A Somogyi Református Egyházmegye IV. kórustalálkozója elõtt a házigazda Hella Ferenc lelkipásztor Pál és Szilás börtönbõl történt szabadulását idézte föl. Éjfélkor imádkoztak, zsoltárt énekeltek – a többit ismerjük az Apostolok cselekedeteibõl. Hasonló csodában volt része azoknak is, akik szombat délután a kilenc gyülekezeti kórus szolgálatát (nem produkcióját!) hallgatta.

A harangjáték – amely a legfiatalabb együttesnek neve is, hangszere is volt - amerikai testvérek ajándékaként jutott a somogyjádiakhoz. (Vezetõjük Molnárné Egri Júlia) A másik ifjúsági csapat, a Bradánovicsné Csere Ildikó által vezetett hetesiek szintén hangszert – furulyát szólaltattak meg, már föl-fölváltva énekükkel is. A „kicsit” idõsebb többi résztvevõ Barcsról (Dr. Cseke Istvánné), Kadarkútról (Uszkay Huba), Kaposmérõrõl (Kutasiné Molnár Boglárka) érkezett. A kaposváriakat a kanizsai zenebarátoknak oly ismerõs Ani néni (Dr. Kerekesné Pytel Anna) vezényelte. Lábod elõször vett részt ilyen kórustalálkozón (Andrási Károlyné Tóth Franciska). A jövõ évi egyházmegyei énekkari találkozó megrendezõje, Ságvár nõi kamarakórusa (Boda Csabáné) következett, majd egyedüli zalaiként a házigazdák Csillagfény kórusa (karnagyuk Magasdi Lászlóné) zárta a sort. Az összkart megelõzõ szünetben fotózásra álltak föl a templom lépcsõjén, a kanizsaiak a bal felsõ sarokba kerültek. A vidám percekben ennyi énekes hogyan is állhatta volna meg, hogy ne fakadjon dicséretre: Nagy hálát adjunk az Atya Istennek!
 

Kanizsa