- Az idei Tavaszi Mûvészeti Fesztivál rendezvényeit gazdagította a Magyar Jazz Ünnepe tiszteletére rendezett jazz koncert. A Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házban a péntek esti hangulatos buli sztárvendégei Horváth Kornél ütõhangszereken, Alegre Correa gitáron játszott és énekelt.

Az összefüggõ mintegy másfélórás produkció a dél-amerikai esõerdõk hangjainak, hangulatvilágának felidézésével kezdõdött. Majd egyre több ütõs hangszer megszólaltatásával a brazil folkzene és a jazz hangszerszólókban gazdag ötvözetét játszotta a duó. A show elemeket sem nélkülözõ produkciót a nézõk felállva, vastapssal jutalmazták. A ráadásjátszás után Horváth Kornélt a ma esti produkció születésérõl kérdeztem.

- Így néhány perccel a koncert után, - nem is a fáradtságtól - hanem az örömtõl nehéz megszólalni. Nagy öröm volt ismét Alegrevel játszanom. Mi tagadás feldobódtunk egymás játékától. Fantasztikus látvány volt, ahogy a közönség velünk együtt élvezte a produkciót. Látható volt az öröm mindenki arcán. A sorsom ajándéka, hogy egy ilyen kitûnõ képességû gitárossal zenélhetek együtt. Igaz eddig sem panaszkodhattam a velem együtt játszó gitárosokra. Alegre zenevilága azonban már gyerekkoromban közel állt hozzám. Ifjan, kezdõ zenészként már a latin dallam és ritmusvilág vonzott. A ma esti produkciót nevezhetem spontán szülésnek. Lehet hihetetlennek tûnik, de úgy mentünk fel a színpadra, hogy nem tudtuk mit fogunk játszani. Így ma este egy teljesen új mûsort adtunk elõ. Szinte biztos, hogy holnap Gyõrben egész más zenét fogunk játszani. Ez olyan muzsika, amelyet adottságai folytán sem lehet kétszer ugyanúgy eljátszani. Nagyon fontosnak tartom az improvizációt, az adott pillanatban megszületõ zenét. Ilyen esetekben közös zenei nyelvet kell beszélnünk. A kérdéseknek, a válaszoknak harmóniában kell lenniük. A tervezett lemezfelvétel azért késik, mert a mi zenénk folyamatosan formálódik, érik, új dallamokkal, színekkel gazdagodik, egyben csiszolódik. Azonban a zenei nyelvezet viszont mindig változatlan marad. Ez azért van így, mert mindenesetben a ma is hallott hangzásvilágot idézzük, a ránk jellemzõ habitussal. A napokban végre elkezdjük közös lemezünkön a stúdiómunkálatokat.
- Ma este szólistaként lépett színpadra. Tudjuk, hogy sokat foglalkoztatott zenész. Nagyzenekarokban gyakran csak a háttérben, a ritmusszekcióban kap helyet. Milyen érzés a háttérben szerepelni?
- Az teljesen más hozzáállást igényel, mivel teljesen más világ. A közös bennük talán csak annyi, hogy nagyon figyelni kell a partner, vagy partnerek játékára. Abban viszont lényegesen eltér, hogy több alázatra van szükség. Nagyzenekari fellépéseknél konkrét funkciót jelenítek meg, színesítem a produkciókat. Egy hagyományos dobfelszerelés mellet, az ütõhangszerek megszólaltatása szinte kinyitja a zenét. Éppen ezért nem tartom alantas dolognak az ilyen fellépéseket.
- Utasított már vissza felkérést?
- Régebben nem, de mostanában már megtehetem. Az igazság, hogy manapság kifejezetten nívós produkciókba hívnak. Szerencsém volt az életemben a rockzene terén is, hiszen mindig fantasztikus zenészekkel dolgozhattam. Mára – talán a korom miatt is – a pop, illetve a rockzene terén csak Zorán és Tátrai Tibor produkcióiban, koncertjein, lemezfelvételein veszek részt.
Nagymértékben a szerencse határolja be és egyben dönti el, hogy milyen meghívásokat kap az ember. Az említett nevekkel egy hatalmas sikersorozat részese lehettem.
- Sikersorozat a populáriszenében, a jazzben egyaránt. Mindez csupán szerencse?
- Alapjában igen. Szerencse volt az Alegrével való találkozásom is. Végtelenül boldog vagyok a mai közös sikerünknek. Nem mindennapi esemény állótapsot kapni.
Czene Csaba