A Zala megyei kosárlabdázás egyik atyja volt, játékosként, edzõként és vezetõként is maradandót alkotott. Tanítványai, neki is köszönhetõen, szerelmesek lettek a kosárlabdába.

Szántó Zoltán 1931. július 3-án született Nagykanizsán, ahol 1949-ben érettségizett az állami gimnáziumban, késõbbi feleségével, Horváth Olgával együtt. Diplomáját 1954-ben szerezte a Magyar Testnevelési Fõiskolán. Szülõvárosába visszatérve a Rozgonyi, majd a Landler- és a Mezõ iskolákban tanított, a sport, a kosárlabda szeretetére nevelve a gyerekeket.
A N. Bányász atlétája és az NVTE, a ZTE, és az Olajbányász kosárlabdázója volt. Középtermetûnek is csak jóindulattal volt nevezhetõ, mégis pótolta a hiányzó centimétereket, fürgeséggel, gyorsasággal, áttekintõ képességgel, ruganyossággal, technikával, ésszerû játékkal. Kanizsai létére a ZTE-ben is szerepelt. Az ok közismert: a sportág legjobbjai- egerszegiek és kanizsaiak- az NB II elérése érdekében egy csapatba tömörültek. Elérték céljukat, beosztották a csapatot az NB II –be. A középiskolás leány- és fiú csapatain kívül, edzõje volt a N. Bányász nõi és a N. Olajbányász férfi csapatának is. A nagykanizsai kosárlabda atyja volt, Solty Jenõvel, Russay Olivérrel és Kaczor Jenõvel kézen fogva. Mindenki szeretett Zola bácsija, a kanizsai kosárlabda történetének hõskorában, játékosaival együtt fedezte fel a játék szépségét, közösség formáló, nézõket szórakoztató erejét. Nagyszerû évek voltak, szerelmes volt mindenki a kosárlabdába, új dolgokat tanultak, például filmhíradókból, és gyakorolták éjjel-nappal. A Mezõ Gimnázium leánycsapatával, országos középiskolai bajnokságban ezüstérmet szereztek. Több országosan elismert sportolót tanított és nevelt, kosárlabdázókat, atlétákat, labdarúgókat. Többek közt Parti Tibor, Dóczi Ferenc, Béres Sándor, Soós István, Bekõ Mária, Széki Zsuzsanna, Fraknói Mária, Tóth-Hocz Erika, Bojtos Csaba, Csillag György, Szendrey Sándor, Iglódi István és Radics András is a tanítványa volt. Sokan testnevelõk lettek, az õ példájából kiindulva. Nagyon csendes, végtelenül békés természetû, jóravaló ember volt, minden körülmények között. Nem szeretett semmi konfliktust mérkõzés közben sem, inkább ráhagyta a bírókra a rossz döntéseket is.
A nagykanizsai városi-, majd korai haláláig, a Zala Megyei Kosárlabda Szövetség elnöke volt.
A kosárlabda volt az élete és a halála, egy kanizsai nõi mérkõzés után hazatérve, rosszul lett, és 1990. április 7-én elhunyt. A nevével fémjelzett emléktornát, már 25. alkalommal rendezi meg volt iskolája, a Dr. Mezõ Ferenc-Thúry György Gimnázium.
- Szántó Zoltán volt az egyik, aki a kosárlabdát Nagykanizsán megalapította. Barátaimmal teniszeztünk, és onnan csábította el többségünket a palánkok alá. Õ tanított meg bennünket a sportág alapjaira, a modern kosárlabdára, a tempó dobásokra. – emlékezett a N. Bányász és a ZTE egykori sztárja, Radics András, volt játékostársra és edzõre.

Kis János

Kép: (Szerzõ, Kis János tulajdona) 1972-ben az NB III-as N. Bányász kosárcsapata, álló sor, balról: Szántó Zoltán, Szabó, Oláh, Béres, Horváth, Jesch, Bodnár. Guggol, balról: Radics, Szendrey, Csikós, Silló, Kuczogi