Feszületeket ábrázoló türelemüvegek, továbbá százévesnél is régebbi karcolt hímes tojások is láthatók a keszthelyi Balatoni Múzeumban szombaton megnyílt kiállításon, amely a húsvéti ünnepkör zalai jellegzetességeit és kuriózumait tárja a látogatók elé.

A Húsvéti nefelejcs - a tavaszi ünnepkör hagyományai címû tárlat a keszthelyi intézmény és a nagykanizsai Thúry György Múzeum együttmûködésének eredménye - közölte a megnyitón Balatoni Múzeum igazgatója. Havasi Bálint hozzátette: bár 2013-ban megszûnt a megyei múzeumi szervezet, az egyes kiállítóhelyek szakemberei között megmaradtak a kiváló kapcsolatok.
Száraz Csilla, a nagykanizsai múzeum igazgatója azt is megjegyezte, hogy a közös munka révén lehet mindkét város gyûjteményének fejlõdését, tudományos feldolgozását és bemutatását elõsegíteni. A Keszthelyen most megnyílt tárlat is elõször - tavaly húsvétkor - Nagykanizsán volt látható.
Kardos Ferenc néprajzkutató, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese felidézte, hogy a húsvét, mint a keresztény egyház talán ma is legnagyobb ünnepe a közösségi terekrõl mostanra visszahúzódott a családok körébe. A kiállításon is látható, fõként a 19-20. század fordulójának idejét idézõ tárgyak és fotók még mutatják, hogy akkoriban alapvetõen a felekezeti közösségek ünnepe volt a húsvét, amelynek hangsúlyos elemei a templomhoz kötõdtek. Mára szinte eltûnt a barátok megajándékozását szolgáló mátkatálak, komatálak cseréje, az ismerkedést, udvarlást segíteni hivatott locsolkodás, vagy akár a hímes tojások szentelése.
A kiállított tárgyakról szólva beszélt arról, hogy egykor a feszületek, szentképek minden ház természetes tartozékai voltak, Zalában az ügyesebb kezûek maguk is faragtak feszületeket, hímeztek húsvéti terítõket, amelyekbõl egyet-egyet mindig a templomnak adományoztak a felszentelésért "cserébe".
A hímes tojások készítésének szokásáról a néprajzkutató elmondta: a világmindenséget szimbolizáló tojást a kereszténység elõtti idõkben faágak, levelek motívumaival díszítették, késõbb a megfelelõ technikai tudás birtokában tudták virágdíszekkel, vagy a hímzésekbõl ismert motívumokkal ékesíteni. Érdekes szokás volt még a közelmúltban is, hogy a keresztszülõk és keresztgyerekek, a barátok és barátnõk, vagyis a komák és a mátkák csak úgy ajándékozhatták meg egymást, hogy nem volt szabad ugyanannyi darab hímes tojást adniuk, mint amennyit kaptak valakitõl - elevenítette fel Kardos Ferenc.

MTI - Kanizsa