A Nagykanizsáról és környékérõl elhurcolt áldozatokra emlékeztek a Zsinagógában. A megemlékezést dr. Székely István a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke nyitotta meg. Beszédet mondott Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke.

Beszédében az elnök arra emlékeztetett, hogy édesanyját is ugyanolyan vagonban deportálták Auschwitzba Ceglédrõl, mint a nagykanizsai társait. Cegléden ugyanolyan brutalitással zsúfolták be õket a csendõrök, mint a nagykanizsai áldozatokat. Hat hét alatt 450 ezer embert vagoníroztak be Magyarországon. Talán a mai napig sehol a világon nem sikerült e soha meg nem bocsájtható logisztikai feladatot ilyen hatékonysággal végrehajtani. Nyolcvanan kerültek egy vagonba, és öt napig utaztak étlen-szomjan, embertelen körülmények között. Most mégsem errõl akart beszélni az elnök a jelenlévõknek, hanem egy múlt század eleji magyarországi történetrõl, amelyet néhány esztendeje olvasott.
– Az emlékezés során egész bensõnk hallgatásra vágyik – fogalmazott Heisler András. – Csöndre, melyben emlékezünk. Emlékezni azonban célzatosan kell. Úgy, hogy soha többé meg ne történhessen az, ami a nácizmus sok millió áldozatával megtörtént. Új jövõt kell építenünk, melyben ne legyenek zsidóellenes érzelmek a keresztényekben és keresztényellenes érzelmek a zsidókban. Az alkotó csend, az aktív emlékezés, s a közös örökség: ma is megszívlelendõ tanácsok ezek. Erõ helyett a figyelem. Ezt kérjük Magyarországtól.

- Soha nem lehet elfogadni a rasszizmust, senki nem tolerálhatja a kirekesztést vagy az idegengyûlöletet - hangsúlyozta a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke.
 

Heisler András a városból és környékérõl elhurcolt zsidóság elõtt tisztelgõ megemlékezésen azt mondta: soha nem lehet elfogadni a rasszizmust, senki nem tolerálhatja a kirekesztést vagy a xenofóbiát.
– Az antiszemitizmussal kapcsolatban hangsúlyozott miniszterelnöki zéró tolerancia nem egyeztethetõ össze sem a kocsmai, sem az intellektuális zsidózással, de "az ország zsidó polgárait kifosztó, jogaikat eltipró, tömeggyilkosságokban bûnrészes, vagy csak egyszerûen antiszemita gondolkodású egykori közéleti személyek politikai elismerésével sem" - mondta. A Mazsihisz elnöke hozzátette: a zéró tolerancia "nem tûri meg Hóman Bálintnak, Horthy kultuszminiszterének, a jogfosztás emblematikus alakjának akadémiai rehabilitációját sem".
A Fõvárosi Törvényszék perújítási eljárásban március 6-án bûncselekmény hiányában felmentette Hóman Bálintot a háborús bûntett vádja alól, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os népbírósági ítéleteket. 
Hóman Bálint 1918-ban lett az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelezõ, 1929-ben pedig rendes tagja, az MTA 1945-ben kizárta a tagjai közül.
Lovász László, az akadémia elnöke a Népszabadságban nemrég megjelent, Hóman Bálint esetleges akadémiai rehabilitációjára vonatkozó felvetésre, mely szerint "sokan tartanak Hóman Bálint akadémiai rehabilitációjától, mondván, ez is a lappangó fasizmus elõretörésének jele, hiszen egy háborús bûnösként elítélt, szakmailag ugyan kiváló, ám emberileg gyenge, a zsidótörvények elõkészítésében aktív szerepet vállalt és Szálasiékkal a végsõkig kitartott embert helyeznének vissza jogaiba", azt válaszolta: "a szakmai és emberi szempontok valóban ellentmondanak. Úgy látom, ettõl a vitától elõbb-utóbb nem lehet elzárkózni. Hajdan Glatz Ferenc és Kosáry Domokos is támogatta a rehabilitációt, és mert informálisan egyes tagok már felvetették, meg kell vizsgálnunk, ma is fennáll-e a kizárás indoka. A magam részérõl egyértelmûvé teszem, ha e javaslatot az akadémikusok egy része benyújtja és szavazunk errõl, az Akadémiának akkor is teljes mértékben el kell határolódnia a Hóman képviselte említett elvektõl".
Heisler András vasárnapi nagykanizsai beszédében emlékeztetett, hogy a második világháború idején 450 ezer embert vagoníroztak be Magyarországon, és talán sehol a világon nem sikerült azóta sem "e soha meg nem bocsájtható logisztikai feladatot ilyen hatékonysággal végrehajtani".
Felidézte az egyik alföldi településen az 1900-as évek elején élt Schwarz Sándor történetét, aki 70 hold földön mintagazdaságot alakított ki, a környék gazdái, tanárok és diákok tanultak tõle, elismerték a munkásai. A zsidótörvények miatt azonban mindenét elvették, és ez a dráma a "zsidóság kirablásának történetét modellezi".

 "Elõbb csak antiszemita közbeszéd, majd a numerus clausus, aztán a zsidó vallású egyetemisták hallgatói arányának hatszázalékos maximumát Hóman Bálint kultuszminiszter kiterjesztette a középiskolásokra is". Ezután, szintén Hóman törvényjavaslata alapján, a zsidó diákok szegregálását írták elõ - sorolta.
– A holokauszt a huszadik század legsötétebb idõszaka, az egész emberiség szégyene, a zsidók módszeres kisemmizése pedig a század "legnagyobb és legaljasabb rablásának története" - mondta Heisler András.
A Mazsihisz elnöke azt szorgalmazta, hogy a zsidóság és a kereszténység gazdag közös lelki öröksége és a huszadik századi tragédia fájdalma "vezessen új kapcsolatokra zsidók és keresztények között." Új jövõt kell építeni, amelyben "ne legyenek zsidóellenes érzelmek a keresztényekben és keresztényellenes érzelmek a zsidókban".
"Erõ helyett a figyelem, ezt kérjük Magyarországtól" - emelte ki Heisler András.
Az elnöki beszédet követõen Havas Judit színmûvész elõadását és Dr. Tasnádi Endréné Weisz Éva Weisz Éva túlélõként két felnõtt unokájával közösen olvasta fel gyermekkori visszaemlékezését. Megemlítette, hogy 2700 embert hurcoltak el Nagykanizsáról és környékérõl, de csak nagyon kevesen térhettek haza a lágerekbõl. A gyászistentisztelet az emlékezés köveinek elhelyezésével zárult az emlékmûnél.
 

MTI - Kanizsa