A vasárnapi anyanyelvû miséjükön és az azt követõ Mária köszöntõn a Kanizsai Horvát Tamburazenekar, valamint a tótszerdahelyi és murakeresztúri általános iskola tanulóiból alakult kórus jókedvû részvétele egyaránt ezt érzékeltette.

Maga a fõcelebráns, Bla¾ Horvat kanonok is muzikális ember, a vendég koprivnicai kórusba is beállt a délután végén. Elõbb azonban megtapasztalhattuk azt a felemelõ érzést, mikor a tíz kórussal megtelt Felsõtemplom egy szívvel - lélekkel énekel. Áldozásra Szent II. János Pál pápa kedves dala, a Bárka csendült fel, bizonyára nem véletlen, hogy az eredetileg spanyol dalt a világ annyi nyelvére lefordították. Áldás elõtt a házigazda Szûcs Imre plébános szögezte le, amíg õ itt a plébános, a horvátok elõtt nem csak a szíve, a Felsõtemplom minden ajtaja nyitva áll. Nyilván homokkomáromi tapasztalata mondatta vele ezt. A fityeházi, molnári, tótszerdahelyi, letenyei, murakeresztúri, szepetneki, petriventei, tótszentmártoni és nagykanizsai kórus tiszta és szárnyaló éneke egyszer s mindenkorra kitörölteti azt az esetleges elõítéletet, miszerint valamiféle falusi, öregasszonyos hangzásról lenne szó. A már említett vendég énekkar pedig - amely a szentmisén is szolgált - azért került a végére, hogy a kórustalálkozó csúcspontja legyen. Hogy mennyire részese megyénk életének a horvátság: Zala politikai, kulturális életének nem egy képviselõje feltûnt a horvát nemzetiségi önkormányzatok által szervezett nívós eseményen énekesként.

Kanizsa