma bármilyen deviancia tolerálható, csak a kereszténység megbocsájthatatlan. (...) Nehezen értelmezhetõ, sok aggodalomra okot adó korunkban nagyon is szükségünk van az Isten kegyelmére, a racionális józanságra és tisztánlátásra. Nem holdvilág-kanalazó, álmodozó, a múltbéli hagyományok farvizén utazó keresztényekre van szükség, hanem olyan szentekre, akik olyan nagyok, hogy a lábuk egészen a földig ér. Nem kétségbeesett jajveszékelõkre van szükség, hanem tettre készekre, akik bíznak az isteni gondviselésben és irgalomban, akik derûvel, humorral, jókedvvel, szentséggel, fáradhatatlanul mosolyogják bele a világba Isten szeretetét. Minden kornak megvannak a hiteles apostolai, és ilyen volt az ezerötszázas évek végén, az ezerhatszázas évek elsõ felében Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója, és ilyen volt az 1848-ban született Boldog Donati Celesztina anya is."

Vereb Zsolt az alapítóanya példáját Nagykárolyra vetítette: " Donati Celesztina életpéldája megerõsít minket is abban, hogy mi is képesek vagyunk a szép szeretetre. Az õ kisugárzása és varázsa tölti be ezt a nagykárolyi közösséget is, amelyben pillanatokon belül Bori nõvér leteszi elsõ szerzetesi fogadalmát. A kimondásra kerülõ szavakat már jóval korábban megelõzte egy belsõ, egyszerre szabad, és szabaddá tevõ döntés. Egy csodaszép ajándékozás ez. De mit ajándékoz Bori nõvér az Istennek? A javait, a képességeit Istentõl kapta, így legfeljebb visszaadhatja azokat. Õ maga eddig is Istené volt, mint mindegyikünk. Az élete szintén az Istené. Akkor mit adhat Istennek? A mindennapok kitartó, szeretetbõl fakadó hûségét adhatja, mint ahogy Isten, ezt a fogadalmat elfogadva, szintén a hûségérõl biztosítja a fogadalomtevõt. Legyünk imádságos kísérõi és tanúi e csodának. Segítsük Bori nõvért, és a többi kedves nõvért is, hogy krisztusi jel szerepüket továbbra is hatékonyan tudják megélni tündéri leányaik körében, beteg világunk sebeinek gyógyítása közepette."

A teljes tudósítás képekkel itt olvasható.

szatmariegyhazmegye.ro - Kanizsa