A hagyományos engesztelõ zarándoklat mellett az újonnan alapított Mindszenty József-életmûdíj átadásával és szobormegáldással emlékeztek meg május 2-án Esztergomban a hercegprímás halálának 40. évfordulójáról. A fõpásztort száz éve szentelték pappá, hetven éve kapta meg prímási kinevezését - tudósít a Magyar Kurír katolikus hírportál.

Ma Mindszenty bíboros különösen arra tanít minket, hogy „nem lehetünk olyanok, és nem viselkedhetünk úgy, mint akiknek nincs reményük és hitük” – folytatta beszédét az egri érsek. Ezek a szavak, amelyeket 1948. december 26-án, letartóztatása elõtt papjainak mondott, a legerõsebb felszólítást jelentik. A hercegprímás azért hangsúlyozta annyira a hit és a remény fontosságát, mert tudta, hogy mi, magyarok könnyen hajlunk az elkeseredésre és a csüggedésre, szívesen emlékezünk múltbeli sérelmeinkre. Mindszenty pedig éppen arra tanít és buzdít, hogy van értelme tevékeny reménnyel tekinteni a jövõbe. Ez a remény pedig nem csupán egyfajta optimista várakozás, hogy a dolgaink végül majd csak jobbra fordulnak, hanem természetfölötti hiten nyugszik – mutatott rá Ternyák Csaba, a szentmise szónoka.

Az egri fõpásztor szerint azért kell engesztelni Magyarországért, mert túlságosan sok van a rovásunkon. Sokszor hûtlenné váltunk az imádságban és embertársaink szeretetében. Nem akartuk felismerni egymásban Isten rejtett vonásait. Nem védtük meg az üldözöttet, nem adtunk esélyt a magzatoknak, nem emeltük fel az elnyomottat, egyéni érdekeinket fölébe helyeztük a közösség érdekének. A széthúzás és a pártoskodás felaprózta erõinket. Az egyszerû bocsánatkérés és bûnbánat ezért már nem elég: engesztelnünk kell azért, hogy helyrebillenjen a mérleg nyelve, és Krisztus áldozata mellé odahelyezzük a mi áldozatunkat is.

A Mindszenty-megemlékezés további nagy eseménye volt, hogy a Sötétkapu oldalában, az 1956-os forradalom esztergomi áldozatai emlékmûvének tõszomszédságában felavatták az egykori hercegprímás új köztéri szobrát.

A Szent Adalbert-központban tartott fogadás keretében adták át elsõ alkalommal a Mindszenty József-életmûdíjat.

A Mindszenty József hercegprímás által 1972-ben alapított, Vaduzban bejegyzett Kardinal Mindszenty Stiftung és a budapesti székhelyû Magyarországi Mindszenty Alapítvány – Erdõ Péter bíboros fõpásztori jóváhagyásával – alapított vándordíjat az idei jeles Mindszenty-évfordulók alkalmából. Elsõ alkalommal Adriányi Gábor és Mészáros István professzorok, a Mindszenty-kutatás doyenjei, a bíboros szellemi öröksége továbbadásának hiteles fáklyavivõi részesültek a kitüntetésben.

Adriányi Gábor (képünkön jobbra) 1935. március 31-én született Nagykanizsán. Az esztergomi ferences gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, Budapesten kitüntetéssel érettségizett. A Központi Szemináriumban meg kellett szakítania papi képzését, mert megtagadta a részvételt a békepapi mozgalomban. 1960-ban Zadravecz István püspök titokban szentelte pappá, hivatalos egyházmegyei felhatalmazás híján a Szent Római Egyház titulusára. Lelkipásztori feladatait rejtve végezte, állandó hatósági megfigyelés alatt állt. 1961-ben a letartóztatás veszélye elõl sikerült Németországon keresztül Rómába jutnia, ahol a Pápai Magyar Intézet növendéke lett, és a Szent Tamás Egyetemen teológiai doktorátust szerzett.

Egyetemi tanári pályafutása 1971-ben a Bonni Egyetem Teológiai Karán vette kezdetét. Magyarországon kezdetben csak könyvein keresztül, majd a rendszerváltozást követõen személyesen is komoly hatást gyakorolhatott a teológia és az egyháztörténet mûvelésére. Címzetes kanonok, a francia Palmes Academique rend lovagja, a varsói Kardynal Wyszyñski Egyetem tiszteletbeli doktora, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének külsõ tagja, kitüntették Fraknói Vilmos-díjjal és a Szabadság hõse emlékéremmel.
 

Magyar Kurír - Kanizsa