2013. január 1-én lépett hatályba az új hegyközségi törvény, amely az 1994-ben elfogadott, és azóta több módosításon is keresztülment rendeletet váltotta fel. Az új szabályozás sok tekintetben visszanyúlik a XIX. századi hegyközségek mûködési szabályaihoz.

A Zalai borvidéken gazdálkodókat is érintette a hegyközségi átalakulás. A szervezeti változás révén 2013. március 31-tõl a Zalaszentgróti Hegyközséghez tartoznak a kanizsai termelõk. Az új felállás szerinti mûködés tapasztalatairól Ábrahám János termelõ, a megszûnt Nagykanizsai Hegyközség elnöke osztotta meg lapunkkal a gondolatait.
– A kanizsai gazdák gyakorlatilag ki vannak szolgálva. Horváth Zsoltné, Franciska a Zalaszentgróti Hegyközség hegybírója a hónap minden második hétfõjén ügyfélfogadást tart a Halis István Városi Könyvtárban. Õ látja el a szõlõvel és a borral kapcsolatos szakigazgatási feladatokat, a gazdák itt vehetik igénybe az adminisztrációs szolgáltatásokat. Történtek pozitív változások is azóta – jegyezte meg Ábrahám János. Néhányan, akik megöregedtek, kivágták a szõlõt vagy visszaadták az adóraktári engedélyt, felhagytak az értékesítésre szánt bortermeléssel, de hála Istennek, új szereplõk is megjelentek, akik odafigyelnek a minõségre, eredményeket hoznak el a borversenyekrõl és igyekeznek megtalálni helyüket a borpiacon. Eléggé átszervezõdött a borpiac az elmúlt néhány évben. Éppen arról beszélgettünk a napokban, hogy kevés bor termett a zártkertekben, az országban, nagyon nagy borhiányra lehet számítani. Otthagyott, gondozatlan ültetvényeket látni, az olasz bor olcsó, az alacsony keresetûek nyilván azt vásárolják meg. A tavalyi esõs idõjárásnak köszönhetõen a szõlõültetvényeken csak a fele, vagy harmadnyi termést lehetett leszüretelni, mint a korábbi években. Az is igaz, akik élethivatásszerûen mûvelik a szõlõt, azon termelõknél több odafigyelést kap a növényvédelem, ezek általában a több hektáros szõlõtábláik gazdái. Ha szükséges, többszöri permetezéssel be tudnak avatkozni akkor is, amikor a kanizsai, a homokkomáromi, vagy a sormási termelõ csak hétvégén tudja gondozni az ültetvényét.
A gazdák ugyan hiányolják azokat a rendezvényeket, eseményeket, az év eleji parasztegyetemek elõadásait, a borversenyt, amelyeket eddig a hegyközség felvállalt. De azért nem kell elkeserednünk, mert egyrészt tavaly a Förhéncért Egyesület megszervezte a városi borversenyt, másrészt a miklósfai Kotnyek István Kertbarát Kör is számos kertészeti-szõlészeti programot szervez a csoport tagjainak, sõt látogatókat is szívesen várnak. Szakmai rendezvényeikre, a bor és pálinkaversenyekre meginvitálják a környékrõl az érdeklõdõket. Még élnek a régi kapcsolataink, például más települések borversenyére is hívják a kanizsai borbírálókat. A borászati, szõlészeti szakigazgatási feladatok, a származási bizonyítványok kiállítása, telepítési-, kivágási engedélyek kiadása azonban a szentgróti hegybíróra marad. Szívfájdalmunk továbbra is, hogy a márciusra meghirdetett okj-s végzettséget adó pálinkafõzõ tanfolyam a kisszámú jelentkezõ miatt elmaradt.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja van. A hegyen most van a metszés, és az olajos, rezes lével történõ lemosó permetezés ideje. Most ez a legfontosabb. Pattannak a rügyek, a szõlõ is elkönnyezte magát. Beosztom a munkát, folyamatosan metszek, közben a korai magokat is el kell vetni. A faültetések ideje lassan befejezõdik – összegezte a hegyi munkákkal járó teendõket az egykori elnök, amit még egy jó hírrel kiegészített: egyesület szervezését tervezik Cserfõn. Két pincejárást, baráti összejövetelt már tartottak a télen, ahol a beszélgetés során felvetették egy új egyesület megalakítását. Hét közben mindenki dolgozik a munkahelyén, hogy elõteremtse a pénzt a költséges hobbijára, kedvenc szórakozására, a szõlõmûvelésre. Addig a hegy, a szõlõ, a gyümölcsös és a veteményes türelmesen várja szorgalmas gazdáit…

B.E.