2009. március 16-án érkezett a rossz hír és szívünkben átadta helyét a fájdalomnak, az érthetetlennek. Egyre többen jöttek és egyre több telefon csörgött, s mind ugyanazt kérdezte: igaz? Egyszerûen felfoghatatlan, ami Veled történt. Megdöbbenten vettük tudomásul, hogy Godena József szíve feladta a harcot.

A halállal nem tudunk mit kezdeni. Tudjuk, hogy emberi életünk véges, tudjuk, hogy az életet nem mi irányítjuk. Van, akinek néhány pillanat adatik, s vannak, akiknek hosszú évtizedek.
Neked csak 57 év jutott, amikor még annyi dolgod lett volna.
Minden búcsú nehéz, az elválás és a halál kemény, nehezen kimondható szavak. Búcsúzom tõled, mindenekelõtt, mint baráttól és embertõl.
1952.július 28-án Nagykanizsán születtél. Általános iskolai tanulmányaidat Liszóban végezted, majd a Landler Jenõ Gimnáziumban megszerzett érettségit követõen tovább folytattad tanulmányaidat, autóvillamossági mûszerész szakmából technikusi végzettséget, majd mestervizsgát tettél. A Volán, majd a Vízmû alkalmazottjaként dolgoztál. Két választási ciklusban, 1999-2006 idõszakban töltötted be fõ állású munkaviszony mellett a fontos és nem könnyû megbízatást, a polgármesteri tisztséget Liszó községben. A falu lakói tisztelték és becsülték szorgalmadat, lelkiismeretességedet, segítõ szándékodat. Mindig a falu érdekét tartottad szem elõtt, te mindig komolyan vetted, amit vállaltál. Mindannyian õrzünk tõled baráti beszélgetéseket, személyes emlékeket, amelyekbõl a derû és a bölcsesség sugárzik. Nem tartottad magad tévedhetetlennek. A lezárt ügyiratokat újra elõvetted, még egyszer utánanéztél dolgoknak, hogy a kérkedõket, az elégedetlenkedõket meggyõzd tévedéseikrõl. Szeretted, tisztelted az embereket. Tudtuk rólad, hogy igazán szívvel-lélekkel, hozzáértéssel és felelõsséggel végezted feladatodat. Téged munkaidõben és azon kívül is egyaránt meg lehetett találni. Fáradtságot nem ismerve intézted a falu lakóinak gondját-baját, ügyeit. Olyan ember voltál, akit nem lehetett nem elfogadni. Segítõkész, kedves, udvarias, szeretetre méltó, aki féltõ gonddal szorgoskodott családja, munkatársai fölött. Nem ismerted az önzést, ritkán mondtad, hogy nem. Igaz õszinte, barát és munkatárs voltál. Küzdöttél, harcoltál, érveltél, míg célt nem értél. Számomra olyan ember voltál, és maradsz, akivel nem csak egyetérteni, de vitatkozni is jó volt, mert tudtam, hogy végül mindenképp közös nevezõre jutunk. S miért voltál te ilyen ember? Bizonyára azért, mert akarva-akaratlanul Márai Sándor gyönyörû gondolatai vezéreltek: „Az életnek értelmet csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk.”Négy évvel ezelõtt szembesültél betegségeddel. A falu egy emberként aggódott érted. A polgármesteri posztért már nem pályáztál, de aktívan kivetted részed a falu közéletébõl. Képviselõként, „Liszó Községért Közalapítvány” kuratóriumának tagjaként tovább tevékenykedtél. Az általad megálmodott „liszói tó” sokak kedvelt kiránduló-, a horgászat szerelmeseinek állandó találkozó helye. Napról- napra szebb ez a terület, ahol Te már nem ülhetsz le pihenni.

Kedves Józsi!
Sokan álltunk koporsód mellett barátok, közvetlen munkatársak, a falu lakói, volt osztálytársak, akikhez személyes szálak kötöttek Téged. Búcsúzom Tõled! Nyugodj olyan békében, amilyen szeretettel fogjuk emléked õrizni, akik szerettünk, becsültünk.
Találj a túlvilági természetben is gyönyörûséget.

Liszó, 2009. március 31.