A Nagykanizsáról és környékérõl történt bevagonírozás 63. évfordulója alkalmából megemlékezést tartott az önkormányzat és a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete a nagykanizsai vasútállomáson.

– „Vagyok, aki Vagyok. A Vagyok küldött engem tihozzátok.” Az Ószövetségben szereplõ, Istennek Mózeshez szóló szavainak felidézésével köszöntöm Önöket a Nagykanizsáról és környékérõl történt bevagonírozás 63. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen – kezdte emlékezõ beszédét Dénes Sándor, városunk polgármestere.

Külön tisztelettel köszöntötte azon hõseinket, a vörös diktatúra áldozatait, akiket 63 éve, 1952. június 17-én elhurcoltak a Hortobágyra. Kiemelte, olyan embertársainkat, barátainkat tettek földönfutóvá, gyökértelenné, akiknek az volt az egyetlen bûnük, hogy azok voltak, akik. Identitással, értékrenddel rendelkezõ, becsületes és szorgos emberek, családok, akik hittek az életben, a nemzetben és e közösség hagyományokra épülõ jövõjében.
– Olyanokat köszöntök, és olyan emberekre emlékezünk most, akik a munka teremtõ erejében bízva építették õseinktõl és elõdeinktõl örökölt kultúránkat. Amit idegen szívû, értékeket és közösséget nem ismerõ kommunista komornyikok el kívántak törölni a világból, pusztán azért, mert léteztek. A létezésük volt a bûnük, a létezésük volt a szálka a kommunista hatalom szemében. „Vagyok, aki Vagyok.” - szólt az Úr, és nem részletezte e mondat jelentését Mózesnek, aki, kiállva rabszolgának vetett népéért, szembeszegült a létezésüket eltörölni kívánó hatalommal. Nem részletezte szavait az Úr, mert a „vagyok” bemutatkozás azt fejezi ki, hogy mindenütt jelenlévõ és örökkévaló, teremtõ, fenntartó, életadó örökségünk van nekünk, embereknek. Ezek a tulajdonságaink tesznek minket naggyá és erõssé, ezek emelnek fel minket az emberség magasságába – folytatta Dénes Sándor.
Ezt követõen tette fel a kérdést, hogy így vajon nem arról szólt-e az elhurcolás, hogy a kommunista hatalom nemzetünk egészét szolgává akarta süllyeszteni? Olyan embertelen körülményeket teremtettek, ahol elveszti ember-arcát minden egyén és közösség, kiszolgáltatottá és igénytelen tömeggé válva elfelejtõdik múltja, karaktere és kultúrája, lényegében tehát a létezése, vagyis az otthon-élménye a világban.
Hozzátette, mert az egyéni és közösségi önazonosság nem sarjadhat ki semmiféle cselekedetbõl, semmiféle tevékenységbõl addig, amíg gyökeret nem eresztett a valahová tartozás, az otthonlét élményében. Ez az igazság évezredek óta az emberként levés alapelve. Aki ezt az alapelvet meg- és eltagadja másoktól, az magát az emberi létezést tagadja meg, és az embertelenséget vallja és cselekszi.
Kiemelte, ez történt a kommunizmus évtizedeiben Magyarországon, a közös otthonunkban. Ahol is az idegen érdekek a nemzeti identitást adó hagyományainkat elfeledtetve úgy tapostak bele otthonaink szentségébe, elûzve a nemes szívû vendéglátókat, mintha soha sem létezett volna hazánk történelme és múltja. Mintha sohasem létezett volna Magyarország. Mert az otthon és a haza egy. Ezt fogalmazza meg Cs. Gyimesi Éva kutató a Honvágy a házában címû mûvében, idézem: „Az otthon és a haza analógiája nyilvánvaló. Egyik a személyes, a másik a nemzeti önazonosság megnyilatkozásának és kiteljesítésének szabadságát és keretét nyújtja. Mi pedig nekik adjuk cserébe s önként értékteremtõ munkánk gyümölcseit.”
– Emlékezni jöttünk. Emlékezni azokra a meggyötört emberekre és családokra, akiket a kommunista rezsim meg kívánt fosztani múltjától és jövõjétõl, vagyis az otthonától. A mai nap, a mi közös emlékezésünk azonban a bizonyíték, hogy a felejtés mélységébõl is fel lehet emelkedni, és újra élõvé lehet tenni mindazt, amit profanizálni majd eltüntetni kívántak. Ez a nap így az emlékezés hatalma folytán válik szentté, amely tiszteletet és szeretetet kíván meg tõlünk, visszhangozva mindünk szívébõl, hogy Vagyunk, akik vagyunk: mindörökké Magyarok – zárta emlékezõ beszédét a polgármester.
A megemlékezést Jerausek István önkormányzati képviselõ Várkonyi László: Vádollak és ítélkezem címû versének szavalata követte, majd Szentgyörgyi Ildikó furulya elõadása után az ünnepséget koszorúzás zárta.

V.M.

További képek a galériában.