Jean Delannoy, a híres francia rendezõ filmjét még az ötvenes évek elején mutatták be Istennek szüksége van az emberekre címmel. Egy breton halászfaluról szól a történet, amelynek lakóit a püspökük kiközösítette megátalkodott, bûnözõ életmódjuk miatt. Az volt ugyanis a szokásuk, hogy éjjel máglyát raktak a tengerparton, hogy azzal csalogassák oda az irányt vesztett hajókat. Azonban a kikötõ helyett sziklazátonyok várták a hiszékeny hajósokat. A falu népe aztán a tenger lecsillapodásával a rakományt a partra „mentette”. Mi tagadás, ez a kalózkodás könnyû zsákmányt ígért. Küzdelem és kockázat sem volt, hiszen ilyenkor a hajó személyzete mind belefulladt a tengerbe. A breton lelkiismeret azonban még ott égett a lakosok szívében. Kétségbeesett kérésükre végül a püspök feloldotta õket a kiközösítés átka alól, és küldött hozzájuk egy papot, hogy legalább életük végével kaphassanak feloldozást bûneik alól.

A film utolsó jelenete az volt, hogy a falu népe több tucatnyi vitorlás csónakon egy szerencsétlen anyagyilkost kísért a vesztõhelyrõl utolsó útjára, a tenger mélyébe. Vakító, fehér vitorlájuk emlékeztetett a mindmegannyi bûnös, de végül is megtisztult emberi lélekre, amely hánykolódó hullámokon át juthat csak Isten révébe, végsõ nyugalomra.
A film eseményeiben nem nehéz felfedeznünk saját korunkat. A világban máglyák égnek és megtévesztik az embereket. A hamis tüzek hamis emberek hamis tanítása. Szabadulást és életet ígérnek, de nem élet, hanem a pusztulás és a halál következik be. Minden kornak megvoltak a maga hamis eszméi, hamis vágyai. A hazugság tüzét csak a Szentlélek igaz lángjai tudják kioltani.
Sienai Szent Katalin így imádkozott:

„Istenem! Tûz vagy.
Szüntelenül égsz, de el nem égsz soha.
Tûz vagy.
Fölemészted minden szûkkeblû önzésünket.
Tûz vagy.
Fényednek köszönöm, hogy megismertem igazságodat.
Szépség vagy minden szépség fölött.
Újjáteremtettél Fiad vérében,
s ebben az újjáteremtésben ismertem meg,
hogy szerelmese vagy teremtményeid szépségének.”

Valóban mennyi szûkkeblûség van a világban, mennyi lelki sötétség, tudatlanság, bizonytalanság. S emberi módon soha nem tudjuk megoldani ezeket a nehézségeket.
Az igazi kiút az, amit az Úr Jézus szenvedése elõtt megígért: „Amikor eljön az Igazság Lelke, õ majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendõt fogja hirdetni nektek. Megdicsõít engem, mert az enyémbõl kapja, amit majd hirdet nektek.” (Jn.16,13-14.)
Szükségünk van az imádságra, a csendre, hogy meghalljuk Isten üzenetét,a Szentlélek szavát.
Érdekes dolgot kezdeményezett egy angol vállalat.
Tervbe vették,hogy munka közben rövid szüneteket tartanak, és így megtanítják alkalmazottaikat arra, hogy átformálják és új irányba tereljék gondolkodásukat. Eddig ugyanis teljesen tiltva volt, hogy valaki csak pár percre is megálljon, elgondolkodjék és erõt gyûjtsön. Rájöttek, hogy ez a pár perc csend növeli a munka teljesítményét, csökkenti a fáradtságot.
Persze, a csend önmagában nem elég, készséges szívre is szükség van ahhoz, hogy meghalljuk a Lélek indításait. Szent István, az elsõ vértanú megkövezése elõtt mondta: „Ti, keménynyakúak, körülmetéletlen szívûek.... Ti mindenkor ellenálltatok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is.”(ApCsel 7,51.) Ma is mennyiszer kitérnek az emberek Isten törvényei és parancsai elõl, ellenállnak a Szentléleknek.
A 35. zsoltár így marasztalja el az embereket: „Elhatározta a gonosz, hogy vétkezik, szeme elõtt nincs Isten félelme. Színe elõtt álnokul cselekszik, hadd tapasztalják gyûlöletes gonoszságát. Gonoszság és csalárdság szájának beszéde, tudni sem akar arról, hogy a jót cselekedje.” (Zsolt 35,2-4.) Az emberi szív lehet nyitott a bûnre is, de megtisztulása után a Szentlélekre is!
Mennyire hiányoznak világunkból a Szentlélek gyümölcsei is: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás... Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket, szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelõen!” (Gal 5,22-25.)
A 180 fokos fordulatot, az igazi megtérést drámai módon szemlélteti az ENSZ szerény kis New York-i parkjában egy szobor, amely dagadó izomzatú kovácsot ábrázol, amint kardból ekevasat kovácsol. - Mennyi erõt fecsérelnek el az emberek a gonoszságra. Mi ne féljünk áldozatot hozni azért, hogy ne a gonoszság gyõzzön, hanem a szeretet.
Azt is kérjük a mai ünnepen, hogy Isten bûnbánatra való figyelmeztetését mindig észrevegyük, és tudjunk új életet kezdeni, mindig megtérni.
1988-ban halt meg Georgij Malenkov, Sztálin egyik közeli munkatársa, a nevezetes „kirakatperek” szakértõje. Azt kevesen tudják róla, hogy a hetvenes évek elején szakított az ateista világnézettel, és visszatért gyermekkora hitéhez, az orosz ortodox egyházhoz. Moszkvai vallásos körökben ismeretes volt, hogy a megtért Malenkov órákat töltött a templomban az ikonok elõtt imádkozva bûnbocsánatért. Megtérése annyira nyilvánvaló volt, hogy egyházközsége idõvel elöljáróvá választotta. Nyolcvanhat éves korában hunyt el. Õ volt az elsõ magas rangú szovjet funkcionárius, aki egyházi temetésben részesült.
Mennyiszer figyelmeztet bennünket a Szentlélek a megtérésre, s mi mennyit halogatjuk!
304. május 12-én fejezték le Szent Pongrácot. Marcellinus pápa tanította õt a hitre. Amikor feljelentették és bíróság elé állították, õ ezt mondta: „Igaz, még gyermek vagyok - 14 éves volt, a római jog szerint még kiskorú - , de az én Uram, Istenem, Jézus Krisztus erõt és bátorságot ad nekem, hogy a fenyegetõzésekkel ne törõdjem.”
Olyan példát adott ez a fiatal fiú, amelyet az élet kísértéseiben szem elõtt kellene tartanunk! Krisztus erõt és bátorságot ad nekünk is, ha kérjük, és Vele gyõzni tudunk a kísértések felett.
A Szentírás szava így figyelmeztet:
„Az Úr szeme van azokon, akik õt félik, hiszen õ hatalmas oltalmazó, szilárd erõsség, menedék a forróságban, árnyék a déli hõ ellen, védelem a botlás ellen és segítség a bukáskor.
Felemeli a lelket, és derût ad a szemnek, egészséget ad, életet és áldást.” (Sir 34,19-20).
 

Szûcs Imre plébános

A Kaposvári Egyházmegye legnépesebb plébániájának megújult honlapján e sorokkal köszöntötte az olvasót pünkösdi írásunk szerzõje, új plébánosuk:
Minden felszentelt papnak kötelessége a zsolozsmát végezni Isten népéért. A plébánosnak híveiért kell elimádkoznia nap nap után! 2015. április 7-tõl a nagykanizsai Jézus Szíve Egyházközség híveiért imádkozom, mint kinevezett plébánosuk. Az elsõ szentmisémben, amit a plébániatemplomban elmondtam, arra kértem a híveket, hogy értem is imádkozzanak naponta legalább egy Üdvözlégy Mária-t. Mert hiszem, hogy az imádságnak hatalmas ereje van. S ha hívek és papjuk kölcsönösen viszik egymást Isten színe elé, üdvösségére válik mindannyiójuk lelkének!