Lezajlott a kanizsai gimnázium megalapításának 250. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepség, melyre az ország minden tájáról érkeztek egykori diákok a rendezvénynek helyet adó Hevesi Sándor Mûvelõdési Központba.

Az ünnepség résztvevõihez utolsóként a házigazda, Balogh László, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója szólt. Az intézmény mai és egykori tanulóinak, tanárainak színvonalas mûsora után még volt idõ bõven megosztani egymással a találkozás örömét.

A vendégek hazautaztak, az intézmény még néhány napig éli a megszokott életét, aztán jön a nyári vakáció. Balogh Lászlóval két „becsengetés” között idéztük fel újra az ünnepnap hangulatát az iskolában.
Beszéde elején az alapítás éveinek jelentõségét emelte ki: „a kanizsai gimnáziumot 1765. június 5-én gróf Batthyány Lajos, az utolsó választott nemzeti nádor, a város uradalmi birtokosa alapította, ahová akkor a piaristákat hívta meg tanítani. Ez volt Vas, Zala, Somogy vármegye elsõ gimnáziuma.
A történelem folyamán a város többször is helytállt, például 1849-ben forradalmi szemlélete miatt bezáratták a gimnáziumot, de a kanizsai emberek kitartása és nagylelkûsége mindig megmentette neves intézményünket. 1956-ban is az elsõ sorokban voltak diákjaink. Ezen gimnázium és elõdje falai között és szellemiségében tanult például Virág Benedek, Deák Ferenc, Wlasics Gyula, Hevesi Sándor, Kaán Károly, Mezõ Ferenc, Fejtõ Ferenc, Tüskés Tibor, Kiss Dénes, Balázsovits Lajos, Zala Márk, prof. dr. Ádám Veronika, prof. dr. Szabó Gábor…
Sajnos, 1948-ban államosították a piarista gimnáziumot, így akkor mi vállaltuk fel a „hagyományt”. Ezért 1990-ben felvettük az alapító nevét. 1992-ben visszajöttek a piaristák Nagykanizsára, azóta együtt létezünk, jó kapcsolatban: világi és egyházi gimnázium. Együtt és persze külön is ünneplünk. Büszkék vagyunk erõs iskolánkra: a 120 ezer fõs régió hagyományápoló, tehetséggondozó és modern iskolájára!”
– Egy hagyomány annál erõsebb, minél többen érzik magukénak. Most, a 250. évforduló kapcsán együtt érezhették a batthyánys, landleros, irányis, Notre Dame-i és piarista életérzést. Ezt az érzelmi kötõdést a mai gimnázium vezetése még továbbfejlesztette. Megosztotta az ünneplõkkel, hogy a BLG-ben nem „öregdiákok”, hanem „örökdiákok” vannak.
– Ezért is tudjuk bõségesen ünnepelni a kanizsai gimnázium jubileumi évét. Kanizsa „iskolaváros”, és ezért lehet „egyetemi” város is, mármint erõs középiskolája miatt. Benne a Batthyány Lajos Gimnázium és elõdei a környék „világítótornyaként”, diákjaink értelmiségivé nevelõdésének fontos földrajzi centrumaként.
– Mint ahogyan említette, mindig is törekedtek rá, hogy a hagyományok a ma iskolájában is erõs szellemiséget és érzelmi ráhatást eredményezzenek. A jelen egyik legnagyobb értékének tartja az elõbb említett batthyánys életérzést, mert az intézmény számára érték minden egyes mai diákja és „örökdiákja”. Mindezek mellett ön szerint még miért érzik jól magukat a diákok a BLG-ben?
– Mert törekszünk a szeretetközösségre és van szeretetpedagógia is hozzá. Egyébként ezt Sík Sándortól tanultuk. Törekszünk a hungarikumok õrzése mellett a „batthyányIQmok” megtalálására. Ezért fedezhettük fel a „BLGént”, a világ nekünk fontos közösségi génjét: tehát nem csak testi és nemi gének vannak! Ezért jelenhetett meg az országban nálunk elõször a „Tablók Könyve”, megjegyzem, a szokásos érettségi tablók hungarikumnak számítanak – ezért érdemes lenne foglalkozni az érettségi tablók Kárpát-medencei adatbázisának létrehozásával, ami a mai digitális világunkban nem lenne lehetetlen elképzelés.
Beszéde zárásaként Balogh László a számokkal teletûzdelt eredmények és célok helyett, a sikerhez szükséges reménységet, lelki hajtóerõt fogalmazta meg útravalóul a Zsoltárok könyvébõl vett Grádicsok énekével, majd egy Teleki Pál idézettel: „Mindig azt tapasztaltam, ahol az emberek szeretettel kapcsolódnak egymáshoz, onnan alkotó lendület, vállalkozó szellem indul ki.” Éppen ezért végül csak két szócskát üzenek: Szerelmet és Szeretetet…! Végül a városunkhoz rokoni szállal kötõdött Nagy Gáspár Kossuth-díjas költõ szavait is útravalónak szánta: „a szerelem a szépség szomjúsága”. És még azt is tanulhatjuk tõle: „A szeretet az én terhem: bárhová megyek, vele együtt járok.” Ez a két szó, amely tett kell, hogy legyen…Így nyugodtan jöhet az újabb 250 év is….

B.E.