Nagykanizsa régészeti értékeinek helyzetérõl tartott tájékoztatót Deák-Varga Dénes városi fõépítész a legutóbbi soros közgyûlésen. A testület a város régészeti értékeinek helyzetérõl szóló tájékoztatót tudomásul vette. Határozatot hozott arról, hogy a 2010. évi költségvetésben elkülönített keretet kell biztosítani a régészeti emlékek feltárásának befejezésére és bemutatásukra (romkertek kialakítására), megvalósíthatósági tanulmánytervek készítésére, de nem kötelezte el magát a felsorolt javaslatra, hanem indokolt esetben választják ki az aktuális feladatot.

A régészeti örökség védelmérõl idõnként azért is indokolt beszélni, mert régészeti jellegû feladatokkal az önkormányzatok viszonylag ritkán találkoznak, s ilyenkor a kellõ rutin és szakemberek hiányában nehéz döntési helyzetbe kerülhetnek.

A kulturális örökség tág fogalmán belül fontos részterületet képvisel a régészeti örökség, melynek védelmérõl Deák-Varga Dénes kiemelte:
– A régészeti örökség védelme terén az elmúlt egy-két évtizedben jelentõs szemléletváltás történt. Korábban a régészet alapvetõ célkitûzése volt minden ismert, fontosnak ítélt régészeti lelõhely feltárása, megkutatása, és ezen keresztül a történelmi ismeretek gyarapítása. Eközben azonban szomorúan kellett konstatálni, hogy az ásatással feltárt lelõhelyek a késõbbi kutatások számára rendszerint megsemmisültek, továbbá a feltárt lelõhelyeknek anyagiak hiányában csak a csekély töredékét sikerült romkertként a nagyközönség számára bemutatni. A legtöbb lelõhely a feltárás után visszatemetésre került.
A régészet is folyamatosan fejlõdõ tudomány. Egyre korszerûbb eljárásokkal tudják a leleteket vizsgálni, és egyre jobban terjednek a roncsolásmentes kutatási módszerek, melyek forradalmian átalakíthatják a hagyományos régészeti technikákat. A korszerû régészeti irányelv azt vallja, hogy a leletek számára a legbiztonságosabb hely a föld mélye, ahol eddig is pihentek, és ásatással beavatkozni csak ott szabad, ahol a leletek megsemmisülése egyébként elkerülhetetlen. A régészeti lelõhelyekre a legnagyobb veszélyt az új beépítések, út- és közmûépítések jelentik, miután ezeknél a régészeti maradványok általában végleg megsemmisülnek.
A régészeti értékeket romboló tényezõk között a tudatlanság és a gondatlanság mellett a legfõbb veszélyforrást a lelõhelyek fosztogatása jelenti a kincskeresõk és amatõr régészek részérõl. E törvénybe ütközõ és közkincset pusztító tevékenységet miden törvényes eszközzel meg kell akadályozni.
– Milyen régészeti látványosság található Kanizsán?
– Jelenleg bemutatott régészeti látványosság, romkert nem található, az egyetlen ilyen céllal elindított projekt, a Romlottvár rekonstrukciója megrekedt. Egyébként régészeti vonatkozásban Nagykanizsa és környéke az országos átlagnál gazdagabb terület. Az õskori leletek tanúsága szerint a Mura-vidék viszonylag sûrûn lakott terület lehetett az õskorban.
A régészeti leletek másik nagyobb koncentrációja a török háborúknak „köszönhetõ”, miután Kanizsa várának kiemelt hadászati jelentõsége miatt e környék olyan kisebb-nagyobb erõdítményekben bõvelkedett, mint Botszentgyörgy, Korpavár, Bajcsa, Leányvár, Kisleányvár, Mórichely, Szentmiklós, Csákány (Pernesziháza), de a földrajzi nevek további feltáratlan hajdani erõdítményekre is utalnak, mint Sánc, Õrtorony utca (Kiskanizsa), Gradicskadûlõ (Nagyfakos). A török háború során szinte az összes környékbeli középkori település elpusztult. Sajnos a pusztítás olyan mérvû volt, hogy mindmáig nem került elõ a krónikákból jól ismert kanizsai Szent Margit körtemplom, illetve a város határába olvadt középkori Szentmiklós (Miklósfa), Mindszent (Szabadhegy környékén), Tõl (Kiskanizsa területén), Szentgyörgy, Bagola, Fakos települések középkori templomainak tárgyi maradványa.
A környék régészeti eredményeirõl elsõsorban a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, és különösen a Nagykanizsai Thúry György Múzeum gazdag kiállításai, valamint számos tudományos publikáció, köztük Nagykanizsa monográfiája tanúskodik.
– Hány régészeti lelõhely található városunkban?
– Hetvenkilenc darab van nyilvántartva. Számuk folyamatosan nõ, pl. az M7 autópálya nyomvonalán, illetve az Erzsébet téren tervezett mélygarázs helyén folytatott ásatások révén.
– Melyek a legfontosabb régészeti emlékeink?
– Palin északi része: õskori telep és kultuszhely. E különleges, felbecsülhetetlen tudományos-kultúrtörténeti értékû lelõhelyet évezredek óta õrzõ homokdombot 2007-ben az M7-es autópálya építéséhez – érthetetlen módon, hatósági engedéllyel – elhordták. A lazsnaki kápolna környéke: rézkori település és késõ római kori villagazdaság. Az Inkey-kápolna környékén jelentõs kiterjedésû késõ rézkori, valamint bronzkori település leleteit tárta fel Horváth László régész. Házak, házépítési anyagnyerõhelyek, hulladékgödrök és kemence kerültek elõ. Vár utca, Kanizsa vára: A török kori Magyarország egyik legjelentõsebb, és a Dél-Dunántúl legerõsebb várából a felszínen mára egyetlen tégla sem maradt. Kanizsa 1690-ben visszafoglalt vára is osztozott az 1702 után lerombolt száznál több erõd (Pápa, Kaposvár, Zalaegerszeg, Baja, Szolnok, Hatvan, Nagykálló, Tokaj, stb.) sorsában. A Kanizsa-környéki mocsarak lecsapolása és a több évszázados feltöltések-tereprendezések következtében mára a vár helyének körvonalai sem rajzolódnak ki a terepen. Erzsébet tér környéke: középkori városfal maradványai. Érdekes leletnek tekinthetõk az Erzsébet tér középsõ részén folyó mélygarázs-építést megelõzõ 2007. évi ásatásból elõkerült sarokbástyára utaló cölöpmaradványok. Ezek segítségével tovább sikerült pontosítani a városfal és az azt kísérõ sáncárok keleti szakaszának nyomvonalát. Az Erzsébet tér rekonstrukciója keretében e falszakaszra utaló térburkolati jelzés is tervezett. Szentgyörgyvári hegy: Romlottvár (Botszentgyörgy vára). A vár területe jelenlegi elhanyagolt állapotában elszomorító képet mutat, pedig több törõdés és áldozatvállalás esetén turisztikai nevezetességgé válhatna. Az idõközben elhunyt Dr. Cseke Ferenc tanár és a Nagykanizsa Városvédõ Egyesület 1998-ban a Romlottvár ügyének felkarolására alapítványt hozott létre, mely azóta is mûködik. Bajcsai homokbánya: Bajcsa vára. A vár helyén homokbánya nyílt és a maradványok nagy része mára már megsemmisült. Az ásatás gazdag leletanyaga a Thúry György Múzeumba került. Garay utca: Középkori ferences kolostor. A Garay utca északi oldalán lévõ benzinkúttól északkeletre, illetve a GE gázfogadójától délkeletre fekvõ beépítetlen telken, a közelmúltban Vándor László megyei múzeumigazgató ásatásából került elõ a korabeli oklevelekbõl jól ismert Kanizsa középkori ferences kolostorának és templomának maradványa. A lelõhely korábban is ismert volt, de sokáig nem sikerült egyértelmûen azonosítani. Az újabb ásatás azonban egyértelmûen kolostorra utaló maradványokra bukkant, így e helyen csakis az 1374 elõtt, a Kanizsai család által alapított, Szûz Mária tiszteletére szentelt ferences kolostor állhatott. Ebbõl következõ új felismerés viszont, hogy Kanizsa középkori Szent Margitról nevezett kör alakú plébániatemploma – ahová a korabeli feljegyzések szerint Thury György holttestét is temették – nagy valószínûséggel a Magyar utca – Dózsa György utca csomópontja környékén ismert középkori temetõ területén állhatott. Sajnos ennek épületmaradványaira eddig még nem sikerült ráakadni. Mindez a középkori Kanizsa mezõváros feltételezett fekvését is némileg új megvilágításba helyezi. Mórichelyi mezõ: Mórichelyi rotunda és török-kori vár. Az egykor Somogy vármegyéhez tartozó Mórichely falu plébániája már az 1332-37 évi pápai tizedjegyzékben említésre került. A mórichelyi Árpád-kori rotunda (körtemplom) helyének lokalizálása csak 1978-ban sikerült, mikor Vándor László a Mórichelyi-mezõn, a jankapusztai útelágazás közelében azonosította a falu középkori templomának maradványait. A szántóföldben rejtõzõ maradványok jelenleg nem veszélyeztetettek, azonban e romok tudományos-építészettörténeti jelentõsége miatt kívánatos lenne a feltárás folyatatása és befejezése, valamint a rom nagyközönség számára is élvezhetõ bemutatása – összegezte Deák-Varga Dénes városi fõépítész.
B.E.