Sokat elárul Kanizsa sportéletérõl, hogy a legutóbbi szombat fõattrakciója egy harmadosztályú férfi kézilabda-mérkõzés volt, amirõl persze legkevésbé sem a Nagykanizsai Izzó SE (szó szerinti) életben tartói tehetnek. Inkább változtassunk a nézõponton, s közelítsünk onnan, hogy az NB II Délnyugati csoportjának listavezetõje, a Kalocsai KC érkezett a városba, mely a találkozó elõtt kerek tíz ponttal vezetett a negyedik dél-zalaiak elõtt. Érthetõen fûtötte a hazaiakat a bizonyítási vágy, s nem is engedték ellépni ellenfelüket Baranyai Norberték, bár a meccs nagy részében a Kalocsa vezetett egy-két, kellemetlenebb esetben három góllal. Ányos József (10 gól) vezérletével azonban az Izzó mindig visszakapaszkodott, a sérülésébõl felépült Zsupek Tamás (5) is kitett magáért, s szükség volt Baranyai Norbert és Farkas Miklós (4-4) góljaira is a 32-32-es döntetlenért. A végeredménnyel nem lehettek elégedetlenek kanizsai oldalon, amirõl tanúskodik, hogy Musits Ferenc, a klub elnöke a vége után mosolyogva kérte: „Nem ám megírják, hogy bent voltam a pályán, de már kellett valamit tenni, hogy észbe kapjanak a bírók!” No, igen, a prezident és a játékvezetõk hadakozása akár évtizedes anekdotákat is kínál, viszont éppen azért kezdtük a bevezetõt az életben tartókról megemlékezve, lévén nagyon sok helyi sportágra igaz, ha nincs néhány itteni ember jó adag fanatizmusa, jónéhány sportterem, csarnok, pálya bejáratát, kapuját ki sem kellene nyitni meccsidõpont miatt... S ha már kapukról esett szó, a mérkõzésen górcsõ alá vettük a kanizsai hálóõr, a már közel sem mai gyerek Nagy Tamás védési, illetve a hazai együttes támadási hatékonyságát.