Manapság a tetoválások, tetkószalonok, és talán a tetováló mûvészek is a virágkorukat élik. Az emberek egy jó része – és nem csak a fiatalság – újból felfedezte magának az „örökre” a testre rajzolt vonalak és formák jelentette örömöt, néha pedig, ha úgy hozza az élet, a bosszúságát is.

Bekapcsoljuk a televíziót, tetovált embereket látunk. Kilépünk az utcára, szintén. A családommal tavaly õsszel eldöntöttük, hogy csináltatunk egy közös – értsd: ugyanazon helyre készített és egyforma – tetoválást, ezzel is megpecsételve a családi összetartozást, a köteléket. Hosszas, átgondolt mintaválasztást, és a tetováló szalonok közti érdeklõdést követõen felkerestünk egy mûvészt. Ez, az egyébként nem fájdalommentes mûvelet alig egy óra alatt zajlott le, mindjárt négy ember bõrén. De vajon tényleg alaposan átgondoltuk?
 

Mi is a tetoválás?
A tetoválás szó eredete a tatau polinéziai szóra nyúlik vissza. A tetoválás során lényegében egy tû segítségével juttatják be a festéket 1-2 mm mélyen a bõr irharétegébe, valamilyen tartós jelet, mintát alkotva a bõrön. A festékszemcséket szervezetünk, ill. a bõr falósejtjei nem tudják idegen anyagként felismerni és eltávolítani, ezért marad a minta „örökre idõkre” a bõrön.
 

Már több ezer éve hódít…
A legkorábbi tetoválások Egyiptomban készültek. A görögök rangjuk jelzésére, a rómaiak a rabszolgák megjelölésére használták. A perzsa és krétai kultúrán keresztül jutott el i.e. 2000 körül Kínába.
A polinézeknél a tetoválás mintája, valamint a tetovált díszítésekkel borított bõrfelület nagysága társadalmi állás, rang szerint változik.
A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpok magas hegyei között talált férfimúmia, korát kb. 5000 évesre becsülik. Érdekessége többek között, hogy bõre párhuzamos és keresztre emlékeztetõ rajzolatokkal díszített.
Thébában egy nõi múmián már egyértelmû festéknyomokat találtak, melyek pontok és vonalak voltak, a múmia a kb. 4000 évvel ezelõtti idõkbõl származott.
 

A modern tetoválás és az önmegvalósítás
Sokak számára a tetoválás nem csupán divat, egyre többen vannak, akik azért tetováltatják magukat, mert így akarják kifejezni, megvalósítani önmagukat. Minden egyes tetoválás egyfajta üzenet a külvilágnak, de a viselõje számára is fontos mondanivalót hordoz. Van, aki egy tetoválás formájában örökíti meg az élete egy szakaszát, vagy annak végét. Ma elsõsorban az én-kifejezésnek egy módja.
Megkérdeztem egy hölgyet – aki banki ügyintézõként dolgozik – hogy számára milyen érzés viselni tetoválásait.
– Az elsõ tetoválásomat a 20. születésnapomra kaptam a barátnõimtõl, ami fontos emlék számomra. Egy pillangót választottam a lapockámra. Most 41 évesen, már 6 minta díszeleg rajtam, de itt még nem szeretném abba hagyni. Azt mondják, hogy egynél nem is lehet megállni. A férjemnek nagyon tetszik, mert szexinek tartja, a gyerekeim pedig büszkék rám, hogy ennyire bevállalós és laza anyuka vagyok, ez nagyon jó érzés – mondja lelkesen Anikó.
– És mit gondolsz, hogy fognak ezek a minták kinézni, ha majd 70 éves leszel? – tettem fel a kérdést neki, ami váratlanul érhette, és lehet, hogy még sosem fordult meg a fejében, mert tényleg elgondolkodott a válasz elõtt.
–Nem érdekel, hogy milyen lesz 70 évesen, ebbe nem is szeretnék belegondolni. Amíg jól érzem magam a bõrömben – még ha az tetovált is – nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Az még a jövõ titka – mosolyog.
 

Hagyományos és modern eljárások
A pontozó (szúró) tetoválásnál a mintát valamilyen hegyes eszközzel (tû, tövis) ütik a bõrbe, majd a szúrt pontokkal borított felületet eltávolíthatatlan festékanyaggal dörzsölik be. A legmûvészibb pontozó tetoválással Polinéziában és Japánbank – ahol Irezuminak hívják –találkozunk.
A hegtetoválásnál a bõrt éles tárggyal felkarcolják, a sebekbe hamut, agyagot, faszenet dörzsölnek, vagy maró folyadékkal kezelik, és ezt az eljárást addig ismétlik, míg kiemelkedõ hegek nem keletkeznek. Ehhez a tetoválási módhoz tartozik az az eljárás is, amikor a díszhegeket ráégetik a bõrre. A hegtetoválás elsõsorban Afrikában és az óceániai térség sötét bõrû csoportjainál terjedt el.
A varrásos tetoválás egy ritkább formája ennek az ágazatnak. Ennél vékony, korommal átitatott fonalat húznak a bõr alá. Ez a módozat fõleg Szibériában ismeretes, innen juthatott el az eszkimókhoz, ezektõl pedig az északnyugat-amerikai partvidék egyes indián törzseihez.
Ma már létezik úgynevezett kozmetikai tetoválás is, mely azt jelenti, hogy nem kell életünk végéig magunkon viselni a mûvészi alkotást, mivel az kb. 2 év alatt majdnem teljesen kikopik a bõrbõl. Az eljárás lényege, hogy a festéket nem juttatják olyan mélyre a bõrben, mint a rendes tetoválásnál, így az hámosodással lassan eltûnik.
A mai modern gépek alapvetõ alkatrészei a steril tû, aztán egy csõrendszer, amely átvezeti a gépen a festéket, majd a tetováló gép lelke következik, az elektromos motor, végül pedig a pedál, ami a tû mozgását szabályozza.

Mi az, amit érdemes megfontolni, mielõtt tetováltatunk?
Elõször is, ha az ember egy ilyen lépést fontolgat, akkor azon mindenképp alaposan gondolkodjon el, hogy ez – általában– egy életre szóló döntés. Tehát ha mégis rászánja magát, érdemes egy olyan mintát készíttetni, amit valószínûleg sosem bán majd meg.
 

Péter fiatalon – most már belátja – meggondolatlan lépést tett, amit így utólag nagyon megbánt.
–Tavaly nyáron – akkor 19 évesen – megismertem egy lányt, nagyon szerelmes lettem. Három hét elteltével, egy átbulizott hétvége végeredményeként egy tetoválással a mellkasomon ébredtem a Balaton parton, az akkori barátnõm nevével, de valami iszonyú cifra betûkkel leírva, hogy Anita. A barátaim mesélték, hogy épp romantikus hangulatomban voltam és néhány tequila után könyörögtem a szintén ittas haveromnak, aki „ zugtetováló” volt, hogy tetoválja rám a nevét. A lánnyal körülbelül ezután még 1 hónapig voltunk egy pár. Ez a kapcsolat pedig eléggé megbélyegzett. Meg szeretnék ettõl szabadulni valahogy, mert ezt a felelõtlen lépést nagyon megbántam, és a mostani barátnõm sem értékeli túlzottan pozitívan… – mesélte Peti.
Péter története után meggyõzõdésem: fontos, hogy nézzünk utána az egyes szalonokban tevékenykedõ mûvészek munkáinak, ne ugorjunk fejest semmibe. Természetesen csak és kizárólag steril helyen és eszközökkel engedjünk tetoválást készíttetni. Sok olyan szempont van, amelyet egy ilyen maradandó eredménnyel járó beavatkozás esetén érdemes fontolóra venni. Egyes publikációk szerint a tetovált emberek 50 százaléka meggondolja magát és szabadulni szeretne testfestésétõl. Sokan a múltat akarják ily módon lezárni, mások felnõtté válva szégyellik a fiatalkori lázadás jeleit, de olyanok is vannak, akik attól tartanak, álláslehetõségtõl, karriertõl esnek el egy tetoválás miatt. Érdemes tehát alaposan átgondolni ezt a döntést, és ha az elhatározásunk végleges, akkor is körültekintõen választani a tetováló szalonok közül.
Tibor elmesélte nekem, milyen megkülönböztetés érte tetoválása miatt. Ugyanis ilyen történetekkel is szolgálhat az élet. Nekünk most tanulság, Tibornak viszont, az a bizonyos „késõ bánat”…
–Jogi asszisztensi végzettségem van, egy kanizsai ügyvédi irodába nyújtottam be pályázatot, erre a munkakörre. Minden rendben is lett volna, egyedül az ingem ujja alól kibújó – a kézfejemre mászó, egyébként a csillagjegyemre utaló – skorpió miatt utasítottak el. Az ügyvédi iroda vezetõje egyértelmûen megmondta: náluk ez nem fér bele… Rászántam magam, hogy lézeres kezeléssel eltûntessem ezt, hogy többé ne gátoljon a céljaim elérésében. Ez két éve történt, azóta bátran hordhatok rövid ujjú inget is a munkahelyemen, mert megszabadultam az ízeltlábútól – újságolja.
 

A tetoválás eltávolítása
A tetoválás lézerkezeléssel történõ eltávolítása során a gép egy intenzív fény-nyalábot használ a tetoválás végleges eltávolításához anélkül, hogy a bõr szöveteit károsítaná. A lézer nagy energiájú fényimpulzusokat ad le nagyon rövid idõ alatt. A tetoválás festékszemcséi elnyelik a lézer energiáját, a kialakult photomechanikai hatás miatt azok apró darabokra esnek szét, így a bõr immunsejtjei számára hozzáférhetõvé válnak, amiket már a szervezet természetes módon elszállít és megsemmisít. A festékanyagok a bõrbõl fokozatosan kilökõdnek. A vörös és sárga festék pigmenteket lézeres eljárással nem, vagy csak nagyon nehezen lehet eltávolítani. Ha esetleg késõbb ráunnánk a mintánkra, válasszunk sötétebb színeket, mert ezeket a legkönnyebb eltávolítani a lézerrel. A tetoválás eltávolításának sikeressége függ attól, hogy az adott tetoválás hányszor lett „átütve”(mennyire telített, milyen mélyre került a festék, és mekkora a minta mérete.) Ez a kezelés hetekig, hónapokig tarthat, kellemetlen, égõ érzéssel párosulva.
 

És az egészség? Mert az is fontos szempont…
Nem árt, ha egy nem látható helyen a bõrünk felületén kérünk egy allergiateszt pöttyöt a mestertõl, ugyanis lehetnek következmények is a felelõtlenségnek. Például, ha érzékeny a bõr, és nem képes feldolgozni a festékanyag bizonyos összetevõit.
Nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, hogy világszerte, vagy akár hazánkban hányan viselhetnek magukon valamiféle testfestést, de az biztos, hogy egy egyre jobban terjedõ félben lévõ „hóbortról” van szó. Veszélyeirõl mégis keveset hallhatunk. Például égések az MRI vizsgálatoknál, ha a festékben – amivel a minta készült anno – fellelhetõ valamilyen fém-oxid. Ezért több orvos tagadja meg a régebbi idõkbõl származó tetoválással rendelkezõk MRI vizsgálatát, mert ilyenkor a vastartalmú festékek égési sebeket okozhatnak. A mostanság gyártott festékek, ezeket a fém származékokat már nem tartalmazzák.
A tetováló festék allergiát is okozhat, az arra hajlamosaknál. Az allergiás tünetek a minta testre kerülése után 2-3 héttel, pár hónappal, de akár néhány évvel is okozhatnak allergiás tüneteket bõrünkön. Ez a fajta allergia az ekcémához hasonló tüneteket produkálja. A bõr érzékennyé válik, közvetlenül a tetovált bõrfelületen, vagy körülötte vörös, duzzadt foltok jelennek meg. Ezek a pöttyök lehetnek pár milliméteresek, de akár 2 cm- esek is. Ha ez a bõrérzékenység és allergiás reakció fennáll, akkor a bõrgyógyász felkeresése után, rövid úton meg kell szabadulni a díszes mintától. Ez általában egy többalkalmas lézeres kezeléssel tehetõ meg.
 

Engedélyek és oktatás – egy tetkószalonba is betértem érdeklõdni…
Magyarországon, tanfolyamokon is folyik a képzés, vagy egyszerûen a tapasztaltabbak adják át ismereteiket a kezdõknek. Az alapismereteket 2-3 év alatt meg lehet tanulni. Az alapok közé tartozik bõrgyógyászat, a szövettan, az anatómia, a bakteriológia és a virológia viszonylag magas fokú ismerete.
Egy kanizsai születésû, de gyermek kora óta Szombathelyen élõ tetováló mûvészt kérdeztem arról, hogy indult a karrierje, milyen tapasztalatokat gyûjtött eddigi munkája során. Fiatal kora ellenére Zsolt, már pályája kezdetekor népszerûnek számított, és a mai napig sokan felkeresik, akik egy új mintára vagy egy meglévõ rajz átalakítására szánják rá magukat.
–Az egyik unokatesóm Rómába járt mûvészeti fõiskolára, ahol tökéletesen elsajátított mindent, amit a rajzolásról tudni kell – kezdi történetét Zsolt.
–Hogy a tandíjat fizetni tudja, õ egy tetováló szalont választott pénzkereseti lehetõségként. Nagyon gyorsan bele is tanult, ezért a fõiskola elvégzése után megmaradt a szakmában, de kint Rómában. Mivel családi örökségem a kézügyesség, ezért gyerekkorom óta én is szépen rajzoltam. Tetszettek a munkái, ezért megkértem, hogy tanítson. Volt, hogy õ jött haza és volt, hogy én mentem hozzá. Ekkor 21 éves voltam – tette hozzá a mûvész.
–Végzettségemet tekintve szobafestõ- mázoló vagyok, viszont ebben nem tudtam magam kifejezni – folytatja – ezért csak addig dolgoztam a szakmámban, amíg összegyûjtöttem a kezdõtõkét egy saját szalonra, ami 26 éves koromra sikerült is. Nem kevés pénz, úgyhogy a hét minden napján vállaltam munkát, ha kellett, éjjel- nappal. Megérte, mert azt csinálom, amit igazán szeretek. Most múltam 33 éves, de a rajongásom a munkámért egy cseppet sem enyhült – mondja büszkén.
Hogy sikerült elsajátítanod a technikákat?
–A saját technikáját mindenki maga alakítja. Rengeteg tetováló magazint vettem, ezekben sok információhoz lehet jutni. Természetesen az unokatesóm is mutatott néhány „trükköt”, azóta is küldi nekem a videókat a munkáiról, amiket készített. A legelsõ tetováló gépemet is tõle kaptam, azóta is nagy becsben tartom a szalonom polcán – mosolyog.
Samuel F. O’Reilly az 1870-es években – a matróztetoválások elterjedésének idõszakában – kereste a megoldást a tetoválások hatékonyabb elkészítéséhez. Edison perforáló elektromos tollát használta alapul saját masinájához, amit 1891- ben szabadalmaztatott. A ma is ismert tetováló gépeket az õ nevéhez lehet kötni, ez a gép lett az alapja a mai professzionális tetoválás fejlõdésének. O’Reilly eszköze rotációs elven mûködött, míg a mai mûszereket az elektromágnesek segítik.
Ez az eszköz a modern társadalmakban többnyire elektromos árammal mûködik. A gép végén egy tû helyezkedik el, ami föl-le mozog és körülbelül 1-2 milliméter mélyen hatol be a bõrbe percenként akár 3.000 alkalommal. A gép minden szúrás alkalmával egy csepp speciális oldhatatlan tintát juttat a bõrbe egy csõrendszer segítségével. Valaha a tetováló minden egyes szúrást saját kezével végzett.
Mi volt az elsõ "mûved"?
–Ez vicces. Az elsõ munkám a saját csuklómra készült. Mivel nagyon szerettem a Pokemon címû rajzfilmet, ezért Pikachu-t varrtam magamra. Mivel ez volt az elsõ munkám, és viszonylag jól is sikerült, ezért ez megmaradt eredetibe, hogy emlékeztessen arra, hol kezdtem. Van is róla egy képem – meséli nevetve.
Általában az emberek közül melyik az a réteg, aki felkeres?
–Általában a 19 és 45 év közötti korosztály. A legfiatalabb egy 16 éves fiú volt, akit a szülei kísértek el, és az elhunyt bátyja nevét íratta a lapockájára, aki egy autóbalesetben lelte halálát. Amikor elkészült, az egész család sírt. Ez nagyon meghatározó élmény volt a munkám során – felsóhajt.
–A legidõsebb – folytatja – egy körülbelül 70 éves bácsi volt, aki a párjával jött, õ szintén ilyen korú lehetett. Friss házasok voltak. Azt mondták, mostanra találták meg életük párját. Ezért mindketten a másik nevét szerették volna megörökíteni, a név alá pedig a házasságkötésük dátumát. Nagyon megható volt.
Milyen mintákat kérnek tõled?
– Egy tetoválás sem egyforma. Ha hoznak egy mintát, próbálom egyedire formálni. Nõknél például a pillangók, virágok, a japán motívumok divatosak. Férfiaknál a különbözõ együttesek logói, az állatok, a kelta és maja minták. A legextrémebb kéréssel egy magyarul nagyon jól beszélõ osztrák történelem tanár jött, mégpedig azzal, hogy szeretné a tarkójától – végig a hátán – a bokájáig magára varratni Napoleon különbözõ életeseményeit. Hozott magával képeket is. Sokáig gondolkodott rajta, minden képnek meghatározott helye volt már, mire rá is szánta magát.
Meddig tartott, amin a legtovább dolgoztál?
– Azt így konkrétan nem tudom megmondani, hogy hány munkaóra volt, de alkalmanként maximum 4-5 órát lehet dolgozni egy nagyobb mintán. Aztán a hegesedésre is várni kell. Ez a Napoleon tetoválás volt a leghosszadalmasabb munkám, közel fél év volt az egész. Ez idõ alatt egy barátság szövõdött köztünk az úriemberrel – magyarázza a mûvész.
Volt olyan, amire azt mondtad, hogy nem vállalod?
– Természetesen volt. Ellátogatott hozzám egy fiatal hölgy, nem volt több 20 évesnél. Elsõ tetoválásként a nyakára szeretett volna egy hatalmas nonfiguratív mintát, belerejtve a párja nevét. Lebeszéltem róla, hisz ez egy elég látható helyen van, lehet, hogy akadályozta volna a jövõjét, mert még nagyon fiatal, elõtte az élet. Megegyeztünk egy kisebb mintában, egy kevésbé feltûnõ helyen, de kérésére beleépítettem a fiú nevét is. Azóta õk már szakítottak, így átalakításra került a tetoválás, de nem bánta meg, hogy szót fogadott nekem – meséli büszkén a fiatal tetováló.
 

Zsolt elmesélte, hogy az elsõ mintán kívül az összes tetoválását az unokatestvére készítette, sok féle van a bõrén. Ha ránézek, egy képeskönyv jut róla eszembe. Szereti a zombikat, a hátán van belõlük három is. A mellkasán a két kislánya neve, születési ideje és lábnyoma van. A bal karján azték minták vannak, a jobbon pedig indián motívumok. Minden rajzhoz külön történetbe kezd.
Volt, amelyiket megbántad?
– Nem, mindegyik alaposan átgondolt minta. Sosem szabad hirtelen felindulásból tetováltatni, mert biztos, hogy azt megbánja az ember – hangsúlyozza.
A családodban mekkora a tetováltak aránya?
– Mivel két tetováló is van a családban, ezért elég magas az egy négyzetméterre jutó tinta aránya az ünnepi összejövetelek alkalmával. A lányaimnak még nincs, és ha rajtam múlik, nem is lesz – fejezi be mosolyogva.
 

Tetoválás kultúra
Japánban a középkor elején büntetésként és megbélyegzésként alkalmazták a tetoválásokat. Késõbb a helyi maffia körében elterjedtek az egész testes tetoválások – mint egyfajta védjegy —minden minta részlet egy-egy sikeresen elkövetett bûncselekményt jelez. Ezeket a mintákat a jakuza tagok egymás között készítették élesített bambuszból és fémtûkkel. Gyakran saját klánjuk címerét is magukra tetováltatják. Az egész testet beborító tetoválás akár több száz órán át is készülhet.
Indiában és Tibetben a mai napig próbálják a lelki gondokat testi fájdalmakkal enyhíteni, ezért tetoválást készíttetnek.
Vannak bizonyos motívumok, melyek jelentéssel bírnak, ezért keresettebbek a szalonok mintaválasztékai között. Ha nem is teljesen egy sémára készülnek, a jelentésükön nem változtat. A virágok viselõi valószínûleg igen fogékonyak a szépségre és az esztétikumra. A könnycseppet ábrázoló tetoválás az amerikai "börtönkultúra" egyik népszerû jelképe, eredetileg a gyilkosok varratták magukra. Manapság a szomorúsággal, a gyásszal, a halállal is azonosítják. Az õsi indián álomfogó szimbólum – vagyis az álomcsapda – tetoválásként és a hálószobádban tartva is arra jó, hogy elûzd magadtól az ártó szellemeket. A csillagtetoválás könnyednek és játékosnak mutatja viselõjét, õt nem szabad alábecsülni.
 

Találd meg a megfelelõ tetováló stúdiót és mûvészt!
A sérvmûtétet sem bízzuk akárkire, természetesen a tetkót is engedéllyel rendelkezõ, megbízható, tiszta és higiénikus helyen kell készíttetni. Ezzel bizonyos fertõzéseket is el tudunk kerülni. Figyeljünk arra is, hogy a tetováló mûvész rendelkezzen a szükséges engedélyekkel, jó referenciákkal és elégedett ügyfelekkel. Lényeges, hogy meg tudjuk vele beszélni az elképzeléseinket.
Az elsõ és legfontosabb, hogy a tetoválás mûvelete nem fájdalommentes. A fájdalom mértéke függ a bõr vastagságától és érzékenységétõl is. Minél vékonyabb a bõr, vagy minél közelebb van valamilyen csontos területhez, annál jobban fáj. Kifejezetten érzékeny a térd, a hónalj, a vádli és a felkar külsõ része. Ha anyajegyek, szemölcsök, nap vagy szolárium okozta fokozott bõrkárosodás található a bõrön, vagy aktuálisan herpesszel, ekcémával küzd a tetoválandó személy, akkor a beavatkozás nem javasolt. A véradások alkalmával mindig kizáró oknak számít, ha valaki fél éven belül tetováltatta magát.
A tetovált felületre még hetekig vigyázni kell. A kötést 24 óráig nem távolíthatjuk el, és a teljes gyógyulás alatt speciális krémmel kell kenegetni. Ügyelni kell arra is, hogy az érintett bõrfelület mindig tiszta legyen, tilos dörzsölni, napsugárzásnak kitenni, vagy szoláriumba menni vele. A gyógyulás ideje alatt figyeljünk arra, hogy a ruhánk ne ragadjon hozzá a sebes felülethez.
A fentieket mérlegelve mindenki eldöntheti, hogy így is hajlandó-e belevágni a beavatkozásba. Az ötlet felmerülésekor rögtön jó tisztázni magunkban azt is, hogy nemcsak múló hóbortról van-e szó, és ha biztosak vagyunk a döntésünkben, akkor meg kell barátkozni azzal a gondolattal is, hogy innentõl életünk végéig viselnünk kell a „mûvet”. És onnantól már csak a megfelelõ szakembert kell megtalálni az elképzelésünkkel…
 

Szever Viktória