Ma 2025. 4 26.
Ervin, Klétusz napja van.
Látogatók száma : 57662904    








Honlapkeszites

80 éve nyílt meg a Notre Dame Leánylíceum

A Notre Dame Tanítórend Nõnevelõ Intézete, a Leánylíceum 80 éve nyílt meg Nagykanizsán. Mivel a rendszerváltozás után csak a Piarista Gimnázium nyitotta meg újra kapuit városunkban, a líceum létezése egyre inkább a feledés homályába tûnik, holott Nagykanizsa oktatástörténete csak ezen intézmény történetének ismeretében lehet teljes. A kerek évforduló, a régi adósság törlesztése, és az idõ múlása motiválta Miha Tamásné Janda Klárát, a líceum általános iskolájának öregdiákját abban, hogy megírja e magasan kvalifikált, a városnak rangot jelentõ és hírnevét öregbítõ szerzetesiskola történetét. A 80 éves évforduló alkalmából mutatták be A nagykanizsai Notre Dame Leánylíceum története 1934 -1948 címû könyvet.


A 30-as évek városvezetõinek köszönhetõ, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is létrehozott egy felsõbb leánynevelést biztosító és kultúrhiányt pótló iskolát. A volt Fémipari Szakiskola (ma a Batthyány Gimnázium Sugár úton lévõ szárnyépülete) termei átalakultak, meleg színekbe öltöztek. A kongó folyosókra mosolygó ablakok nyíltak, a könyvtár szekrényei és az állványok benépesültek. A gyomos udvar parkhoz vált hasonlóvá virágos útjaival, lugasaival, teniszpályájával, kis szobraival. Télen pedig korcsolyapályával minden sportolási igényt kielégített. Az elméleti és gyakorlati tárgyak, valamint a két idegen nyelv oktatása mindig az itt tanító szerzetes és világi tanárok gondos gyermekszeretetével párosult – olvasható a szerzõtõl a könyv ajánló soraiban.
A program a Batthyány Lajos Gimnázium Sugár utcai bejáratánál kezdõdött el, ahol Tarnóczky Attila, Podmaniczky-díjas helytörténész és Balogh László, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatójának emlékezõ szavait követõen leleplezték a „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány által állíttatott emléktáblát az épület falán.
A tábla e naptól hirdeti: 1933-tól az 1948-as államosításig az épület adott helyet a Notre Dame Nõi Kanonok és Tanítórend általános iskolai, líceumi, gimnáziumi osztályainak, kollégiumának, zárdájának és kápolnájának. Elõdje, a Nagykanizsai Egyesületi Leánygimnázium 1931-ben kezdte mûködését a szomszédban, a Piarista kápolna helyén állt földszintes épületben. Az intézmény 1934-tõl viselte a Notre Dame Leánylíceum nevet, majd Notre Dame Leánygimnáziumként végezte feladatát.
A koszorút a líceum volt növendékei közül Lukácsi Magdolna (Balázs Sándorné), Ladeczky Emília (Dr. Kígyóssy Lászlóné), Halmai Lujza (Borsfai Gézáné) és Szabó Irén (Horváth Gyuláné) helyezte el. Õket a mai diákok követték a gimnázium koszorújával.
A koszorúzást követõen az ünnepség könyvbemutatóval folytatódott az épületben, ahol a megjelenteket Miha Tamásné Janda Klára, a könyv szerzõje köszöntötte, majd egy ünnepélyes pillanat következett: a líceum egykori csengõjét – melynek hangját 1948-ban hallhatták utoljára –, Borsfai Gézáné Halmai Lujza, az intézmény elsõ érettségizõ osztályának kitüntetéssel érett növendéke szólaltatta meg. Tanáruk, a Budapesten élõ 107 éves Kugler Sándorné is meghívást kapott az ünnepségre. Eljönni õ már nem tudott, szívélyes üdvözletét küldte egykori tanítványainak.
Köszöntõjét Dénes Sándor polgármester a Notre Dame Nõi Kanonok és Tanítórend alapító atyjának, Pierre Fourier szavaival kezdte. Polgármesterként, s ezúttal tanáremberként is úgy érzi, az õ gondolata máig, 400 év távlatából szemlélve is a nevelés, a tanítás mottója lehet: „Barátságosan és szeretetreméltóan!” – Büszkeség, hogy városunkban fel tudunk mutatni a jelenében és a múltjában is ilyen szellemiségû intézményt – hangsúlyozta. – Élõ múltunk mélyére pillantva ilyen értékeket fedezhetünk fel, amelyek napjainkban meghatározzák identitásunkat, céljainkat és arculatunkat. Ezért is mondhatjuk, hogy Nagykanizsa büszke város! Mert büszke emberek lakják, akik múltjukra érzékenyek, és éles tekintettel látják meg az igazi értékeket. Még olyanokat is, amelyek fizikai valójukban nincsenek jelen, de a szellem megnyilvánulásaiban, az emlékezõk lelkében és gesztusaiban máig is ott élnek. Ilyen érték városunkban a Notre Dame Tanítórend Nõnevelõ Intézete, a Leánylíceum. Sajnálatos azonban – folytatta, hogy a Leánylíceum néhány év elteltével bezárni kényszerült, és több évtizedes ûrt hagyott maga után. Azonban az ott tanulók, nevelõdõk lelkében-emlékezetében tovább élt, nem feledve hajdanvolt létezését. A most megjelent könyvrõl a városvezetõ még elmondta: méltó emlék egy nemes intézményrõl, nemes nevelõirõl és növendékeirõl, betöltve az idõ múlása okozta hiányt. Olyan alkotás, amely közös múltunk értékét emeli be újra a jelen mindennapjaiba, helyére téve egy majdnem feledésre ítélt intézményt, a Notre Dame Leánylíceumot.
A könyvet Lehota János esztéta mutatta be, és néhány mondatát kiragadva értékelte: ha a statisztikai adatokat nézzük, szembetûnõ a tanulók vallási megoszlásánál az 50 izraelita tanuló, mely a tanulói összlétszám 27,3 százaléka. A 30-as évek elején természetes volt, hogy a város jómódú izraelita családjainak gyermekei (orvos, ügyvéd, bankár, kereskedõ) líceumban, a katolikus iskolában tanuljanak, ahol a megkülönböztetés apró jelét soha nem tapasztalták a református és evangélikus társaikkal egyetemben.
A hittanórákat a katolikus vallású tanulóknak katolikus papok, hittantanárok, a református tanulóknak református lelkészek, az evangélikus vallásúaknak evangélikus lelkészek, az izraelita vallásúaknak rabbik és fõrabbik tartották. Az 1930-40-es években járunk – jegyezte meg az esztéta, Nagykanizsán, amikor a város sokszínû és sokfelekezetû lakosságának lehetett egy olyan intézménye, ahol egymás mellett, a toleranciát, az együttmûködést, az egymásra való tekintetet meg lehetett tanulni, és erre egy intézmény mûködött és létezett. A hiánypótló alkotás megmutatja, hogy sportoltak, Antigonét adtak elõ, cserkészcsapat tevékenykedett annak idején. A hölgyek Rákóczira emlékezve megtanulták mi a hazafiság lényege, a történelem, a közösség iránti szeretet, a családok tisztelete, a másik vallása iránti tolerancia mind-mind az intézmény falainak szellemiségét tükrözte vissza.
Az összejövetel meghitt pillanatait Baj Bianka versmondása és Bonczók Zsófia zongorajátéka színesítette.

B.E.

További képek a galériában.



2015-05-12 12:40:00


További hírek:


OKTATÁS ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül