– Nagykanizsa és a megye fejlõdését egyaránt górcsõ alá vesszük, hiszen azt gondoljuk, hogy egy versenyképes megye, város és régió csak akkor lehet, hogyha nagyon nagy fokú együttmûködéssel és figyelemmel egymás fejlesztési elképzeléseire tudjuk fejleszteni a régiót és annak városait. Régen elmúltak azok az idõk, amikor egy Egerszeg-Kanizsa rivalizálással kellett szembesülnünk, most már sokkal inkább együtt kell mûködni a régió városainak. Azonban minden ilyen elképzeléshez az kell, hogy legyen jövõképe a városvezetésnek arról, hogy mit szeretne a várossal elérni – vélekedik Kardos Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum nagykanizsai szervezetének elnöke, akit nemrég a Zala megyei választmány tagjának is megválasztottak.

– Ez a jövõkép ahhoz szükséges, hogy olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek Nagykanizsát tõkéhez és munkahelyekhez juttatják. Minden párt – így az MDF is – jogosan mondja, hogy Nagykanizsa helyzetét igenis az változtatná meg alapvetõen, ha minél több vállalkozás létesülne a városban. Ha sok a vállalkozás, akkor magától értetõdõen több a munkahely, s ezáltal több a befolyó adó és kevesebb a szociálisan ellátandó háztartások aránya.
– Önök szerint miként lehetne ide vonzani a befektetõket?
– Alapvetõen volt egy olyan elképzelés, hogy kereskedelmi várossá tegyük Kanizsát. E szférában egyébként most is eléggé fejlett, de azt kell mondjuk, hogy földrajzi helyzetét tekintve – hiába van csomópont jellege több szempontból is – nem elõnyös ez a szerep. Érzõdik ugyanis, hogy a kereskedelem lüktetése Budapest és Észak-Magyarország irányába tolódott el, valamint – éppen a nyitottság miatt – Horvátország és Szlovénia felé irányul. Kanizsa tehát kiesett a nyári szezonális kereskedelembõl, ami túlnyomórészt az Adriához köthetõ. A város elesett továbbá azoktól a kereskedelmi bevételektõl, amelyeket a multinacionális cégek központjuk fejlesztésére használnak fel. Hiába sok ugyanis a kereskedelmi egység a városban, de a központjuk általában a fõvárosban van és a vidéki egységekre mint perifériára gondolnak, ezért sohasem lesz olyan nagyobb mértékû fejlesztési kapacitás Kanizsán, mint amilyen akár három-négy évtizeddel ezelõtt jellemezte a dél-zalai várost. A másik gondot a vasúti szállítás mértékének visszaesésében látjuk, ugyanakkor az autópályák megléte megosztó szereppel bír, hiszen más kisebb városok is kihasználják ezt a lehetõséget, így aztán Nagykanizsának eltûnt az a potenciális elõnye, ami a rendszerváltás idején látszott. Közelebb hozott viszont olyan távolabbi régiókat a kereskedelemben, mint például az Alföld, vagy a dél-dunántúli megyék.
– Milyen kitörési pontjai lehetnek a városnak a jövõben?
– Szerintünk az egyik alapvetõ kitörési pont az ipar újraindulása lehetne, ugyanis itt van az a mûszaki értelmiség és képzett szakmunkás-réteg, amelyik jobb híján most vagy munkanélküli, vagy bejelentett kisvállalkozásokban tengõdik. Nagykanizsának tulajdonképpen rá kellene állnia arra, hogy a kis- és középvállalkozásokat támogassa. A kicsiket azért, mert azokból lesznek a középvállalkozások, míg az utóbbiak 150-200 fõt foglalkoztathatnának és rugalmasabbak tudnának lenni abban, hogy például idõben terméket váltsanak, ugyanígy hamar piacot tudnak váltani, de mégiscsak foglalkoztatási lehetõséget adnak a szakképzett munkaerõnek a városban. Szerintünk igazából a gépgyártásban és az elektronikai iparban lenne kitörési lehetõségünk, ezért is sajnálta annak idején a Magyar Demokrata Fórum, hogy a Flextronics nem Nagykanizsán telepedett meg. Úgy véljük egyébként, hogy a városban sokszor nem igazán vállalkozóbarát a környezet, egyfelõl azért, mert nehéz és bonyolult megoldani a mûszaki engedélyeztetéseket. A polgármesteri hivatalban és az önkormányzati testületi munkában is meg kellene teremteni a feltételeket ahhoz, hogy ilyen engedélyeztetési ügyekben gyorsan lehessen dönteni. Szerintünk az sem jó, hogy sok vállalkozóval perben áll a város és elhúzódó ügyek vannak. Gond az is, hogy elég magasak a bérleti díjak és ezáltal nem forognak a bérleti lehetõségek a belvárosban sem. Sokkal kedvezõbben kellene viszonyulnia a városnak a vállalkozásokhoz: mindez nem azt jelenti, hogy el kellene engedni a bérleti díjat vagy az iparûzési adót, hanem ezeknek az arányát úgy kellene meghatározni, hogy a város vonzó legyen a vállalkozások számára. Az MDF nem hisz az ingyenességben, de abban igen, hogy ha valaki egy területet megkaphat alacsony áron és õ valósítja meg annak rekultivációját, akkor ismerje el a város, hogy a vállalkozó befektetett a rendelkezésére bocsátott területbe. Sajnos ilyen tekintetben nincs egy átgondolt gazdaságpolitikája a városnak. Úgy látom, hogy mindent megpályázunk, amit lehet, aztán majd lesz belõle valami.
– Önök szerint a másik kitörési pont a turisztika lehet, amelyre jobban alapozhatna a város.
– Többször felvetõdött már a termálvíz kérdése, de az MDF álláspontja szerint nem jó az, ha nem fejlesztjük a termálvíz kihasználást. Igenis kell termálvizes fürdõ Nagykanizsára, de ennek a létesítménynek nem a hévízi vagy zalakarosi termálparkokkal kell versenyeznie. Kanizsán a gyógyüdülésre – közepes tõkeerõvel –, s elsõsorban a nagyszámú belföldi vendégforgalomra kellene berendezkedni, vagyis olyan termálfürdõt kellene létesítni, hogy azok, akik anyagi okok miatt nem jutnak el Hévízre vagy úgymond a Balaton elit helyeire, eljuthassanak Nagykanizsára, amely tényleg gyorsan megközelíthetõ az ország bármelyik vidékérõl. Emellett megfelelõ nagyságrendû szálláshelyet is kellene létesíteni a városban. Szerintem rendkívül kevés a szálláshely Kanizsán, és erre jó példa volt a könyvtár által megrendezett vándorgyûlés is, amikor nehéz volt megfelelõ mennyiségû szálláshelyet találni a nagyszámú résztvevõ számára.
– A Magyar Demokrata Fórum mennyire hallatja a hangját a várospolitikában?
– Igaz, hogy az MDF nincs bent a közgyûlésben, de informális kapcsolatai vannak több képviselõvel és ha nagyon fontos témák kerülnek napirendre, akkor mindig megpróbáljuk tudatni véleményünket a testülettel. Ezek az informális kapcsolatok pártsemlegesek, tehát mindegyik közgyûlési frakcióval és párttal van kapcsolatunk és adott ügyekben meg is keressük õket. Persze nyilvánvalóan mindig az a kapcsolat él és azt vállalják fel a képviselõk, amelyikkel a saját pártjuk is egyetért. Tehát volt már olyan, hogy a javaslatunk egy fideszes javaslat részeként került a közgyûlés elé, de elõfordult az is, hogy szocialista vagy szabaddemokrata javaslatként tárgyalta a testület. Mi nem is csinálunk problémát az ilyesmibõl, mert azt mondjuk, hogy a városatyai tisztük feljogosítja õket arra, hogy minden városlakó véleményét meghallgassák, és voltaképpen mi is azok vagyunk. Az önkormányzati munkával kapcsolatban azért néha úgy tesszük meg a javaslatainkat, hogy nem a politikum, hanem a szakemberek felé továbbítjuk azokat, s ezáltal javaslataink beépülhetnek a közgyûlési elõterjesztésekbe.
– Említene egy példát az önkormányzati képviselõkkel való együttmûködésükre?
– Igaz, hogy teljesen önálló javaslatunk nem volt, de például jelentõs mértékben támogattuk a belvárosi rekonstrukciós pályázat minden elemét, továbbá minden akadálymentesítést kiemelten támogatandónak javaslunk a városban. Széleskörû támogatottságnak örvendett például a Zsigmondy tornacsarnok akadálymentesítése az MDF-csoport és a mozgássérültek egyesülete részérõl. Ezenkívül mindenféle beadványban és a sajtóban is többször jeleztük, hogy a polgármesteri hivatal akadálymentesítése megkerülhetetlen! Ezt nagyon fontosnak tartjuk és azt gondoljuk, hogy ebbe még akár vállalkozói tõkét is be lehetne vonni, ha erre lenne szükség egy sikeres pályázathoz. A belvárosi rekonstrukciót pedig azért támogatjuk, mert úgy véljük, hogy Nagykanizsa eladható turisztikai szempontból, de nem úgy, ahogy eddig, hanem turisztikai „termékké” kell válnia a belvárosnak. Ehhez tovább kell lépni a belvárosi rekonstrukciós stratégián, vagyis nemcsak szép belvárost kell csinálni, hanem azután rá kell szorítani az illetékes szakhatóságokat, hogy olyan programokat szervezzenek, amelyek révén ez a turisztikai „termék” eladhatóvá válik idehaza és a szomszédos országokban.
Gelencsér Gábor